Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-196
116 Az országgyűlés képviselőházának 19 6i ülése 1937 március 9-én, kedden. gyott, de hiába kérdezzük egymástól, hogy milyen üdvös hatását érezzük, seöaMi tekintetben neom tapasztaljuk hatását, marad az ügyvédhelyzete olyan nyomott, olyan súlyos, mint volt. A mezőgazdasági kamaráktól megkívánja <a mezőgazdaság közönsége^ azt, hogy nagysúlyú és tekintélyes olyan intézményei legyenek ennek az országnak, amely ország lakosságának 65% -a, nem kell mondaioim, hogy a mezőgazdaságiból él, vagy azzal kapcsolatosan keresi kenyerét. Ennek a javaslatnak tehát az a legnagyobb hiánya, hogy nem ad további súlyt és tekintélyt a mazőgazdasági kamarának. Hogy mennyire fontos és mennyire kívánatos volna az,. Ihogy a mezőgazdasági ikamiaráik súlya erősödjék, tekintélye növekedjék — még pedig törvényes! alapon — erre vonatkozólag hivatkozóim az alaptörvényre és az alaptörvény meghozatala alkalmával Rubin ek Gyula volt íöldmívelésügyi minszter és Omge.-elniök által előterjesztett indokolásira. Midőn Kulb'inek Gyula 'emlékét itt felidézem, a igazdafközöniségndk azt a végtelen (háláját és nagyrabecsülését is tolmácsolnom kell, ameiylyel emléke, iránt mindig viseltetünk. Azt mondja az alaptörvény (indokolása, hogy a mezőgazdasági igazgatásinak tulajdonképpen a decentralizálása szükséges és rámutat arra, hogy a kormányzati teendőket nem is képező sok olyan munkát is végez a földmívelésügyi minisztérium, .amelyekkel tulajdonképpen egy másik szerv volna, megbízandó. Tehát mintegy előre megmutatja, hova kívánta valamikor az alaptörvény fejleszteni a mezőgazdasági kamarát. Csak rövidem idézeím itt az lalaptörvény indokolásainak eigylik pontját, 'amely rámutat ama, fhogy (olvassa): »ai kamaráktól várjuk, hogy a mezőgazdaság központi igazgatásának decentralizációjára móidot adjanak. Alkalmas külső szervezetek hiányában rendkívül 1 eok olyan ügyet intéz ma központilag a földmivelósügyi minisztériiuim, amelyek voltaképpen nem is kormányzati feladatok, íhanem a mezőgazdaság fejlesztésének üzemii teruiiésztű teteközel.« Ebben az irányban kellett volna tehát hogy kifejlődjék a kamara > és erre a célra szolgáló megfelelő törvényjavaslatort, keltene mosti itt tárgyalni. Azt mondja továbbá az indokolás, hogy hogy ezek a ténykedések legtcélsz^rűlbben a mezőgazdasági ^kamiaráJkra lesznek (háríthatók, amely ténykedések. — istmiétlerm — rmár nem is kormányzati feladatok. Ugyancsak paniasaolja aiz indokolás azt is; hogy a központilag kezeit üzemi természetű intézmények haitása elegendőképpen meni érvényesül és ennek oka iaz, hogy hiányzik az a sízertv, aoniely ezeket az intézményeket gazdakÖzönségümkhöz közelebb vigye. Méltóztatnak tehát ebből látni, hölgy itt tulaj dolnbéppen helyes irányban fektették le az alaptörvényt' s most az dblben az. indokolásban kifejtett kívániallofmmiak és iránynak kellene érvényesülnie. A javaslat azonban erről hallgat és ehelyett a tervezési részt viszi keresztül Minden intézménynél csakugyan szükséges az, hogy meg legyen a szervezet, de ehhez meg kell adni a tartalmat, az életet is, meg kell adni ehhez a szükséges anyagi erőt. Hogy anyagiakban milyen összegekkel rendelkeznek a kamarák, azt már előttem szólott t. képviselőtársam is tárgyalta és