Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-196

114 Az országgyűlés képviselőházának lf> pontja azonban ezt kiszélesíti azzal, hogy a földmívelésügyi miniszter előzetes hozzájárulásával a Nemzeti Bank kamatlába mellett az ilymódon befolyó összegeket vagy az ebből létesített alapot a törvényhatóság más célra is kikölcsönözheti. Ennek a törvénynek végrehajtási utasítása, a 100,000/1932. számú földmívelésügyi miniszteri rendelet 119. §-a ezt a rendelkezést egyáltalában a legcsekélyebb mértékbea sem korlátozza és itt nézetem szerint saintén olyan hézag van, amely a különböző fórumokon tetszőleges eljárást tesz lehetővé. Ezt a végrehajtási utasítást is módosítja azonban a 69.039/1933. számú földmívelésügyi rendelet negyedik és Ötödik pontja és ez a kérdést akként szabályozza, hogy (míg az állategészségügyi részhez csak a földmívelésiügyi miniszter jóváhagyása szükséges, a közegészségügyi résahez két miniszter legyüttes hozzájárulása kell. Megjegyzem különösképpen, hogy ez a pótrendelet az állattenyésztési érdekekről, ami a törvényben és az eredeti végrehajtási utasításban is benne van, már nem is beszél, azt a; részt pedig, amely a közegészségügyi részre van ezekből az öszegekből fenntartva, 1938 december 31-igi a földmívelésügyi és a belügyminiszter urak egyíüttes hozzájárulásától teszi függővé. Ennek az a gyakorlati következménye, hogy ha valamelyik vármegye kölcsönt akar felvenni, tekintettel arra, ^ hogy az egyik részt két minisztériumnak, a másik részt pedig csak egy minisztériumnak kell jóváhagynia, már pedig mindnyájan tudjuk, hogy egy jóváhagyást könnyebb megkapni, mint kettőt, ezt az utóbbi részt veszi igényibe és így a törvény eredeti intencióinak -megfelelő célokra nem maradnak megfelelő összegek. Feltétlenül szükséges lenne tehát, hogy a törvényhatósági költségvetések felülvizsgálatával kapcsolatosan a belügyminisztérium a maga részéről is hatékonyabb felügyeletet gyakoroljon itt abban a tekintetben, hogy lehetőleg a törvényben megállapított célokra vétessenek ezek az összegek igénybe és hogy végeredményben ezek az összegek oda jussanak, ahova szántuk őket: a kisgazdák állattenyésztésének emelésére. Hogy ezen a téren igen jelentős példák állnak előttünk, az minden egyes tenyószállatvásár és kiállítás alkalmával beigazolást nyer az előtt, aki végigsétál a kiállításon és látja azt a gyönyörű állományt, amelyet Baranya, Somogy és még néhány más vármegye kisgazdái produkálnak. T. Ház! Itt tehát nem új áldozatokról van szó, de ha még új áldozatok hozataláról lenne is szó, akkor is feltétlenül meg kellene hozni ezeket azért, mert ez gazdasági szempontból, szociális szempontból és a haladás szempontjából is feltétlenül kívánatos és kívánatos talán fiskális szempontból is, mert a megvagyonosodott, a jobb helyeztbe került kisgazdatársadalomnak a fizetőképessége az adózás szempontjából is sokkal jobb, mint hogyha ezeket a lényeges dolgokat teljesen figyelmen kívül hagynék. Említettem, hogy a javaslat intézkedéseit és módosításait általánosságban véve helyeslem és azokat a mezőgazdasági érdekképviselet szempontjából — nem politikai szempontból) mert hiszen itt elsősorban érdekképviseletről van szó és az érdekképviselet céljainak a szolgálatát kell biztosítani — teljes mértékben megfelelőknek és jóknak tartom. A földmívelésügyi bizottság azonban 15. §-nak egy új