Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-196

112 Áz országgyűlés képviselőházának 106. ülése 19É7 március 9-én, kedden. tehát az első fórumnál megakadtak és nem volt törvényes mód és lehetőség' arra, hogy ebben a tekintetben a kamarák tovább m eljárhassanak és a felső fórumok véleményét is megtudják. Nagyon érdekes volt Takács Ferenc igen t. képviselőtársamnak az az önkényes beállítása, amelyet ő a közép- és nagybirtokkal szemben ebben a Házban is és a nyilvánosság előtt is nem első ízben hangoztatott. S itt' kénytelen vagyok az igen t. Ház figyelmét egy nagyon érdekes jelenségre felhívni. Tuduiillik sehol sem találkozunk a gazdasági élet terein ezzel az érveléssel, — például a Gyáriparosok Országos Szövetségében, a Takarékpénztárak és Bankok Országos Egyesületében, az Ipok.-ban és így tovább — hogy valahol a szakma szempontjából, de közszempontból is aggályos lenne az, ha valakinek nagyobb az anyagi ereje, vagy ha azon a téren talán jobban tudja megállani a helyét, mint ahogy meg tud állani más, sőt ha erről egyáltalán említés történt, akkor csak a dicséret zengését hallhatjuk, hogy milyen nagyszerűek azok a férfiak, akik olt vsnnak és mennyire a helyükön vannak stb., stb. Amint azonban a mezőgazdaság kérdéséről van szó, ez az érvelés már teljesen megváltozik, s ez egy állandó tendencia, amely tulajdonképpen a mezőgazdasági rétegek megbontására tör és igazán hálásan kell megemlékeznem kisgazdatársadalmunk józon ítélőképességéről,' hogy ezeknek a tendenciózus és innen-onnan megismétlődő híreknek mindezideig nem ült fel és remélem nem fog felülni a jövőben sem. Az a kifogásolt intézkedés, hogy a nagybirtokosnak is több helye és szava lesz a kamarában, — ahol egyébként igen helvesen, mint ahogy annak lennie is kell, feltétlenül a kisbirtok marad és a kisbirtokosság volt túlsúlyban — ez csak közelebbi megismerésre fog alkalmat adni, és őszinte együttműködésre fog vezetni. Mert kétségtelen, hogy ha egyszer érdekképviseletről van szó, akkor nem lehet olyan numerikus dolgokkal jönni, mint aminőkkel előttem szólott t. képviselőtársam jött, hanem elsősorban arról kell gondoskodni, hogy azt az érdekképviseletet megfelelő szakképzettséggel, megfelelő látókörrel, higgadtsággal és tapasztalatokkal rendelkező egyének kezébe . adjuk, mert ezeknek az érdekképviseleteknek nagyon természetesen a mezőgazdaság egyetemes szolgálata a feladata, az Összlakosság szempontjából is és gazdasági vonatkozásokban is. Itt tehát nem megbontás lehet a cél, hanem tisztán a szolidaritás fokozása és a (Szolidaritás további kiépítése. (Helyeslés a középen.) r Kétségtelen az is, hogy a kamarák létesítése óta — talán nem annyira az országos kamarával szemben, mint az egyes vidéki kamarákkal szemben — sokkal több kritika niint dicséret hangzott el. Ennek a körülménynek csak részben volt az oka az alaptörvény több hiányossága. Ebben nagyobb szerepet a megalakulás szerencsétlen körülményei játszottak. Abban az időben, az 1920-as években ugyanis gazdasági tekintetben általában véve olyanok voltak a viszonyok, hogy azok bizony a reális gondolkodást nem. egy esetben háttérbe szorították és a gazdaközönségre is hatással voltak. Akkor nem fogták fel ennek a kérdésnek: igen nagy horderejét, igen nagy jelentőségét és így történt, különösen a megalakulás körül az, amit a túloldalon ülő igen t. képviselőtársaim is felhoztak, hogy a jegyző és főszolgabíró urak alakították meg egyes községekben a kamarákat. Sajnos, ez tény, de ez azért történhetett a meg

