Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése 1937 március 3~án, szerdán. tokból —> előmunkásokat, szakmunkásokat különböző pártállások szerint, ahogyan ő gondolta — és a 30 munkás előtt kijelentette: Vegyék tudomásul, hogy semmiféle béremelés nem lesz, semmiféle bérfelemelésről szó sincs és semmiféle tárgyalás nincsen folyamatban. Amikor a munkások hivatkoztak arra, hogy nekik a főispán és a bányakapitány is ígéretet tett, hogy ezeket a tárgyalásokat a minisztériumban folytatni fogják, — sőt ezek a tárgyalások a minisztériumban folytak is, ezt a leghatározottabban állítom — akkor a bányaigazgatóság egyik felügy élője behívja a munkásokat és közli velük, hogy béremelésre pedig ne számítsanak. (Farkas István: Provokálták őket!) Amikor a munkások hivatkoztak arra, hogy tudomásuk szerint ilyen tárgyalások folyamatban vannak, akkor azt mondották: vegyék tudomásul, hogy semmiféle ilyen tárgyalás nincsen és semmiféle béremelésre ne számítsanak. Nem volt szükség erre a kijelentésre, megvárhatták volna, amíg ezek a tárgyalások, amelyek a minisztériumban és a főispán közvetítésével folytak, valamelyes eredményre jutnak vagy nem jutnak; akkor is ráértek volna előhozni. Miért kellett közben a munkások közé ezt az izgató anyagot odadobni? (Propper Sándor: Provokáció!) Erre természetesen nagy felzúdulás támadt, a hír a leggyorsabban elterjedt és február 24-én délután két órakor a harmadban leszállít 200 munkás leült lent az aknában, a munkát nem vette fel s a munka befejeztével, este tíz órakor nem jött ki az aknából. Mindaz, ami ezzel kapcsolatosan a lapokban és a bányaigazgatóság részéről tendenciózusan beállítva megjelent — hogy tudniilik a szivattyúkat leállították, hogy a bányaüzem veszélyben van és hogy kárt okoztak — valótlanság; valótlanság pedig azért, mert a szivattyúk a rendes körülmények között is 24 órából csa'k négy óráig vannak üzemben és mindazt a vizet, amely öisszegyüilemlett a bányában az alatt az idő alatt, amíg a munka szünetelt, a szivattyúk hat óra alatt kiszivatytyúzták. Ott semmiféle szintet nem öntött el a víz, mert az összegyülemlett víz az úgynevezett zsombokokba, ezekbe a mélyebben fekvő kutakba folyik le, ahonnan azt a vizet a szivattyúk kiszivattyúzták!, az üzem r berendezésében tehát semmiféle kár nem történt. Bizonyos, hogy a munkások vezetői ott állottak a dinamitraktár előtt és őrködtek azon, nehogy valaki könyelműségében vagy elkeseredésében olyasmire ragadtassa magát, ami kiszámíthatatlan következményekkel j'árt volna. (Buehinger Manó: Több eszük van . azoknak, mint a vezetőségnek. — vitéz Marjísekényi Imre: Mint a vezetőknek! — Farkas István: Mint a bányauraknak! — Zaj.) Elnök (csenget): Cisepdet kérek! Peyer Károly: A bányadgiazigatóságnaik és a főispánnak: iis ajánlat teltetett, hagy a bányaveaetőség engedje meg, hogy ia szakszervezet vezetőd odaimieheisseoek és beszélhessenek velük, mert garantálták, hogy a munkások erre nyomban feljönnek. Ezt megtagadták, nem engedtek imieg és csak később az iparügyi imimisziter úr közbenjárására engedték meg Rau János vájárnak, hogy a bányakapitányság és a hatóság képviselőinek jelenlétében az aíkna rácsánál beszéljen a imunkásokkal. Közölte velük a tényállásit, miire eaelk másnap regigel tényleg kiszálltak a bányából. Mindezt azért tartottam