Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

142 Az országgyűlés képviselőházának 197. ülése 1937 március 10-én, szerdán. gatni a termelőt. Azonkívül gondoskodni kell arról, hogy az illető a közbeeső időre ne legyen adóval megterhelve ebben a vonatkozásban, mert akkor nem tud átalakulni gyümölcster­melővé, vagy nemesszőlőtermelővé. Gondoskodni kell arról is, hogy az értékesí­tés és a borkezelés terén lényeges reformok lépjenek életbe. (Mózes Sándor: Ügy van! Bor­közraktárak!) Magyarországnak ugyanis nagy baja, hogy úgy látszik, mintha nem eléggé ér­tene a borkezeléshez. Kevés ország van, ahol olyan sokféle elsőrangú bor teremne és kevés ország van, ahol a megkedvelt kitűnő minőség­ből való ismételt vagy állandó vásárlás olyan nehézségekbe ütköznék, mint nálunk. Ezért szükség van a borértékesítés megszervezésére (Helyeslés a jobb- és a baloldalon), szükség van arra, hogy borközraktárakat építsünk (He­lyeslés a baloldalon.), szükség van arra, hogy warrans, vagy valamilyen hitel formájában a borkészletek meghitelezését lehetővé tegyük, szükség van arra, hogy a hordók beszerzése te­rén a gazdáknak segítségére legyünk és szükség van arra, hogy az exportot is megszervezzük és minden igyekezettel fokozzuk. {Helyeslés. — Mózes Sándor: Jó a programm, de meg kell va­lósítani!) Mert a trianoni bajhoz még az is hozzájá­rult, hogy azok az exportpiacok, amelyek a há­ború előtt fennállottak, — én csak Lengyelor­szágra utalok — tulajdonképpen egészben vagy részben, de sajnos, inkább egészben, megszűn­tek. (Meizler Károly: A reciprocitás elve alap­ján!) Nem, kérem. (Zaj.) En, mint kereskede­lemügyi miniszter, két és fél éven keresztül közvetlenül kötelességszerűen foglalkoztam ez­zel a dologgal és külföldön járva és itt is, kül­földi látogatások alkalmával a legilletékesebb külföldi tényezőkkel erről is tárgyaltam. Ennek a helyzetnek nem olyan okai vannak, amelyek teljesen a mi hatalmunkban állanának. Ennek ellenére, mindent meg kell tennünk a helyzet javítására és bizonyos javulást látunk is most legutóbb a francia relációban, ahol sikerült egy nagyob kiviteli kontingenst, azt hiszem, 74.000 hektólitert biztosítanunk. (Felkiáltások a balközépen: A spanyol háború miatt!) A spa­nyol háború is természetesen egyik okként sze­repel. Tehát a borértékesítés megszervezése, bor­közraktárak létesítése, warrans vagy más hi­telnek a lehetővé tétele, a hordókérdésnek bi­zonyos mértékű rendezése és aa exportnak ebbe való bekapcsolása az, amit me^ kell csi­nálnunk. Természetesen ezt észszerű magán­gazdasági tevékenységgé kell tenni, mert nem lehet örökké szubvenciókat adni és elveszíteni százezreket, mint ahogy százezreket- veszítet­tünk el — nem kritikaképpen mondom, a krí­zis okozta nagyrészt — a különböző borszövet­kezeteknél. Ezt a munkát a magángazdaság­nak kell végeznie, de állami kontroll mellett és állami támogatással addig, amíg lábrakap­nak. Ez a borkérdés organikus rendezése. Ebbe beletartozik az is, hogy mit csinál­junk ia borfogyasztási adóval. A borfogyasz­tási adó kérdését is meg kell vizsgálni és — nézetem szerint — a konkrét végrehajtás és keresztülvitel terén belátással számos zakla­tást mellőzni lehet. Méltóztassék megengedni, hogy most a borfogyasztási adó eltörlésével kapcsolatos számrendűségekre térjek át és szélesebb per­spektívába helyezzem