szakaszt iktatott be a törvényjavaslatba, amelyet 6. ülése 1937 március 9-én,, kedden. bátor leszek felolvasni, mert ezzel a szakasszal szemben nekem igen súlyos aggályaim vannak. A 15, § ekként szól (olvassa): » Annak, akit mint mezőgazdasági kamara szolgálatában álló tisztviselőt neveznek ki a földmívelésügyi tárca keretében állami tisztviselővé, a földmívelésügyi miniszter — a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával — a kinevezéskor biztosíthatja azt, hogy a mezőgazdasági kamara szolgálatában költségvetésileg rendszeresített álláson végleges minőségben eltöltött idő vagy annak egy meghatározott része, az ellátás megállapításánál az érvényben álló jogszabályok szerint számításba vehető szolgálati időhöz hozzá fog számíttatnia Szóval az ilyen szolgálatban eltöltött időből 15 év beszámításával lesz esetleg átvehető az illető tisztviselő a földmívelésügyi tárca keretébe. T. Ház! En tisztában vagyok azzal, (hogy van egy törvényünk, amely ezt az előnyt biztosítja az ügyvédi oklevéllel rendelkezőknek az esetre, ha ők a bírói státusba, vagy pedig a jogügyi státusiba neveztetnek ki. Elismerem azt is, hogy adódhatnak esetek, amikor ilyen tágabb gyakorlati ismeretekkel, vagy speciális isimeretekkel rendelkező ügyvédeknek az alkalmazása a közigazgatásiban, vagy az igazságszolgáltatásiban lényeges eredményeket hozhat. De az ügyvédi kar igen számos tagból álló kar, s ha egy kiváló ügyvédet kineveznek, abból a kinevezésből a köznek egyáltalán nincs más kára, mint az, hogy esetleg a nyugdí jteher valami csekély mértékiben emelkedik. Sajnos azonban, ezt az analógiát nem tudom megtalálni ebben a földmívelésügyi bizottság által elfogadásra ajánlott szakaszban, mert hiszen ez nagyon szűk térre, tisztán csak a kamarai tisztviselőkre szorítkozik, már pedig azt senki sem fogja kétségbe vonni, — velem együtt — hogy gazdaságilag kitűnően helytálló, értékes szakemberek nemcsak a mezőgazdasági kamarák tisztviselői karában találhatók, hanem máshol is. Már pedig a kitűnő kamarai tisztviselőt, az én igénytelen nézetem szerint a kamaránál kell meghagyni, mert ott sokkal szebb hatásköre és sokkal nagyobb mozgási lehetősége is van, mint ahogyan azt általánosságban véve a miniszteriális tisztvselőknél megtalálhatjuk. Ha viszont az illető kamarában nem fejt ki ilyen kimagasló, különlegesen értékes tevékenységet, akikor egyáltalán semmi szükségét nem látom annak, „hogy a földimivelésügyi tárca terhére történő kinevezése vissziamenő kihatású előnyökkel történjék. De ezeken kívül van még e\gy másik aggályom is, t. i. éppen a szűk státusra való tekintettel, amely a kamaráknál megállapítható, félő, hogy ha ez a 15. §. alkalmaztatik, a kaimarai tisztviselők kontraszelektálódnak. Az államtitkár úr szíves volt ideszólni' nekem és azt mondani, hogy h cl tiT illető nem felel meg a kamaránál, iákkor úgy sem veszi át a földimivelésügyi miniszter. A kontraszelekció veszélye tehát úgy látom, nemcsak az én elgondolásom szerint fordulhat elő, de valószínűleg a gyakorlatban is ez lesz ennek a szakasznak a következménye. Ilyen kontraszelektív tüneteket .— Ibár nagyon SBÓrványasian — találhatunk már, sajnos, a vármegyei tisztviselőknél is, akik közül a minisztériumokat egészítik ki. Volna még egy szempont, — s ez talán a leglényegesebb — hogy tudniillik ez az intézkedés is alkalmas arra, hogy az amúgy is túl-