Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. ülése 1937 március 9-én, kedden. 115 Biagosan súlyos nyugdíj törhet növelje. En tehát igen örülnék, ha ez a 15. §. a törvényjavaslatból teljes egészében kihagyatnók, mert hiszen ez ^nem tartozik szorosan a törvényjavaslathoz és, azt hiszem, hogy azok az aggodalmaik, amelyeket ezzel szemben nyilvánítani bátor voltaim', mégsem lehetnek teljes seggel alaptalanok. A legfontosabbaikat, amiket az előterjesztett javaslattal kapcsolatosan elő akartam adni, nagyrószben elmondottam. Csupán még egy tervről akarok itt megemlékezni, amely; terv bizonyára a iföldmívelósügyi miniszter úr elé is került, amelyet azonban nagyon helyesen nem fogadott -el. Tudniillik egy olyan terv merült fel, hogy az okleveles gazdákat a gazdatisztekkel együtt (külön kamarába tömöritsók. Magam is okleveles gazda vagyok, de azért ezt a tervet naigy ellenérzéssel vettem tudomásul, mert kétségtelen, /hogy szaktudásra az egész mezőgazdaságnak szüksége van és hogy a mezőgazdasági érdekeket csak szolidárisán, birtdkkategóiria, diploma és egyéb kérdéseik kikapcsolásával tudjuk eredményesen és célravezetőén szolgálni. Egyáltalán nem lehet a diplomás gazdák 'hivatása, hogy ez a' szelekció és az egység megbontása tőlük induljon ki. Ennél a pontnál azonban kérnem kell az igen^ t. földniívelésügyi kormányzatot, méltóztassék az okleveles gazdáik megfelelő elhelyezési lehetőségét és az állami hivatal óikban való elhelyezkedését is az eddiginél sokkal nagyobb mértékben felkarolni. Mert ha azt nézzük, hogy mit csinálnak az okleveles gazdák, akkor talajunk köztük nagyszerű színművészeket, takarékpénztári vezetőket, világviszonylatban is elsőrangú szakembereket és vezetőket, csak éppen ott találjuk a legkisebb mértékben, ahol a mezőgazdasági ügyeket intézik. Itt pedig legyen szabad rámutatnom arra, hogy, amennyire visza tudok emlékezni, közülük három olyan egyén volt, aki a földmívelésügyi tárca keretében tényleges- intézŐ-lehetőséghez jutott. Ezek Pirkner János, Serbán János- és Békesisy JenŐ voltak. Mind a három olyan -működést fejtett ki, amely a mezőgazdaságot nemcsak, hogy előbbrevitte, hanem az egész ország megbecsüléséhez is igen nagy mértékben ihozzájárult. Tudok arról, hogy olyan állásokba is, amelyek eddig tisztán okleveles gazdák részére voltak fenntartva, jogászokat és <más képesítésűeket neveztek ki. Ismerek ezek között elsőrangú r szak embereket is. Szerintem! nem a végzettségen yaa a hangsúly, hanem a hajlamon, az elméleti és a gyakorlati tudáson, de azt kérem, hogy ha az igen t. földmívelésügyi kormányzat az egyik oldalon a fenntartott állásokból elvesz egyeseket a gazdáktól, akkor biztosítson nekik állásokat a másik oldalon, más téren. {Helyeslés a baloldalúin.) Ez volt az egyik oka annak is, hogy a külön okleveles gazdakamara eszméje felmerült., Azt hiszem, hogy azokkal az észrevételekkel, amelyeket felhozni bátorkodtam, nem végeztem az érdekképviseletek és a mezőgazdaság szempontjából rossz szolgálatot. Kérem a földmívelésügyi minisztérium képviselőjét, az államtitkár urat, méltóztassék ezeket a dolgokat megfontolás tárgyává tenni és mivel az a nézetem, hogy ez a javaslat lényegesen hozzá fog járulni az érdekképviselet megfelelőbb