Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-196
118 Az országgyűlés képviselőházának 196. ülése 1937 'március 9-én, -kedden. tartja. Abban, hogy a 'rendelet így intézkedik, én inkább azt látom, hogy azok az agrárszempontok, amelyek bennünket éltetnek, sokkal lobban ki fognak domborodni az érdekképviseleti munkában, mint eddig. Az a birtokoskategória, amelyet Takács képviselőtársam nehezményez, elsősorban független, másodsorban a néppel érez és feltétlenül művelt osztály, melynek agrárpolitikájában valóban meg tudunk bízni. Igen t. Ház! Hogy erre az intranzigens agrárpoitikára nálunk szükség van, ezt, azt hiszem., bővebben nem is kell indokolni. Mégis méltóztassék megengedni, hogy ismét hivatkozzam a magam hosszabb érdekképviseleti munkásságára és megállapítsam azt, hogy még magukban az agrárképviseletekben sem mindig jutottak érvényre azok a merev és intranzigens agrár nézőszempontok, amelyeket úgy a mezőgazdasági kamarától, mint — ezt meg kell mondanom — sokszor az OMGE-től is elvárt volna a magyar agrártársadalom. Hogy ne mondjak mást, a gazdaadósságok kérdésénél, amikor annakidején megpendítették ezt a gondolatot, s amikor már Románia és Svájc agrárszempontból megoldották ezt a kérdést, nálunk a mezőgazdasági kamara a betevők érdekeit, a hiteléletet védelemezte ahelyett, hogy mereven odaállott volna a gazdaérdekek védelmére. Ezt őszintén meg kell állapítanom a t. Ház előtt. Az Országos Mezőgazdasági Kamara sem mert akkor a magas bankpolitika ellen olyan szót emelni, amilyent elvárt volna tőle a magyar agrártársadalom., De akár a szeszkérdést, akár a tejkérdést nézzük is, meg kell állapítanunk, ihogy egyes 1 érdekkép viseleteiknél — nem tudom miért, nem tudom, milyen körülményeknek ós^ helyzeteiknek a meg nem értése folytán *-?• még mindig nem tud annyira érvényésülni a magyar termelői osztály és így a magyar agrárvélemény, mint ahogy az szükséges és elvárható volnál Annakidején nem egyszer volt alkalmam bizonyos kérdés ékben kopogtatni és amikor bizonyos kérdések felmerültek, hogy ezt és azt kell (megoldani vagy megcsinálni, mindig azzal áz ellenvéleménnyel találkoztam, hogy: hja, mit fog szólni hozzá a Kereskedelmi Bank? Amikor merőben éf egyenesen agrárérdekek megoldásáról volt szó, akkor a határt sohasem a nemzet érdeke, hanem a .bankvilág érdeke szabta meg a magyar agrárérdekek teljes kivirágzásának kárára. Ha az^ előttünk fekvő javaslat talán nem is ad százszázalékos •biztosítékokat a magyar agrárérdekek intranzigens érvényesítésére, de azáltal, hogy az egész mezőgazdasági érdekeltség végeredményiben kiszélesül az országiban, az a reményüník lehet, hogy ezek a kérdéseik ezentúl ilyen irányban fognak majd^ megoldást találni. A gazdakaimarák (beosztását illetőleg volna néhány megjegyzésem. Mint budapestkörmyiéiki gazda de úgy is, mint aki Pesttől távolabb is vagyok érdekelve, fel kell vetnem a t. Ház - előtt a budaipestkiörnyéki gazdakamarának megteremtését. Tudom, hogy. ez a gondolat nem mindenütt talál rokonszenvre, de akikor, amikor a régi Thünen-féle elmélet még nia sem vesztette el érvényét, uieg kell állapítanom,, hogy az a mezőgazdasági réteg és az a mezőgazdasági terület, aimely Budapest környékién fekszik, valóban egészen más, mint az a 'mezőgazdasági réteg, lamely innen 300—500 kilométernyire gazdálkodik. Azt hiszem, ha lett volna egy ibudapestkörnyéki gazdakamara már a kamarák megalakításaiko'r, iáikkor ez a bizonyos harc Pestköimyék és Budapest között nem ikövetkezeífct volna (be. öszimtén' megvallom megint, hogy iáikkor a mostani vámszábályrendeletet siem lehetett volna a Gyosz.