Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-196

Áz országgyűlés képviselőházának 196. ütése 1937 március 9-én, kedden. 109 termés betakarítását olyan időben, hogy nem ment volna tönkre annak egyrésze. T. Képviselőház! Amíg 1924-iben és azóta egészen 1927-ig száz négyszögöl répa felszedéséért 3—4 pengőt fizettek, addig most már 1 pengő és i pengő 40 filléres béreket fizetnek érte, a cukor ára azonban azért nem változott, sőt esztendők óta nem változott a répa beváltási ára sem. De semmivel sem jobb a helyzetük azoknak a földmunkásoknak sem, akik napszámmunkából élnek. Egy kondorosi földmunkás pontosan feljegyezte egész évi keresetét 1936-ban. 313 pengő 92 fillért keresett. Három kis gyermeke van otthoin, a felesége semmi munkát sem vállalhat miattuk, különben is másállapotos a negyedik gyermekkel és amikor én elosztottam a családtagok számával a 313 pengő 92 fillért, akkor megkaptam azt a fantasztikusan alacsony számot, amelyről már annyit hallottunk az újabb időben, a fejenkénti és naponkénti 17'02 fillért. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Ez az ember kint volt a háborúban, teljesíti a kötelességét, a legszorgalmasabb emberek közé tartozik a községben, éjtnapot eggyé tenne, ha módja és alkalma volna azért, hogy gyér ekeinek kenyeret keressen és nincs rá lehetősége. A mezőgazdasági munkásoknál csak akkor vigasztalóbb valamivel a helyzet, osak akkor magasabb az előhíh említett szám. 17—18 fillérnél, ha kevesebb gyerek van és ezért ne csodálkozzanak azon, ha a mezőgazdasági munkások asszonyai sem akarnak már gyereket.. A mezőgazdasági munkások támogatására — és ezt a mezőgazdasági 'bizottságok és kamarák mindig ellenezték — nem tudtak egyebet kitalálni a kormányzat részéről, mint az inségmunkát. Az inségmunkákon azután nemcsak hogy értelmetlen és haszontalan munkákat végeztetnek a falvak és a városok túlnyomó részben, — a falvak néha egyáltalában nem is végeztetnek semmiféle munkát — hanem azonkívül rosszul is fizetik ezeket a munkákat. Konkrét adatokra hivatkozhatom. Orosházán 4 fillérért ásták a föld négyszögölét a községi fcertben és kerestek 3 és> fél nap alatt 6 pengő 30 fillért, de ebből 2 pengő 80 fillérért 40 kilogramm burgonyát kellett természetiben átvenniük akkor is, ha volt odahaza burgonya, kénytelenek voltak elvinni a burgonyát 7 pengős métermázsánkénti áron ós a burgonya amellett még fagyos, romlott is volt, mert nem kezelték gondosan. Gyulán, kubikos munkát végeztetnek az ínségmunkásokkal, a földmunkásokkal és 1 pengős előlegeket adnak nekik naponta és mert merészeltek 1 pengő 50 filléres előleget kérni és elég bátrak voltak azt kérni, hogy ikéthetenikint számoljanak el velük, hogy a kis keresethez hozzájussanak, több embert elbocsátottak. Ezekkel elszámoltak a munka befejezése előtt és azzal bocsátották el őket, hogy lázították. Hát lázítás Magyarországon az, hogy a polgá'nmesteirhez beadvánnyal fordulnak a munkások? Mert ez töirtént, nem lázítottak, hanem beadványt írtak a polgármesterhez. Pusztaföldváron egy egésaen eredeti módot agyalt ki a község elöljárósága és ez más békéstmegyei községekben is előfordul. Száz ember jelentkezett kenyérért. Ezeknek adtak fejenként 1 métermázsa gabonát kölcsön, 8%-as. kaimat mellett. Mivel azonban aratásig ^ már csak öt hónap van hátra, könnyű kiszámítani, hogy körülbelül 18%-os kamatért adja a község a támogatást a szegény mezőgazdasági munkásoknak. Most azután tmi lesz majd a helyzeti Vissza kell majd adni aratáskór a kölcsönt a kamatokkal együtt és ősszel és télen majd megint elölről kezdődik az éhezés és megint újabb kölcsönök jönnek a község böloseségéből és jóvoltából. T. Képviselőház! Vájjon a kamarák és a mezőgazdasági bizottságok törődnek-e azzal, hogy az aratási szerződések hogyan festenek és mi mindent kötnek ki bennük

1

? TolnanémedibŐl írják nekünk, hogy az arató- és csépi őszerződések napjainkban rémregényekhez hasonlítanak. Amellett ezek a mezőgazdasági munkaszerződések meglehetősen terjedelmesek és bizony azok a szegény 'egyszerű emberek a komplikált szövgezésben nem tudnak megfelelően eligazodni. Lehetne ezeket a szerződéseket világosabban, érthetőbben is szövegezni és nem kellene annyi kibúvót hagyni a főszolgabíró úr részére arra az esetre, ha ezek a szegény emberek elég bátrak ahhoz, hogy perelni merészkedjenek. Ebben az adott esetben azonban perről nincs szó. Ezt írják levélben és kérik a földmívelésügyi miniszter segítségét. En át is fogom adni az adatokat, vizsgálja meg a földmívelésügyi •miniszter úr a helyzetüket, mert ők nem merik az uradalmat perelni, mivel a per vége mindig elbocsátás. Azt, aki az ilyen megoldás élére áll és segít abban, hoigy jogosnak vélt követelésüket a hatóság elé vigyék, semmiesetre sem

1 alkalmazzák a következő esztendőben, annak elbocsátása biztos. Itt tehát a munkások kenyeréről van szó. De nézzük meg kissé közelebbről ezt a munkaszerződést. Valamennyi mezőgazdasági munkára szerződést köt az uradalom a munkásokkal és érdekes, hogy a szerződés során minden esetben az uradalom határozza meg, hogy mit végezzenek a munkások. Az egyik helyen például ezt mondják (olvassa): »Azért„ mert aratási és cséplési munkát kapott a munkás, tartozik még elvégezni az uradalom választása szerint 1200 négyszögöl cukorrépának, vagy 1600 négyszögöl burgonyánaik, vagy 2400 négyszögöl takarmányrépának, vagy 2400 négyszögöl tengerinek az alább közölt módon való betakarítását^ (Törley Bálint: Ellenérték nélküli) Ellentértékkel. De tartozik elvégezni, — és a hangsúly azon van, Jtiogy »tartozik« — mert a munkás oda van egész esztendőre kötve az uradalomhoz, nem mozdulhat ki akkor sem, ha máshol talán jobb, megfelelőbb munkaalkalmak volnának. Oda vannak tehát kötve ahhoz az uradalomhoz és egy év alatt nem tudnak többet keresni, mint 300—350 pengőt A cukorrépánál — amelynek megmunkálására szintén kötelezve vannak más szerződés, illetőleg rémregény értelmében — nem ment keresetük többre, mint 50—60 pengőre. Pontosan ki van mutatva, hogy egy ihold cukorrépánál a kereset 50—'60 pengő volt. Ezek a munkások tulajdonképpen részes művelést végeznek, (Propper Sándor: A Hatyanyák többre mennek vele!) mert egy métermázsa cukorrépáért 50 fillért kapnának. Mivel a 215 fillérből 50 fillér jut, tehát körülbelül negyedes művelést végeznek a munkások. Természetesen az uradalom kikötött különböző levonásokat, de sohasem fordult még elő az, hogy a cukorgyár elszámolását megmutatták volna a munkásoknak.. Ezt is hiányolják, mert az uradalom úgy számol el velük, — állításuk szerint — ahogyan azt a legjobbnak látja. De egyáltalában nem jobb a mezőgazdasági munkásság helyzete a mezőhegyesi állami mé-