szükségesnek megállapítani, hogy a helyes tényállást (megállapítsuk. Az iparügyi miimliiszter úr tárgyalásokat folytatott a Duniagőzhajózási Társaságnak Bécsből idejött vezetőjével és rábírta arra, hogy 8%-kai emeljék a béreket, illetőleg adják vissza azt a bért, amelyet a munkásoktól elvontak. Ez nem jelenti azt, hogy a munkások' helyzete valóban j'avult; csak az 1933-ban levont 8%-ot kapták vissza. A drágasággal támadt bérigény ezzel abszolúte nem nyert kielégítést, ellenkezőleg a munkások a drágaság folytán súlyosabb helyzetbe kerültek. Ha ez a bérem élés nem is elégíti ki a munkások összességét, mégis megnyugvást keltett és mindenki azzal a tudattal fogott hozzá a kérdés rendezéséhez, hogy végre béke teremtődjjék és_ a munka nyugodt mederben újból meginduljon. Ekkor a legnagyobb meglepetésre azt közölték a munkásokkal, hogy a bányaigazgatóság nem hajlandó visszavenni 11 olyan munkást, akit olyannak tekint, mint akik ezt a földalatti sztrájkot rendezték. Meg kell állapítajipm, hogy az a névsor, amely most már birtokomban van. nem hiteles és nem helyes, mert a bányaigazgatóság ezt bemondások alapján állította össze. Az, ami ott lent történt, nem ennek a tizenegy embernek tudható be, hanem annak a végső elkeseredésnek, amely a munkásokon úrrá lett, amikor Sztubnya felügyelő előttük ezt a közlést tette. Valótlan az, hogy ott bárkit terrorizáltak volna, hogy maradjon lent. Mindenkinek felajánlották, hogy kimehet, amikor ki akar menni. Egy lőmester maradt köztük: ez azt mondta, hogy ő ki akar menni; minden akadály nélkül, od!a is mehetett a rácshoz és eltávozhatott. Époen úgy eltávozhattak azok is, akik rosszul érezték magukat, betegek lettek, vagy más okokból el akartak onnan távozni. Tehát semmiféle terroirt nem alkalmaztak. De a tizenegy elbocsátott ember közül nem egy ott állt éjiiel-hapnal a dinamitraktár mellett és ügyelt, .a társulati vagyonra, amely ott van, és egyúttal a munkások életére is, akik a bányaüzemben foglalkoztatva voltak, illetve ott lent tartózkodtak. A bányaigazgatóság azonban nem elégedett meg ennek a tizenegy embernek elbocsátásával, amit még valahogyan el lehetett volna fogadtatni a munkások körében, nem azért, mintha az igazgatóságnak igaza lett volna, hanem azért, mert a számuk kisebb. •• Nemsokára újból jött a bányaigazgatóság és azt mondta, hogy még 137 embert el fog bocsátani. Kérdezték, ki ez a 137 ember. Az igazgatóság azzal érvelt, hogy sok szene van, nem tud eleget szállítani, nem tud eleget eladni, neki az üzemet le kell építenie. Azt, hogy ki az a 137 ember, a legnagyobb titokban tartották, amíg végre a munkások megkapták az ajánlott expresszleveleket. (Zaj. — Kajniss Ferenc: Sok a pénzük!) Ezekre a levelekre 1 pengő 30 fillér bélyeget ragasztottak, annyit, amennyi egy ott dolgozó munkásnak a keresete. Egy ilyen 1 pengő 30 filléres levélben többek között felmondtak annak a Rau Gottlobnak is, aki a miniszter úr utasítására, az iparügyi miniszter úr felkérésére odament ,a rácshoz és felszólította a munkásokat... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások a baloldalon: Meghosszabbítjuk! — Halljuk! Halljuk!) Peyer Károly: Nyomban befejezem. Ezt az embert elbocsátották. Az elbocsátott munkások között van 74 vájár, 32 segédvájár és 24 csillés, tehát a legjobb dolgozókat bocsa-