Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

Az országgyűlés képviselőházának 19 mezőgazdák, a szőlősgazdák számára igyekezzék korrigálni ós javítani. Ez a rendelet nem volt elegendő, ez csak arra volt elég, hogy a még súlyosabb válságot megállítsa. Megállította, de a kérdést egyáltalán nem oldotta meg. (Mózes Sándor: Be kell szüntetni az ipari szeszkontingenst!) Ezen a téren az az első kérésem, hogy a szőlő- és borgazdaság megmentése érdekében a borfogyasztási adó tényleg töröltessék el. (Helyeslés bal felől.) Ez a legelső. Második kérésem az, hogy az ipari szesakontingensit szállítsák le, vagy ^pedig teljesen tiltsák meg az ipari szesz kifőzósét. Ezenkívül a kormány gondoskodjék arról, hogy az itaknérési jog revíziója is bekövetkezzék, hogy a szőlő- ós borexport jobban kimunkáltassék és a belső fogyasztásnak is megfelelő propagandája legyen. T. Ház! Ennek a kérdésnek jelentőségét nem mi mértük le. Ennek a kérdésnek jelentőségét a miniszterelnök úr maga mérte le a balatonfüredi bornap alkalmával, amikor azt mondotta, hogy egymillió magyar embert érint a borkórdés ebben az országban. A keszthelyi balatoni bornap alkalmával pedig a miniszterelnök úr azt mondotta a gazdák felé fordulva: (kérem, döngessék a kaput, nehéz ez a kérdés, de ha kitartanak, előbb-utóbb győzni fognaíEzt a kaput, jól tudjuk, nem ö r zárta be, ezt a íháttérben lévő sötét kezek zárták be. Ennek a ikapunak a kulcsa most már kétségtelenül^ a miíniszterelnök úr kezében van, és a gazdák azt kérik, hogy a miniszterelnök úr ne engedje, hogy ezt a kulcsot kezéből kivegyék, hogy ezzel la kulccsal nyithassa ki az egész magyar szőlőés gyümölcsgazdaság jobb jövője, tehát egymillió magyar ember jobb jövője számára is a kaput. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván az interpellációra válaszolni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy Petro Kálmán képviselőtársamnak a borfogyasztási adó eltörléséről, valamint a szesztörvény tárgyában hozzámintézett interpellációira, továbbá Meizler Károly képviselő úrnak a magyar szőlő- és gyümölcsgazdaság helyzete tárgyában a miniszterelnök úrhoz intézett interpellációjára — ez utóbbira a miniszterelnök úr nevében is — együttesen adjam meg a választ. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék továbbá megengedni, hogy ezzel a kérdéssel, annak horder éjére, szociális fontosságára és nehézségére való ügyelemmel, szakszerűen és minden indulattól mentesen foglalkozzam. (Helyeslés.) Nem kétséges, (hogy ,az ország agrárlakossága nagyon tekintélyes részének a sorsa^ öszs-zefügg a bortermeléssel és a borértékesítés lehetőségével, ami azért is fontos, mert a szőlőés 'bortermelés igényes foglalkozási ág, amely nagyon sok kisember munkáját ós exisztenciáját érinti. (Ügy van! Ügy van!) A trianoni szerződés itt is nagyon nehéz helyzetet teremtett, mert míg az ország egyharmadára csonkult, addig talán ennek többszöröse arányában maradt meg a szőlőtermőterület, ami már kezdettől fogva, közvetlenül a trianoni szerződés után, egészségtelen és szinte áthidalhatatlannak látszó aránytalanságot teremtett a bortermelés, vagyis a borkínálat és a borfogyasztás között. Ezen akart segíteni talán 10 évvel ezelőtt a törvényhozás akkor, amikor törvényt hozott, amelyben eltiltotta az addig körülbelül 12.000 kat. holdat ki7. ülése* 1937 március 10-én, szerdán. 141 tevő úgynevezett direkt termő szőlők további telepítését. Tette ezt azért, mert ezek az egészségre ártalmasak, — közülük a nohaszőlők elmezavart is okozhatnak — így tehát közegészségügyi szempontból sem engedhető meg ezek t

termesztése; de tette ezt azért is, mert a borkínálat további fokozását akarta megakadályozni , Mi történt azután? Az azóta eltelt évek alatt, amióta ez a szigorú tilalom kimondatott, a 12.000 holdnyi direkt termő szőlőterület felemelkedett 27.000 holdra, (Mózes Sándor: Es elmezavart okozott!) vagyis az a helyzet, amelynek további romlását a törvényes tilalom megakadályozni akarta, nemhogy nem javult, hanem rendkívül súlyos további romlást mutat fel. (Klein Antal: Miért nem hajtották végre a törvénytl) Hozzáteszem még azt, hogy az átlagos bortermés — tízéves periódust véve — hozzávetőlegesen 25—3 millió hektolitert tesz ki az országban. Ez azonban csak átlag, amelyből kiugrások vannak és van olyan év, amikor 3 millió vagy — mint a, mostani évben — 4-5 millió hektoliter fölé emelkedik a bortermés és ez a nagy mennyiségben és ősszel hirtelen must formájában jelentkező kínálat letöri a borárakat. Ez a helyzet vezetett azután arra, hogy az 1931. és 1932. évben a bortermelő kerületek képviselői összeültek és tárgyaltak a kérdés rendezéséről. Magam is, akkor egy bortermelő vidéket képviselvén, csatlakoztam ehhez a mozgalomhoz és együttesen megbeszélve állapítottuk meg, hogy mi az a végső határ, ameddig a borfogyasztási adó leszállításával el lehet menni. Ekkor a mi közös akciónk folytán — amelyben pártkülönbség nem volt — a kormány a borfogyasztási adót 50 százalókkal leszállította. Körülbelül ez az a határ, amelyen túl alig is lehet menni — amint erre majd ki fogok terjeszkedni. A lényeg min múlik

1

? A lényeg azon múlik, hogy szervesen próbáljunk a borkérdésen segíteni. (Helyeslés a baloldalon.) Ennek a szolgálatába kell állítani az eszközöket. Egyszer már egészen röviden kifejtettem itt egy interpelációra adott válaszomban egy-két szempontot, de ha megengedik, ezekre ma ismét visszatérek. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, mindannyiunknak, akik ehhez a kérdéshez értünk, össze kell ülnünk és szakszerűen meg kell beszélnünk ezeket a terveket, hogy azt tegyük meg, ami észszerű, ami más oldalon bajt nem okoz, aminek áldozatai az elérhető eredményhez képest nem túlzottak és ami konkrét gyakorlati siker reményét rejti magában. Nézetem szerint meg kell fogni a dolgot a termelés oldalán és a borértékesítés oldalán is. A termelés oldalán ki kell irtani, helyesebben csemegeszőlőre és gyümölcsre kell átoltani a nohaterületeket. (Helyeslés.) A másik dolog az, hogy ezt nem merő lex imperfecta gyanánt ott álló törvényes tilalomként kell megtenni, ami hatástalannak bizonyult, hanem belátható időn belül, három éven, vagy hasonló rövid időn belül kell keresztülvinni, (Helyeslés.) éspedig szigorúan. Viszont támogatni is kell az illetőket, hogy ezt megtehessék, ojtóanyaggal (Csoór Lajos: Olcsó!) és valami szerény kártalanítással. Tehát nem kártalanítás nélkül és nem hosszú idő alatt, hanem rövid időn belül segítséggel, bizonyos mértékű kártalanítással, valamint ojtóanyaggal és gyüimölcsfacsemetókkel kell támo-