a kérdést, beállítva azt a 16 milliót, amelyről itt szó van, a mi küzdel­mes, nehéz életünkbe, amelynek bevételi ós ki­adási tételeit át kell néznünk. Ne ^méltóztassék rossznéven venni, ha egy pillantást vetek azokra a kívánságokra, ame­lyeket a mai interpelláeiós napon ós a múlt interpelláeiós napon a büdzsét érintően a kor­mányhoz intéztek. Méltóztattak kívánni — igen ékesszólóan és sok komoly érvvel — a borfogyasztási adó eltörlését^ ami 16 millió pengőt jelent. Ezt a községektől vennénk el, amelyek igen nehéz üeiyztítben vannak. Méltóztatik tudni, hogy a pótadó felemeléséről, ami ezt kipótolná náluk, sajnos, szó sem lehet; hiszen ismeretes, hogy az állami ellenőrzés során hetekig tárgyalunk egy-egy f ilyen kérdésről ós végül igyekszünk valami állami támogatással elkerüni azt, hogy a pótadó, amely — 50%-ról nem is beszélve — sok községben 100, meg nem tudom, hány szá­zalékot is elér, valahogyan még ésszerű és el­viselhető méretű legyen. Tehát 16 millió pengőt jelent az a kívánság, hogy a borfogyasztási adót töröljük el. Mél­tóztattak kívánni, továbbá, hogy a lisztfor­galmi adót is töröljük el. Ez is 20—25 milliót jelentene. (Felkiáltások a baloldalon és a bal­középen: Altalános adóreform kell! — Béldi Béla-' A karteleket adóztatni! — Egy hang a baloldalon: Ha nem tudja megcsinálni, akkor távozzék a miniszteri székből! — Mózes Sándor: Az emberek éheznek, mert drága a kenyér! — Rakovszky Tibor: Ez cinizmus! így nem lehet erről beszélni! — Zajos ellenmondások a jobb­oldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Szavaló kó­rus! •— Folytonos nagy zaj. — Elnök csenget.) Méltóztatnak kívánni, hogy töröljük el a házadó rendkívüli pótlékát, ami szintén 24 mil­lió pengő. (Rakovszky Tibor: Igenis, követel­jük!) Méltóztatnak követelni, hogy töröljük el az alkalmazottak különadóját, ami 25 millió pengő. (Müller Antal: Ez mind szociális szem­pont! — Kun Béla, Ha nem volna kartel- és bankkapitalizmus! — Gr. Festetics Domonkos: Könnyű felelősség nélkül valamit kérni! — Mó­zes Sándor: Tessék jobban megadóztatni a nagyvállalatokat m&g a 'bankokat! — Kun Béla: A szeszkartelt, a szénkartelt, a cukorkartelt jobban meg kell adóztatni! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Mél­tóztatnak látni, hogy ezek a tételek önmaguk­ban meghaladják a. 90 millió pengőt. (Ra­kovszky Tibor•• Helyes! — Sárkány Ernő: Mi az nekünk? — Rakovszky Tibor: Dózsinak nem fáj! — Gr. Festetics Domonkos: De fáj nekem is, de mit csináljak? — Rupert Rezső: 1800 millió a büdzsé, meg lehet takarítani 90-et! Meg I is kell! Okosabb pénzügyi politikával!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Azt méltóztatik azután kívánni, hogy a szegény köztisztviselők terhén is enyhítsünk, a reduk­ciókat, amelyek 1931 óta bekövetkeztek, szün­tessük meg. (Propper Sándor: Igen! Adják vissza! — Rakovszky Tibor: Aludjunk tovább! Müller Antal-' Nem lehet csinálni semmi szo­ciális intézkedést'? — Propper Sándor: Hol a reformprogramm? — Kun Béla: Üj adórefor­mot a becsületes fokozatosság alapján! Mind­járt lesz pénz! — Zaj.) Nem tudom pontosan a számokat, de ennek a kívánságnak teljesítése •is hozzávetőleg 70 millió pengőibe kerülne. Ha ezeket a számokat összeadom, akkor 160 millió pengőnél tartunk. En csak azt kérem, meitoz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom