Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

Az országgyűlés képviselőházának 11 és közoktatási, mint pedig az üzemi igazgatás­nak úgyszólván egész területére kiterjednek. (Müller Antal: Szegény SipŐcz fájó szívvel ment el!) Ezek közül az intézkedések közül is azonban részletesebben talán csak azoknak az ismertetésével fogom az igen t. Ház szíves fi­gyelmét igénybevenni, amelyeknek a hatása a szanálás szempontjából számottevőbb pénz­ügyi eredményekben jelentkezett. Ezek a határozatok, illetve rendeletek a következők: A közigazgatási alkalmazottak stá­tusrendezése, a közoktatási alkalmazottak lét­számának megállapítása és a községi kisded­óvóknál alkalmazott napibéres dajkák illetmé­nyeinek szabályozása, a közoktatási alkalma­zottak működési, közelebbről kültelki pótléká­nak szabályozása, az alkalmazottak gáz- és villanyfogyasztási egységárkedvezményének újabb szabályozása. (Peyer Károly: Igen, levo­nása! — Propper Sándor: Csökkentése! Nevez­zük nevén a gyermeket!) Kellett is kérem, (Farkas István: Persze, hogy kellett!) továbbá a székesfővárosi közkórházak prosecturáinál alkalmazott alorvosi állások részben való át­szervezése, Budapest székesfőváros elektromos­műveinél, gázműveinél és vízműveinél a havi fizetéssel javadalmazott állások számának és az ott alkalmazottak illetményeinek a megálla­pítása, a székesfővárosi házinyomda alkalma­zottai részére üzemi állások rendszeresítése, (Petrovácz Gyula: Óriási!) ezek létszámának és javadalmazásának megállapítása; (Peyer Károly: Két portás!) a székesfőváros egyes üzemeinél a nyugellátások rendezésével kap­csolatban szükséges intézkedések, az önálló va­gyonkezelésű intézményeknél és részvénytársa­ságoknál alkalmazottak illetményeit terhelő adók viselése, az üzemi alkalmazottak termé­szetbeni járandóságainak újabb szabályozása, a Bszkrt. és az üzem kezelésébe tartozó többi közlekedési vállalatok vasútüzemi alkalma­zottai létszámának, illetményeinek és ellátási díjainak újabb megállapítása (Müller Antal: Szegény kis kalauzok és kocsivezetők!) és végül a főpolgármester határozata az üzemek és részvénytársaságok gazdaságosabbá tételére. Ezekből a most felsorolt határozatokból és rendeletekből látható tehát, t. Képviselőház, hogy a szanálási eljárás végeredményben kiter­jedt a közigazgatásnak úgyszólván minden fon­tosabb ágazatára és a székesfőváros tulajdoná­ban, illetőleg kezelésében levő összes üze­mekre is. Ami most már az egyes intézkedéseket illeti, elsősorban is foglalkozni kívánok a köz­igazgatási alkalmazottak státusrendezésének az ügyével. Ezt a státusrendezést annak ellenére, hogy a fővárosra nézve nem megtakarítást, hanem ellenkezőleg mintegy évi 280.000 pengő többletkiadást fog jelenteni, (Petrovácz Gyula: Ez sem stimmel, csak 148,000!) a szanálás kere­tében feltótlenül végre kellett hajtani, mert tűrhetetlen volt az az állapot, hogy a közigaz­gatásnál a végleges alkalmazásban levő tiszt­viselők 53%-ával szemben 47%-ot tett ki az ideiglenes alkalmazottaknak a száma. (Müller Antal: Ez igaz! Ez helyes!) Ez az állapot sem a közigazgatás általános érdekeinek nem felelt meg, sem pedig az ideiglenes alkalmazottak érdekei szempontjából' nem volt megfelelő és kielégítő, mert hiszen ilyen létszámviszonyok mellett ezek az ideiglenes alkalmazottak még csak nem is gondolhattak soha arra, hogy valaha is bekerülhessenek a végleges státusba; már pedig, t. Ház, a közszolgálat szempontjá­ból eredményes, minden tekintetben kielégítő 3. ülése 193? március 3-án, szerdán. 