Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-196

Az országgyűlés képviselőházának 19Ű, Mert népünk anagyon szívesen tanul, csak adják aneg rá a lehetőséget módot! A szakoktatás kérdésén kívül a kamarák hatáskörébe tartozik a termelési és értékesítési válság kérdésének megvitatása, az export, import hatalmas kérdése, azonfelül az állattenyésztés, újabban pedig gyümölcsösök létesítése, amihez szintén előkészítés, tanítás és kezelésre való kioktatás

1 szükséges. Hatáskörükbe tartozik azonkívül a mezőgazdasági munJkásság, a cselédség kérdése is és, ha Ausztria példáját nézzük, itt volna még a mezőgazdasági biztosítás kérdése is, amelybe a kamaráknak szintén bele r kellene nyúlniok, hiszen valamikor, a biztosítási törvény novellájának tárgyalása alkalmával, Pestiiy miniszter úr mondotta, hogy a biztosítások alkalmával a kisgazdát akkor is becsapják, amikor a biztosítást megkötik, & akkor is, amikor a biztosításokat likvidálják. A kamaráknak tehát sokirányú ténykedésük van. A mezőgazdasági kamarák munkakörét ez a javaslat is fokozza azáltal, hogy hozzájuk utalja át a községi, a járási ós a megyei városi mezőgazdasági bizottságok feletti felügyeletet is. Ezek a községi és járási mezőgazdasági bizottságok, ugyanabban a hiányban szenvednek, mint a mezőgazdasági kamarák. Nevezetesen ezeknek sem jön a törvény segítségükre abban a tekintetben, hogy kiterjessze működési körüket, pedig miért ne lehetne kimondani azt, hogy a községi mezőgazdasági bizottság elnöke hivatalból tagja például a községi képviselőtestületnek, vagy a közbirtokosságnak vagy a legeltetési társulatnak. Itt van ezenkívül a tagosítás és a telepítés kérdése. Mindezekben a kérdésekben véleményező szervként, vagy részben hatósági közegként kellene, hogy működjenek a mezőgazdasági bizottságok. Hivatkozom itt az alaptörvény indokolásában olvasható azon intencióra, hogy minden közigazgatási hatósági fokozat mellett ott legyen a mezőgazdaság képviselete. Azt mondja az indokolás (olvassa): »Törvényeinket közigazgatási hatóságok hajtják végre és a törvények végrehajtása csak ott lehet a mezőgazdaságra gyümölcsös, a hatóságok működése ott lehet áldásos és sikeres, ahol a mezőgazdaság mindenkori érdekei figyelemben részesülnek. A mezőgazdasági érdelkképviseletnek szerepe _ van mindenütt, ahol a mezőgazdaságot érintő szabályok alkalmazást nyernek.« Ezek az alaptörvényben lefektetett elvek, irányok valóban a mezőgazdaságnak és ezzel kapcsolatban az országnak is precíz, helyes irányt szabnak; hogy ezt a törvényjavaslat be nem tartja, azt valóban alaposan panasz tárgyáivá lehet tenni. Ezekben volt szerencsém röviden előterjeszteni az általános vita során aggályaimat a javaslattal szemben s amidőn ismét rámutatok az indokolásnak arra a kifejezésére, ameW azt mondja, hogy a mezőgazdasági kamara a gazdaközönségnek bizalmán alalptuló közös érdekképviseleti intézménye, akkor azt, kell ehhez hozzáfűznöm, hogy a mezőgazdasági kamara a gazdaközönség bizalmának nem tud eleget tenni, ha a törvény a jogok és a hatáskörök, valamint anyagiak tekintetében akként bánik el vele, mint ez a törvényjavaslat. Hivatkozom arra, hogy földmívelésügyi minisztereink egész sora, '— Éubinek Gyula, Darányi Ignác, nagyatádi Szabó István és a többiek — aniind a legnagyobb jóindulattal voltak nemcsak a földmívelés ügye iránt, hanem a falu népe érdekeiülése 1937 március 9-én, kedden. 117 nek előbbrevitele irányában is. Szinte érthetetlen azonban, hogy énnek a jóindulatnak és hozzáértésnek ellenére nem adják meg ennek a szervnek azt a jogi lehetőséget, azt a hatáskört és azokat az anyagi eszközöket, amelyekkel előbbreviheti a mezőgazdaság és ezzel kapcsolatban a falu érdekeit is, T, Ház! Emiatt a javaslatot általánosságban nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Baross Endre! Baross Endre: Igen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy az idő rövidsége folytán az előttünk fekvő törvényjavaslatnak csak egyes részeire térjek ki. Nem osztozom azon előttem szólott képviselőtársaim felfogásában, akik egyrészt azt mondják, hogy a munkásság nem volt és nincs képviselve a mezőgazdasági kamarában (Farkas István: Nincs kellőképen!) másrészt pedig azt mondják, hogy a 100—500 holdas birtokoskategória, tulajdonképpen tehát a, nagybirtokos-mentalitás jutna érvényre az előttünk fekvő javaslatban. Láng Lénárd igen t. képviselőtársam teljesen negálja azt, hogy a mezőgazdasági munkásság képviselve volna, holott ez merőben ellenkezik a tényekkel; ellenkezik annyira, hogy éppen maga a szociáldemokrata párt volt mindig az, amely kifejtette, hogy ez az egyedüli érdekképviselet az országban, amely a mezőgazdasági munkássággal intenzíven és alaposan foglalkozik. A javaslat három holdig terjeszti jü a mezőgazdasági munkásság kategóriáját. Ezt nézetem szerint nagyon helyesen teszi. Az indokolásban tévesen van az, hogy az 1—3 holdig terjedő kategória jelenti a mezőgazdasági munkáskategóriát, mert az tulajdonképpen 0—3 holdig érthető. Valóban úgy áll, hogy a mezőgazdasági munkásság ma nem definiálható és — hogy úgy mondjam — nem határolható el úgy, mint például az ipari munkásság. A mezőgazdasági munkásságban nagyon sok kategória van. Vannak egészen nincstelenek, vannak törpebirtokosok, sőt tudok olyan kisgazdát is, aki kénytelen volt munkát vállalni azokban az esztendőkben, amikor Isten nem adott neki jó termést. A mezőgazdasági munkásság nem olyan egységes társadalmi osztály, mint az ipari munkásság, úgy, hogy számara nemcsak az intézkedésekben, nemcsak a védelem tekintetében kell különbséget tenni, hanem az érdekképviselet rendszerében magában is. A másik ellenvetés, amelyet Takács t. képviselőtársam hozott fel, az, hogy a 100—500 holdas birtokosok beiktatása tulajdonképpen a nagybirtokosérdekek védieiknét szolgálja. Én azt hiszem, hogy Takács képviselőtársam a magyar ibirtokososztálynak rétegeződését és mentalitásbeli különbségét egyáltalában nem ismeri, mert közel harminc éves érdekképviseleti munka után meg kell állapítanom azt, hogy éppen ez a 100—500 holdas birtokosréteg volt az, — és ma is az — amely nemcsak a magyar agrárizmus intranzigens harcosaként szerepelt mindig, hanem állandóan és intenzíve foglalkozott úgy a mezőgazdasági munkássággal, mint pedig azzal a birtokos osztállyal, amelyben ő nem szolgáját, hanem valóban gazdatársát látta mindig. Ez a birtokosréteg, igen t. Ház, ma is a legintranzigensebb védője^ azoknak az agrárérdekeknek, amely agrárérdekek védelmét ma is száz százalékig szükségesnek