Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

Az országgyűlés képviselőházának 197. légkörre, amelyben az országgyűlés a maga munkáját folytatja. Gazdasági életünk, t. Ház, a nehéz viszonyok között is fokozatos és állandó fejlődést mutat, államiháztaxtásunk rendjére szigorúan ügyelünk s azt hiszem, a tárgyilagos bírálónak el kell ismernie azt, hogy a kormány albíban az ütemben, ahogy azt programmjába vette,, valósítja meg kitűzött és az ország előtt .ismert céljait, (ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Egészen természetes, ihogy az ország gazdasági és szociális rendjének és fejlődésének biztosítását célzó fokozatos építőinunkánkat nem engedjük zavarni semmilyen szélső imtolzgalom törekvéseitől (Elénk helyelés és taps.) s nem 'volnánk hajlandók a jövőben sem tűnni, hogy bármilyen szélsőséges mozgalom ezt a munkát veszélyeztesse. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Azoknak az adatoknak birtokában, amelyekkel rendelkezünk, állíthatom azonban, hogy ez a munka veszélyeztetve nincs. (Felkiáltások jobbfelől: Na lám! — Györki Imre: De mégis történt valami!) Semmi oka nincs a kormánynak annak feltevésére sem, hogy bármilyen külső tényező a magyar politikai élet alakulásába akár kőzve; tett úton is befolyást igyekeznék szerezni (Farkas István: Csak a Move.!) s a leghatározottabban tiltakoznom kell az ellen a felelőtlen hírmondás ellen, amely tárgyi alap nélkül (Gr. Festetics Domonkos: Piszkos rágalom!) igyekszik ilyen állításokat a közvéleménybe elhinteni. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) A kormány sajnálja, hogy a közvélemény egy részében ilyen felelőtlen híresztelések talajra találhattak; annál inkább sajnálatosnak tartja ezt, mert e hírhordás nem kímélte egy barátságos hatalomnak nálunk akkreditált képviselőjét sem (Zaj balfelől.) s igyekezett őt olyan színben fél tüntetni, amely a tényekkel s az illetőnek teljesen korrekt magatartásával a fegélesebb ellentétben áll. T. Ház! Ha a nemzet joggal elvárhatja a kormánytól azt, hogy az ország rendjét minden körülmények között fenntartja s én és a kormány e kötelességet nyugodtan vállaljuk, úgy hiszem, hogy a kormány és a törvényhozás viszont elvárhatják a közvéleménytől azt, hogy ne adjon tápot ennek a hisztérikus hírhordásnak, amely alap nélkül, szájról-szájra hordva, olyan hangulat előidézésére lehet alkalmas, amelyet a tényleges helyzet semmiben sem indokol, az ország gazdasági és politikai érdekeinek veszélyeztetésére ellenben alkalmat nyújt. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Petrovácz Gyula: Egy héttel előbb kellett volna elmondani!) Elnök: T. Ház! Az interpellációkat megelőzőleg két írásbeli választ fogok felolvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék előbb a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak Keibei Mihály képviselő úr interpellációjára adott írásbeli válaszát felolvasni. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): ^Nagyméltóságú Elnök Űr! Van szerencsém tisztelettel értesíteni Naigymjéltóságodat, hogy Reibel Mihály országgyűlési képviselő úrnak 1936. évi december hó 9-én a családi pótléknak a rendkívüli óraadó helyettes megbízott oktatószemélyzetre való kiterjesztése tárgyában hozzám intézett interpellációjára válaszomat az alábbiakban adom meg. A középiskoláról szóló 1934 : XI. te. rendes helyettes és óraadó tanárt ismer. A rendes és » ülése. 1937 március 10-én, szerdán. 127 helyettes tanár rendszeres állandó illetményt élvez. Az óraadó tanár viszont minden megtartott óra után kap csupán díjazást, úgynevezett óradíj formájában. A rendszeres állandó illetményt élvező rendes és helyettes tanári állások száma költségvetésileg megkötött létszám. Ezen létszám keretébe kinevezett rendes és helyettes — azaz rendszeresített állást 'betöltő — tanárt megillető törvényes illetmények: fizetés, lakáspénz, családi pótlék, hadipótlék, közlekedési segély fedezetéről az állami költségvetésiben történik gondoskodás. Az állástalan középiskolai tanárok nagy számára való tekintettel, tehát főként csak azért, hogy ezeknek szociális helyzetén segítsünk, az egyes középiskoláknál átmenetileg alkalmaztunk úgynevezett óraadó-helyettes tanárokat is. Ezeknek a tanároknak állása költségvetésileg rendszeresítve nincsen, amiből következik, hogy ezek csupán fedezeti lehetőséghez képest esetrőlesetre megállapított díjazásban részesülnek az iskolai tandíjak, fenntartási és egyéb díjak terhére. Nyilvánvaló ebből, hogy ezek az óraadó-helyettes tanárolk, — minthogy alkalmazásuk nem költségvetésileg rendszeresített állásokra történik és így nem rendszeres illetményt, hanem csupán tiszteletdíjat élveznék — az állami rendszerű illetményekkel egybekötött családi pótlékban a fennálló jogszabályok értelmében nem részesíthetők. Külön'ben is, amint említeni szerencsém volt, ezek az alkalmazások csak átmeneti jellegűeknek tekintendők és igyekszem módot találni arra, hogy az eddig alkalmazott óraadóhelyettes tanárok helyzete a fedezeti lehetőségek keretei között mielőbb rendeztessék. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1937. február hó 26-án. Hóman s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nem lévén jelen, kérdem^ a t- Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vetteKérem a jegyző urat, szíveskedjék a miniszterelnök úrnak Éber Antal képviselő úr interpellációjára adott írásbeli válaszát felolvasni. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Dr. Éber Antal országgyűlési képviselő úr a Képviselőház 1937. évi február hó 24-én tartott ülésén hozzám intézett interpellációjának kélt pontj következőkhen van szerencsém válaszolni: 1. Axra a kérdésre, vájjon a kormány nem tartja-e elérkezettnek az időpontot arra, jhogy a kereskedelmi forgalom felszabadítása irányában megindult nemzetközi tárgyalásokJba Magyarország is bekapcsolódjék, válaszom az, hogy ily irányú általános nemzetközi tárgyalásokról a kormánynak tudomása nincs, illetve — ha talán vannak, vagy folytattatnak valadiol ily irányú tárgyalások — azokról senki a kormánynak hivatalos közlést nem tett és azokra a magyar kormány részvételét senki sem kérte. 2. Arra a kérdésre, nem tartanám-e indokoltnak, hogy a szabadabb nemzetközi kereskedelmi forgalom érdekében létesült oslói csoportosuláshoz Magyarország is csatlakozzék, válaszomat mindenekelőtt annak tisztázásával