3 és megnyugtató munkát csakis olyan tisztvi­selőtől lehet — nézetem szerint — elvárni és jogosan megkövetelni, aki a maga életlehetősé­gét és a maga jövendőjét egy biztos elhelyez­kedésben nyugodtnak és biztosítottnak látja. T. Képviselőház! Megjegyezni kívánom, hogy a közigazgatási alkalmazottaknak a stá­tusrendezése során a belügyi kormányzat kü­lönös gondot fordított arra, hogy egyrészt a székesfőváros közigazgatásának zavartalan továbbvitelének tekintetében zökikenés be ne következhessek, másrészt pedig, hogy a kis­exisztenciák érdekeit érintő szociális szempon­tok 'kellőképpen érvényesüljenek (Propper Sán­dor: Ezt aztán eltalálták!) és különösen ebből az utóbbi szempontból (Propper Sándor: Kol­dusbotra juttatták őket!) a magasabb állások­nak a csökkentése mellett elsősorban a kezdő állások létesítésére fektette a belügyi kor­mányzat a fősúlyt. Végeredményben a végrehajtott státusren­dezés azzal a megnyugtató eredménnyel járt, (Petrovácz Gyula: Kire megnyugtató? — Zaj a szélsőbaloldalon.) hogy ellentétben az edidigi 47 százalékos arányszámmal, ezentúl az ideig­lenes alkalmazottak létszáma a tisztviselői össz­létszámnak csak egyharmada lesz, míg viszont a sokak: által méltán és jogosan támadiott és ki­fogásolt úgynevezett ideiglenes hivatalnoki státus véglegesen meg fog szűnni. (Petrovácz Gyula: Most gyakornokok lesznek. Slussz! — Zaj.) De végleges státusban lévők és nem ideig­lenes státusban. Ezek után a székesfővárosi közoktatásügyi alkalmazottak létszámviszonyainak rendezésére nézve kiadott intézkedések ismertetésére térve, nem kívánok itt részletesebben foglal­kozni azokkal az okokkal és szempontokkal, amelyek -ezt a státusrendezést időszerűvé, hogy úgy fejezzem ki magam, elkerülhetetlenül szükségessé tették a székesfőváros anyagi érde­kében, mert ebben a tekintetben a belügymi­niszter úr jelentése részletes és minden tekintet­ben kimerítő felvilágosítást nyújt. Semmiesetre sem hagyhatom azonban megemlítés nélkül azt a fontos mozzanatot, hogy a belügyi kor­mányzat a tanszemélyzet létszámának csökken­tésénél a főváros anyagi érdekeinek szem előtt tartása mellett nem feledkezett meg az általá­nos közoktatásügyi érdekekről sem, sőt első­sorban ezeknek az érdekeknek megvédésére fektette a fősúlyt. Ezt különben bizonyítja az a körülmény, hogy a létszámleszállítás csak az ideiglenes közoktatásügyi alkalmazottakra ter­jed ki és ezen a téren is csak olyan mértékig megy, hogy a székesfőváros tanintézményeinek oktatószemélyzettel való ellátottsága a létszám­leszállítás után is jóval fölötte marad annak a mértéknek, amellyel a hasonló jellegű állami tanintézmények rendelkeznek. T. Képviselőház! Az új létszámmegállapí­tás egyébként magától a fővárostól beszerzett, tehát a hitelesség és az összegszerűség szem­pontjából mindenesetre megbízhatóknak elfo­gadható adatok szerint évi 285.000 pengő meg­takarítást eredményezett a székesfőváros ház­tartása javára. Elnök: Az előadó urat van szerencsém figyelmeztetni, hogy besizédidéje lejárt. Gergelyffy András előadó: Tisztelettel ké­rem beszédidőm negyedórával való meghosz­szabbítását. (Felkiáltások; Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbí­tást megadja. Méltóztassék folytatni. Gergelyffy András előadó: Viszont ugyan­1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom