Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

Az országgyűlés képviselőházának 197. légkörre, amelyben az országgyűlés a maga munkáját folytatja. Gazdasági életünk, t. Ház, a nehéz viszonyok között is fokozatos és ál­landó fejlődést mutat, államiháztaxtásunk rend­jére szigorúan ügyelünk s azt hiszem, a tár­gyilagos bírálónak el kell ismernie azt, hogy a kormány albíban az ütemben, ahogy azt pro­grammjába vette,, valósítja meg kitűzött és az ország előtt .ismert céljait, (ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Egészen természetes, ihogy az ország gaz­dasági és szociális rendjének és fejlődésének biztosítását célzó fokozatos építőinunkánkat nem engedjük zavarni semmilyen szélső imtolz­galom törekvéseitől (Elénk helyelés és taps.) s nem 'volnánk hajlandók a jövőben sem tűnni, hogy bármilyen szélsőséges mozgalom ezt a munkát veszélyeztesse. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Azoknak az adatoknak birtokában, ame­lyekkel rendelkezünk, állíthatom azonban, hogy ez a munka veszélyeztetve nincs. (Felkiáltások jobbfelől: Na lám! — Györki Imre: De mégis történt valami!) Semmi oka nincs a kormánynak annak fel­tevésére sem, hogy bármilyen külső tényező a magyar politikai élet alakulásába akár kőzve; tett úton is befolyást igyekeznék szerezni (Farkas István: Csak a Move.!) s a leghatáro­zottabban tiltakoznom kell az ellen a felelőt­len hírmondás ellen, amely tárgyi alap nélkül (Gr. Festetics Domonkos: Piszkos rágalom!) igyekszik ilyen állításokat a közvéleménybe elhinteni. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) A kormány sajnálja, hogy a közvélemény egy ré­szében ilyen felelőtlen híresztelések talajra találhattak; annál inkább sajnálatosnak tartja ezt, mert e hírhordás nem kímélte egy barát­ságos hatalomnak nálunk akkreditált képvise­lőjét sem (Zaj balfelől.) s igyekezett őt olyan színben fél tüntetni, amely a tényekkel s az illetőnek teljesen korrekt magatartásával a fegélesebb ellentétben áll. T. Ház! Ha a nemzet joggal elvárhatja a kormánytól azt, hogy az ország rendjét min­den körülmények között fenntartja s én és a kormány e kötelességet nyugodtan vállaljuk, úgy hiszem, hogy a kormány és a törvényhozás viszont elvárhatják a közvéleménytől azt, hogy ne adjon tápot ennek a hisztérikus hírhordás­nak, amely alap nélkül, szájról-szájra hordva, olyan hangulat előidézésére lehet alkalmas, amelyet a tényleges helyzet semmiben sem in­dokol, az ország gazdasági és politikai érde­keinek veszélyeztetésére ellenben alkalmat nyújt. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Petrovácz Gyula: Egy héttel előbb kellett volna elmondani!) Elnök: T. Ház! Az interpellációkat meg­előzőleg két írásbeli választ fogok felolvas­tatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék előbb a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak Kei­bei Mihály képviselő úr interpellációjára adott írásbeli válaszát felolvasni. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): ^Nagyméltóságú Elnök Űr! Van szerencsém tisztelettel értesíteni Naigymjéltóságodat, hogy Reibel Mihály országgyűlési képviselő úrnak 1936. évi december hó 9-én a családi pótléknak a rendkívüli óraadó helyettes megbízott oktató­személyzetre való kiterjesztése tárgyában hoz­zám intézett interpellációjára válaszomat az alábbiakban adom meg. A középiskoláról szóló 1934 : XI. te. rendes helyettes és óraadó tanárt ismer. A rendes és » ülése. 1937 március 10-én, szerdán. 127 helyettes tanár rendszeres állandó illetményt élvez. Az óraadó tanár viszont minden megtar­tott óra után kap csupán díjazást, úgynevezett óradíj formájában. A rendszeres állandó illetményt élvező ren­des és helyettes tanári állások száma költség­vetésileg megkötött létszám. Ezen létszám kere­tébe kinevezett rendes és helyettes — azaz rend­szeresített állást 'betöltő — tanárt megillető tör­vényes illetmények: fizetés, lakáspénz, családi pótlék, hadipótlék, közlekedési segély fedezeté­ről az állami költségvetésiben történik gondos­kodás. Az állástalan középiskolai tanárok nagy szá­mára való tekintettel, tehát főként csak azért, hogy ezeknek szociális helyzetén segítsünk, az egyes középiskoláknál átmenetileg alkalmaz­tunk úgynevezett óraadó-helyettes tanárokat is. Ezeknek a tanároknak állása költségvetésileg rendszeresítve nincsen, amiből következik, hogy ezek csupán fedezeti lehetőséghez képest esetről­esetre megállapított díjazásban részesülnek az iskolai tandíjak, fenntartási és egyéb díjak ter­hére. Nyilvánvaló ebből, hogy ezek az óraadó-he­lyettes tanárolk, — minthogy alkalmazásuk nem költségvetésileg rendszeresített állásokra törté­nik és így nem rendszeres illetményt, hanem csupán tiszteletdíjat élveznék — az állami rend­szerű illetményekkel egybekötött családi pót­lékban a fennálló jogszabályok értelmében nem részesíthetők. Külön'ben is, amint említeni szerencsém volt, ezek az alkalmazások csak átmeneti jelle­gűeknek tekintendők és igyekszem módot ta­lálni arra, hogy az eddig alkalmazott óraadó­helyettes tanárok helyzete a fedezeti lehetőségek keretei között mielőbb rendeztessék. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudo­másul venni méltóztassék. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1937. február hó 26-án. Hóman s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nem lévén jelen, kérdem^ a t- Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette­Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a mi­niszterelnök úrnak Éber Antal képviselő úr in­terpellációjára adott írásbeli válaszát fel­olvasni. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Dr. Éber Antal országgyűlési képviselő úr a Képviselőház 1937. évi február hó 24-én tartott ülésén hozzám intézett interpellá­ciójának kélt pontj következőkhen van szerencsém válaszolni: 1. Axra a kérdésre, vájjon a kormány nem tartja-e elérkezettnek az időpontot arra, jhogy a kereskedelmi forgalom felszabadítása irányá­ban megindult nemzetközi tárgyalásokJba Ma­gyarország is bekapcsolódjék, válaszom az, hogy ily irányú általános nemzetközi tárgya­lásokról a kormánynak tudomása nincs, illetve — ha talán vannak, vagy folytattatnak valadiol ily irányú tárgyalások — azokról senki a kor­mánynak hivatalos közlést nem tett és azokra a magyar kormány részvételét senki sem kérte. 2. Arra a kérdésre, nem tartanám-e indo­koltnak, hogy a szabadabb nemzetközi keres­kedelmi forgalom érdekében létesült oslói cso­portosuláshoz Magyarország is csatlakozzék, válaszomat mindenekelőtt annak tisztázásával

Next

/
Oldalképek
Tartalom