funkcionálásához ós kiépítéséhez és hogy nem a diszharmóniát fogja előmozdítani, — amitől Takács előttem felszólalt t. képviselőtársam tart — hanem inkább harmóniát hoz, a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Szetsey István! Szetsey István: T. Képviselőház! Előttem í'eszólalt t. képviselőtársamnak osztom a javaslatra vonatkozó azt az álláspontját, hogy a javaslat sok tekintetben a mezőgazdasági kamarák szervezetét akként módosítja, ahogyan az a kívánalmaknak megfelel. Örömmel elismerem, hogy a javaslatnak ez nemcsak intenciója, hanem a szervezésre vonatkozólag és a kamara keretének felállítására vonatkozólag hasznosan intézkedik is. Igaza van az indokolásnak abban, hogy ezalatt a másfél évtized alatt az évek hosszú során át gazdaközönségünk nemcsak nagy küzdelmet vívott, hanem úgyszólván a megpróbáltatások éveit élte át és igaza van a javaslat indokolásának abban is, hogy ez a másfél évtized megköveteli az alaptörvénynek a változott viszonyokhoz, a mai nehéz helyzethez való módosítását. Itt vannak a termelési válságok, itt van az értékesítési válság és általában az egész világválság, amellyel elsősorban a mezőgazdaság küszködik és a javaslat most igyekszik alkalmazkodni az újabb rendelkezéseivel, különösen azokhoz a tagazódásokhoz, amelyek a mezőgazdaságban előfordulnak. De még egy másik kérdést is helyesen old meg a javaslat, mert a gazdatiszti kar, amely a mezőgazdaságban a legértékesebb munkát végzi, e javaslat keretén belül az ő érdekképviseletének ügyét is megoldva láthatja. Ebben a tekintetben tehát, hogy a szervezés és a keret beállítása megtörtént, a javaslat a kívánságoknak megfelel és a tapasztalatokat is -értékesíti. Itt külön kiemelem a javaslat 14., i§-át, amely a vidéki mezőgazdasági kamarák tisztviselőiit a központi kamara tisztviselőivel úgyszólván egyenlő rangsorba helyezi a szolgálati, fegyelmi és nyugdíjszabályzatok tekintetében, s megszünteti azt az anomáliát, azt a különbséget, 'amely eddig az országos kamarával sezniben a vidéki kamaráknál fennállott. Míg azoúban ez a szakasz etekintetben inintegy elégtételt ad a vidéki kamiarák tisztviselőinek, akik tulajdonképpen gyűjtik és kidolgozzák az adatokat és az eszméket és óriási .szellemi és testi munkát végeznek, addig a második bekezdésben ezt a helyes intézkedést — majdnem azt mondhatnám — agyonvágja, megbénítja, mert ez a bekezdés a mámiszternek jogot ad, hogy megint kivételt tegyen, még # pedig az Országos Mezőgazdasági Kamara javára. A második bekezdést szerintem teljesen el lehetne hagyni és akkor a törvény intenciója sérelem nélkül érvényesülnie. _ Midőn tehát a magam részéről kiemelem -a javaslatnak ezt a részét és azt az irányt, amelyben — ismétlem — a szervezés szempontjából sok tekintetben elég sikeresen is igyekszik kielégíteni a kívánalmakat, még sem tudóim a javaslatot elfogadni, csak azért, mert a keretet, a szervevezetet megcsinálja ugyan, de a kellő tartalmat, amelyet tőle a gazdaközönség nagy része vár, nem adja meg. Olyanforma ez a javaslat — úgy tűnik fel előttem, miint amilyen volt a pár hónappal ezelőtt letárgyalt ügyvédi rendtartási javaslat. Az is gyönyörűen megszervezett bennünket ügyvédeket, úgy, hogy semmi kívánnivalót a szervezés szempontjából fenn nem ha16*