0 alakulás idején, mert az érdeklődés a legtöbb helyen teljesen pangott és teljesen minimális volt. (Ügy van! a jobboldalon és a középen ) Ezért őket nem elítélés, hanem dicséret illeti. Dicséret illeti őket azért, hogy a részvétlenség ellenére is eleget tettek annak a feladatnak, hogy úgy, ahogy, — és talán nem a legjobban — de mégis Összeállították a mezőgazdasági kamarákat. T. Ház! Ha tovább megyünk ezeknek a kérdéseknek boncolgatásában, akkor meg keli állapítanunk azt, hogy az alakulás körül természetesen először a központokat, a kamarák centrumait építették ki, — az más lapra tartozik, hogy befejezték-e ezt, vagy nem fejezték be — s az is természetes, hogy a centrumot, a kamarai központot, meglehetősen széles alapon igyekeztek megteremteni. Közben jött a gazdasági válság. Arra azután már nem volt meg a kamarák anyagi lehetősége, hogy a közvetlenül érdekelt kisgazdatársadalomnál érez* tessék, s éreztethessék az ő működésük előnyös voltát és tulajdonképpen, főleg és elsősorban ez alatt a súlyos válság alatt kezdett a gazdaközönség a kamarákkal foglalkozni es kezdte a mezőgazdasági kamarákat mind hangosabban emlegetni. Azután természetes az is, hogy a kamarák központjai — az Országos Kamara es egyes vidéki kamarák — foglalkoztak a nagy, sorsdöntő, gazdasági, közgazdasági, vámpolitikai és termelési kérdésekkel is. Ez a működésük megjelent évi értesítőikben, ha^i folyóirataikban ós így tovább. Ez azonban nem elég a kamarák szempontjából, mert nékik igenis, egy élő, állandó, egy gyakorlati és gyakorlatias kapcsolatot kell kiépíteniök a falvakkal és egyes járásokkal. Az nem elégíti ki a gazdaközönséget, hogy évenként, inkább csak ott, hol könnyebben hozzáférhető a helység, megjelenik egy még soha nem látott kamarai kiküldött előadás tartására, vagy az sem jelenik meg, hanem csak ünnepélyes alkalmakkor látni kamarai kiküldöttet. Ezt a kapcsolatot tehát ki kell építeni. Ezzel kapcsolatosan nagyon fontos az is, hogy a kamarai tisztviselőknek gyakorlati kiképzésére nagyobb súly fektettessék,' mert hiszen vidékenként eltérően vannak és találhatók olyan kérdések, amelyek megoldása közvetlenül érinti különösen a legszélesebb réteget, a kisgazdatársadalmat. Ha a kamarák ezeket a kérdéseket karolják fel, akkor mindenesetre maguknak sokkal nagyobb prosperitást és általában véve sokkal szilárdabb bázist teremtenek jövőbeli működésükre. Ilyen termelési, tenyésztési, értékesítési kérdésekbe például a háború előtti Sács-Bodrog-vármegyei Gazdasági Egyesület igen jelentős eredményeket ért el, tagjainak számát több mint 6000-re tudta fokozni és egyetlenegy gazdasági egyesülete volt az országnak, ahol a köréje sorakozott gazdatársadalom 95%-a a kisgazdák közül került ki. Ezek a kérdések kétségtelenül alkalmasak arra, hogy az érdeklődést a kamarák irányában biztosítsák. A kamarák jószándékában nem kételkedem. Ilyen kezdeményezések történtek is részükről, például a Duna-Tisza-közi Kamara — helyesen — termelési versenyt állított be és a többi kamara is igyekszik megfelelő céltudatos tevékenységet kifejteni. Nagyon érdekes jelenség az, hogy a kamarák* megalkotásának szükségességét tulajdonképpen a mi legnagyobb agrárminiszterünk, Darányi Ignác ismerte fel ö először a gazdasági egyesületeken keresztül próbálkozott. Amikor ez a dolog nem ment,