Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

4 Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése 1937 március 3-án, szerdán. csak a székesfővárosi adatszolgáltatás szerint körülbelül évi 135-000 pengő megtakarítást jelent annak a kötelező elrendelése, hogy ezentúl az évközben megüresedett állások éppen úgy, amint az állami tisztviselői állások betöltésénél gyakorlatban van, csakis egyszerre és egy időben töltessenek be. Ezt az interkalárét egyébként a szanálási eljárás a közigazgatási alkalmazottak kinevezésénél, illetőleg választásánál is életbeléptette. Az ennek eredménye gyanánt elérhető megtakarítások évi összege 350-000 pengőben fog a székesfőváros háztartása javára jelentkezni. (Petrovácz Gyula: 153.042 pengőben a polgármester úr jelentése szerint!) Én azokkal a számadatokkal operálok, amelyek a belügyminiszter úr jelentésében foglaltatnak. (Zaj a baloldalon.) A belügyiminiszter úr jelentésében foglalt adatokat pedig a székesfőváros polgármestere szolgáltatta, tehát, ismételten hangsúlyozom, ezeknek az adatoknak a megbízhatósága tekintetében nem igen merülhet fel kétség, vagy ha igen, akkor a felelősséget ebben a tekintetben át 'kell hárítani a székes fő város vezetőségére. (Propper Sándor: Nehéz a helyzet. Itt vannak a fő-muzsikusok!) A tanszemélyzet kültelki pótlékának megállapításánál még a régmúlt idők maradványa gyanánt rendkívül visszás és rendezetlen állapotok uralkodtak, úgyhogy ennek a megszüntetéséről is feltétlenül gondoskodni kellett. Az ezen a téren végrehajtott rendezés után a kültelki pótlék csakis azoknál a közoktatásügyi alkalmazottaknál hagyatott meg, akik olyan kültelki iskoláknál teljesítenek szolgálatot, amelyeket a rendes közúti közlekedési eszközökkel — értem ezek alatt természetesen a villamost és az autóbuszt — megközelíteni nem lehet. Az itt elért megtakarítás összege évi 200.000 pengőt tesz ki. (Petrovácz Gyula: 103.438! — Propper Sándor: Itt vannak a főmuzsikusok, nehéz a dolog! — Petrovácz Gyula: Ezt jó mind a két oldalról tudni!) Ujabb szabályozás alá vétetett továbbá a székesfővárosi alkalmazottak gáz- és villanyfogyasztási egységár-kedvezményének ügye, ahol az abszolút reális alapokon végrehajtott csökkentés évi 207.000 pengő megtakarítást eredményezett, míg az üzemi alkalmazottak által eddig élvezett és a normális háztartási fogyasztás szükségleteit meghaladó természetbeni járandóságoknál végrehajtott csökkenés évi 645.000 pengős összeget kitevő megtakarításként fog a székesfőváros háztartásában jelentkezni. Végül 177.000 pengő megtakarítást eredményez az az intézkedés

1

, amely a székesfővárosi alkalmazottak segítő alapjánál a főváros által viselt személyi és dologi kiadásokat magára az alapra hárította át. (Petrovácz Gyula: 88.500 pengő!) Ez az intézkedés feltétlenül helyénvaló és indokolt volt, mert a székesfőváros egyébként is 800.000 pengős hozzájárulással segíti ezt az alapot. Indokolt tehát, hogy ez az alap a maga rezsi-, illetőleg adminisztrációs 'kiadásait sajátmaga viselje és ezzel ne terhelje a székesfővárost. Áttérve ezekután a székesfővárosi üzemek szanálása tekintetében tett intézkedések ismertetésére, mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy a belügyi kormányzat különös gondot fordított arra, hogy ezen a téren olyan szabályozások történjenek;, amelyek egyrészt az üzemi gazdálkodás olcsóbbá tételét és ennek révén a községi háztartás javára beszolgáltatandó üzleti feleslegek összegének emelkedését eredményezik, másrészt pedig a közigazgatási és az üzemi alkalmazottak járandóságának megállapításánál az egyenlő elbánás elvének érvényesülését is szolgálják. T. Ház! Ezekből a szempontokból kell elbírálni és megítélni azokat az intézkedéseket, amelyek a székesfővárosi üzemek szanálása tekintetében megtétettek. Ezek közül az intézkedések közül bátor vagyok elsősorban hivatkozni az elektromos-, gázés vízműveknél végrehajtott státus- és fizetésrendezésre, nemkülönben pedig a székesfővárosi házinyomda státus rendezésére, mint olyan intézkedésekre, amelyek végső kifejlődésükben évi 1,100.000 pengő megtakarítást fo;gnak a község háztartása javára eredményezni. (Petrovácz Gyula: Csupán 141.669). A Beszkárt.-nái évi 320.000 pengő. (Petrovácz Gyula: A Beszkárinál plusz! — Peyer Károly: Ezt tudni kell! — Zaj a baloldalon.) a többi üzemnél pedig évi 223.000 pengő megtakarítást jelent az az intézkedés, amely ugyancsak az egyenlő elbánás elvének érvényesítésével az üzemi alkalmazottaknak azokat az adóit, amelyeket a közigazgatási tisztviselők is fizetni tartoznak. (Peyer Károly: Az egész szanálás egy blöff volt!) leveszi a főváros válláról és az üzemi alkalmazottakra hárítja át. (Petrovácz Gyula: 30 milliós deficitről beszél. — Peyer Károly: Az egész erőltetett dolog volt, semmi szükség nem volt rá! — Zaj a baloldalon.) Azok között az intézkedések között azonban, t. Ház, amelyek a székesfőváros szanálása tekintetében megtétettek, úgy időszerűségüknél és szükségszerűségüknél fogva, mint pedigaz általuk elért eredmények szempontjából kétségtelenül a legfontosabbaknak kell tekinteni, mert ebből a szempontból a legnagyobb jelentőséggel bírnak, azokat az intézkedéseket, amelyek a Beszkárt. (Petrovácz Gyula: Majd Üsetty megmondja!) anyagi helyzetének rendbehozása érdekében tétettek. (Peyer Károly: Azt rendbehozták!) A gazdasági viszony oknál; az utóbbi esztendőkben bekövetkezett nagymérvű leromlása és ezzel kapcsolatosan a jegybevételek rohamos visszaesése a Beszkárt. üzemében rendkívül súlyos anyagi helyzetet idézett elő, amit még fokozott és súlyosabbá tett körülmény, hogy a Beszkárt.-nak vállalnia kellett a Budapesti Helyiérdekű Vasutak R. T. üzeménél jelentkező mintegy évi 2 millió pengő deficitet is. (Petrovácz Gyula: Nem kellett! — Müller Antal: Miért váltották meg? — Peyer Károly: A Talbot-centrálé egymillió pengős deficitje!) Á Beszkárt. költségvetési egyensúlyának biztosítása és pénzügyi helyzetének gyökeres orvoslása és megszilárdítása érdekében tehát rendkívül komoly intézkedések megtétele és szigorú rendszabályok életbeléptetése vált elkerülhetetlenül szükségessé. Ezek az intézkedések, illetve ezek a szabályozások a szanálás során kettős irányban érvényesültek és elsősorban a kiadások messzemenő korlátozására, másodsorban pedig a bevételek fokozására irányultak. Mindenekelőtt a m. kir, belügyminiszter úr a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága útján a Beszkárt. pénzügyi helyzetét széleskörű vizsgálat alá vétette és ennek a vizsgálatnak eredménye alapján a pénzügyminiszter, valamint a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter urakkal egyetértőleg az üzemi kiadásokat számottevő mórtékben csökkentette, úgy azonban, hogy ez a csökkentés óvakodott túlmenni azon a határon, amely a Beszkárt. üzemvitelére már bénítólag hátha-