-nafc és 1 a kereskedelmi kiaimarának elgáncsolnia, azt a részét tudniillik, amelyben a parasztgazdának a tengelyfuvarjára a mostani vámszaibályreindelet is nagyon nagy engedményeket 'biztosított. A budapesti vámoknál ugyanis .nagyon furcsa játék folyik a kiilissizák mögött. Amikor Budapest környéke megkezdte a harcot a budlapesti váímok ellen — csekély személyem is benne volt ezekben a harcokban —, aikkor a főváros' de (faicto teljesen szociális magaslaton állfva, a szabályrendeletben ennek a tengelyfuvarnaik 20 mázsáig tényleg nagy kedvezményeket adott, még pedig nemcsak mezőgazdasági cikkekre, bJaínem! kisipari cikkekre is. (Mesko Rudolf: Csakhogy ex már nincs meg!) Csodálatos, hoery amükor a nagy selyenigyárak 50 mázsás autói számára a főváros — egészen igazságosan — felemelte a váimot, aikkor ez ellen is jött támadás, 'és ennek a támadásnak eredményé az volt, hogy még a kisemberek vámkedvezményét is megvonták. Ha a 'budapestkörnyéki kamara (fennállott volna, meg vagyok róla győződve, 'hogy ez 1 a helyzet nem állott volna elő, mert azok a gazdák, és az a pestkörnyéki érdekeltség, amely állandó kontaktusban van a fővárossal, igen is, — állítom — .nemcsak Pest környékiének, hanem az egész országnak is meg tudta volna hozni azt, amit az agrárizmus követel. (Fricke Valér: Meg kell szüntetni az Összes városi vámokat!) Szetsey István t. képviselőtársaim beszélt a mezőgazdásági kamarák anyagi helyzetéről. Valóban, ha a külfölddel hasonlítom össze a hasonló mezőgazdasági érdekeket, látom;, hogy azok sokkal nagyobb dotációban részesülnek. Méltóztassék elolvasni a megfelelő szakaszt, amelyben a mezőgazdasági iparról, szövetkezetekről, stb.-ről, mindazokról a tényezőkről van szó., amelyek a mezőgazdasággal összeköttetésiben vannak és amelyek ezentúl a mezőgazdasági kamarának fizetik az illetéket. Azt hi. szem, mondanom sem kell, hogy mennyivel / igazságosabb ez, mint a régi rendszer, amikor a mezőgazdasági szeszipar, a központi szeszfőzdék, a tej szövetkezetek, stib., mind a, Kereskedelmi és Iparkamarába fizettek illetéket, holott minden idegszáluk, egész gondolatviláguk teljesen mezőgazdasági jellegű és abból táplálkozik. Azt hiszem, hogy a kamarai illetéknek ilyen kiterjesztésével maguk a ^kamarák jóval nagyobb jövedelmet fognak majd élvezni. Nem állítom, hogy ezzel most már egész vagyoni helyzetüket megmentettük, de mindenesetre olyan többlet áll elő, amely azt a becsületes és igyekvő, bár nagyon sokszor sikertelen munkát, — ezt meg kell mondanom — amelyet a mezőgazdasági kamarák végeztek, ezzel az új törvénnyel valóban arra az útra terelheti, 'amely a magyar föld érdékeinek, a magyar mezőgazdasági politikának teljesen megfelel. Szetsey t. képviselőtársam szólott a feladatokról is. Valóban úgy van, hogy sokszor az államra bízzák azokat a feladatokat, amelyeket a kamairáknak kellene és lehetne el végezni ök. Azt hiszem, hogy földmívelésügyi kormányzat meg fogja találni a módját annak, hogy rendeletekben, végrehajtási utasításban ezek a feladatok szépen, lassan átmenjenek a mezőgazdasági kamarákba, illetőleg mezőgazdasági bizottságokba.
