Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

6 Az országgyűlés képviselőházának órakor térünk át. Ez az idő már eltelt, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön délelőtt 10 árakor tartsuk e annak napirendjére tűzzük ki: a mai napirendünk 3—7. pontjai alatt szereplő ügyeket, továbbá a mezőgazdásági t érdekképviseletről szóló 1920 : XVIII. te. 'kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A napirendhez, Peyer Károly képviselő úr kért szót. Peyer Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az elnök úr napirendi indítványával szemben javaslom, hogy a képviselőház legközelebbi ülésére tűzze ki Propper Sándor képviselő úr indítványát a megélhetést fhiztosátó legkisebb imunkabéírek megállapítása tárgyában, amelyet 1935 május 14-én nyújtott ibe. Elnök: Miután a képviselő úr házszabályszerűen előkészített ellenindítványt tett, megilleti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! Ennek az indíványnak napirendre tűzését >az is szükségessé teszi, hogy a legutóbbi időben a pécsii hányalkerületben olyan események játszódtak le, (Halljuk! HalljukJ a szélsőbaloldalon.) amelyéket el lelhetett volna kerülni, ha a minimális miunkabéűmiegálílapító bizottságok kellő időiben végezték volna el munkájukat. Méltóztatnak ismerni a lapokból ás a dolog történetét. Ezen a bányatelepen 1933-ban 8 százalékkal redukáltaik a munkások munkabérét. Ez a 8%-os redukció a munkásokat annál kínosabban érintette, mert a bányaüzem ezzel egyidejűleg munkaszüneteket rendelt el, úgyíhogy a munkásság havonta átlagban nem ritkán csak 8—10 napon át volt foglalkoztatva s^ így a munkásság' átlagos keresete — .a vájárokat, tehát a munkavezetőket számítva — 40—50—60 pengőt tett ki. Ennek következtében a munkásság nagy tömegei teljesen eladósodtak és ez az eladósodás állandó izgalomban tartotta a munkásokat, akiktől adósságaik behajtását a bányavállalat is, de azonkívül a kereskedők jis már végrehaijtás útján eszközölték. Izgatólag hatott a munkásokra az a fcörülmióny is, hogy a bányatársiulat a munkások keresetéit kamutató jegyzékben állandóan feltüntette a redukciót s Iha pl. egy munkásnak a redukció előtt 100 pengő lett volna a keresete, akkor beírták a 100 pengőt, de ráírták azt is, hogy a levonás 8%, összesen 8 pengő, tehát 92 pengőt kap. Így 'figyelimezteitték állandóan a munkásokat arra, hogy mennyivel több lenne a keresetük, ha ezt -nem. redukálták volna 8 százalékkal. Meg kívánom állapítani, hogy e jbanya vezetése meglehetősen szerencsétlein kezekiben vara, amit bizonyít az is, hogv az utóbibi időiben a legfőbb vezetésben, ié állandó változások történnek és a báiiyatársulat, amely a DunagŐzáhajózási Társaság tulajdona, miinden törekvésével odahat, hogy a hajózásnál mutatkozó deficitet^ a bányaüzletnél hozza he. Ennek a köirülimémyniek tudható he az, 'hogy amíg az átlagos vájárkereset aa egész országban unagaisabb és egyes bányáknál hat pengőig megy fel, addig a Dunagőzhajózási Társaságnál — ahol pedig Magyarországon a legnehezebb hány aimívelés van, ahol rolblbamólég van, ahol tehát csak a legfáradtságosabb munka mellett lehet dolgozni, 'ahol a munkamienetet a tatabányaival összehasonlítani sem leíhet, tmert ott két-három méteres^, ^at ennél magasabb szén-. '93. illése 1937 március 3-án, szerdán. rétegek vannak, szemben a pécsi 40—60 centiméteres rétegekkel, ahol tehát a munkás 'állandóan leletével játszik a (bányaművelés köziben — 4*98 pengőt tesz ki az átlagos kereset. Hogy az, amit mondok, nem tisztán csak elmondott szó, legyen szabad hivatkoznom a hivatalos bányakapitánysági jelentésekre. Ezekből kitűnik, hogy az egész országban volt 1912-ben 31 halálos baleset, s az összes balesetek száma 728 volt. Ebből a péesi bányákra esett 2 halálos baleset és összesen 248 baleset. Majdnem ugyanazon munkáslétszám mellett 1922ben a balesetek száma 223 volt és ebből a halálos balesetek száma 9-re emelkedett. 1923-ban az összes balesetek száma 472-re emelkedett és a halálos balesetek száma 15-re. A békebeli 248 balesettel szemben az összes balesetek száma 1925-ben felemelkedett 650-re, a halálos balesetek száma pedig ebből 6 volt. 1926-ban 573 volt a balesetek száma és ebből halálos baleset 4. Az egész országban 2321 baleset volt és ebbő] egyedül a pécsi bányatelepre esett több mint 600, tehát az összes bányabaleseteknek több mint 25 százaléka esik a pécsi bányakerületre (Horváth Zoltán: Ez borzasztó!) Ezt igazolják azok a hivatalos adatok, amelyeket a bányakapitányság állít össze a beérkezett jelentések alapján. A kereset? Egy munkás átlagos keresete 1126 pengő 60 fillér s 18—20 napot számítva, keresnek 80—90 pengőt egy hónapban. A bányatelepen dolgozik 4100 munkás, akiknek 3280 feleségük, 4389 tizennégy éven aluli gyermekük van. Há az összkeresetet ezekre szétosztom, akkor átlag keresetként jut egy lélekre naponta 1 pengő kereset. (Buehinger Manó: Kémületes!) Ilyen állapotok mellett nem lehet csodálni, ha a munkásság elégületlensége, különösen az utóbbi időben, amikor a drágaság még fokozódott, ismét megnyilatkozott és február végén egy bérkérvényt adtak^ be, amelyben kérik a bérek rendezését. Erre a bérkérvényre az igazgatóság nem sokára elutasító határozatot adott. Nem a pécsi bányaigazgatóság, amelynek semmiféle rendelkezési joga nincs. (Farkas István: Bécsből dirigálják!) r Méltóztassék megéi'teni, a pécsi bányaigazgatóságban talán meg is van a jóindulat, — mert közvetlenül érintkezik a munkásokkal, látja azt a nyomort, amelyben ezek az emberek élnek hogy ezen az állapoton segítsen, de a bécsi igazgatóság a legmerevebben, a^ legkíméletlenebbül elzárkózik mindenféle ibérjavítás elől. Még azt sem hajlandó megadni, amit más bányákban fcönynyebb munkaviszonyok mellett a munkások megkeresnek. A kérelem elutasítása érthetően izgalmat váltott ki a munkások körében és erre február 17-én a bánya igazgatósága munkaszünetet rendelt el. Ezt azért fontos megállapítani, mert nem a munkások léptek sztrájkba, hanem február Í7-én a bányaigazgatóság rendelt el munkaszünetet. A megindult tárgyalások alapján felbruáir 19-én a munkát újra felvették. Február 22-ón és 23-án Péesett diáktüntetések voltak, amelyek szintén bizonyos izgató hatással voltak a közelben dolgozó munkásokra és egyelőre nem lehet megállapítani, hogy ezen tüntetések és azí egyéb jelenségek között mi az összefüggés. Mindenesetre érdemes volna ezt a körülményt is megvizsgálni. Az esetet egy olyan körülmény robbantotta ki, amelyet utólag igyekeznek másként beállítani. Ez az, hogy február 23-án Sztubnya felügyelő a vasasi bányatelepen magához rendelt 30 munkást, mégpedig különböző csopor-