taglalta. Itt van például az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara, amely — miként képviselőtársam is említette — 229.000 pengős költségvetéssel dolgozik. Természetes, hogy ez az összeg a kamarai illetékből kellene, hogy befolyjék, tudvalévő azonban, hogy ezek az illetékek igen nagy százalékban nem folynak he és így a kamarák igen sokszor kénytelenek magukat még adósságba is verni. Ezzel szemben például éppen a kamarai elnök kimutatásából látható, hogy Ausztriában ugyanakkora területű mezőgazdasági kamara, mint az alsódunántúli, 5*5 millió schillinges költségvetéssel dolgozik. Itt tehát az agrárországnak tudott Csonka-Magyarországon egy ugyanakkora területű mezőgazdasági kamarának, mint az említett ausztriai mezőgazdasági kamara, költségvetése csak törpe hányadát teszi ki^ az osztrák mezőgazdasági kamara költségvetésének. Nálunk a mezőgazdaságig kamarák nem kapnak az államtól anyagi támogatást; tudtommal az országos mezőgazdasági kamara kap évente 80.000 pengőt, az összes mezőgazdasági kamarák pedig egy ízben kaptak mindössze 200.000 pengő támogatást. Ausztriában a mezőgazdasági biztosítás is a mezőgazdasági kamarák kezében van, ebből egymillió^ schilling a jövedelmük és állami és tartományi támogatást is kapnak. Nálunk erről szó sincsen; a javaslat ebben az irányban még csak célzást sem tesz. Mi ennek a mostoha anyagi helyzetnek a következménye? Egyszerűen az, hogy a kamarákban, ahol a hozzáértésen kívül nagy a buzgóság^ a szorgalom és a jóakarat, megvan a tervezés, az elgondolás, a majdnem ábrándozás szerű elképzelés, amikor azonban a kidolgozottetervek megvannak, a keresztülvitel 90 százalékban beleütközik az anyagi fedezet hiányába. Ennek azután egy másik szomorú hatása, is van, — amit előttem szólott t. képviselőtársam szintén említett — még pedig az, hogy a tagokban, a falu népében elidegenedés keletkezik a kamarákkal szemben, amelyek ugyan terveznek, de keresztül semmit sem visznek, csak tanácskoznak, véleményeznek, az eredmény azonban semmi, vagy nagyon kevés. Az indokolás azt mondja, hogy a mezőgazdasági kamara tagjainak, vagy, mondjuk, a falu népének sorsa összefügg a föld sorsával. Ez a gyönyörű kifejezés isi hiányos, mint a javaslat, mert a föld sorsával valamennyiünk sorsa összefügg; ezért igen nagy szükség volna arra, hogy a mezőgazdasági kamarák olyan összegekkel dotáltasisanak, amelyekiből a külföldi kamarák mintájára előlbbrevihessék a valamennyiünk részére olyan fontos mezőgazdasági kérdéseket. Ha viszont azt nézzük, hogy a mezőgazdasági kamaráknak mi a hatáskörük, mik a teendőik, —ahol, ismétlem, szűk anyagi eszközeikhez képest nagy (buzgósággal és szorgalommal megteszik azt, amit megtehetnek — akkor azt látjuk, hogy munkájuk folyton szaporodik. Ha nézzük például a rájuk bízott szakoktatást, — amelynek elvégzése nagy egyéni fáradtságot jelent — azt látjuk, hogy például az én mezőgazdasági kamarám a téli hónapokban 31 községiben tartott 8—8 napos tanf ölyamiokat, ami természetesen, isimétlem, nemcsak szellemileg, hanem testileg is hatalmas teljesítmény. Ha figyelembe vesszük azt,, hogy a 31 községben tartott tanfolyamon^ 3660 hallgató volt együtt, láthatjuk, hogy száznál több hallgató esik egy-egy községre, akik napról-napra megjelenték, hogy tanuljanak.
