Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-196
110 Áz országgyűlés képviselőházának 19 6. ülése 1937 március 9-én, kedden. nesbirtokon sem, sőt 'ha lehet mondani, ott még' rosszabbak a viszonyok, uiint általában Csanád megyében. Ösak néhány számot sorolok fel, hogy az államtitkár úr figyelmét azokra felhívjam. Tótkomlósi munkások dolgoznak a mezőhegyesi uradalomban, mert nincs szegényeknek hova menniük és napkeltétől naplementéig a férfiak 90 fillért, a nők pedig 60 fillért keresnek s azonkívül közös konyha van. (Törley Bálint: Tehát élelmezés mellett!) Igen. Közös konyha van, amelyiből — amint írják — nyolc hónapon át egyetlen napon sem hiányzott a ibah. Ezzel kapcsolatban egy régen olvasott dolog jut eszembe. Egyszer a gyémántbányák rabszolgáiról az olvastam, hogy azokat mindennap babbal fűtötték, hogy kondíciójukat el ne veszítsék. • • A mezőhegyesi állami birtokon is tulajdonképpen ilyen rabszolgáknak tekintik az emibereket és egyáltalában nem gondolnak airra, hogy .kissé változatossá tegyék élelmezésüket — még ha mindjárt közös élelmezés is az — és ne legyen mindennap bab, még akkor sem, ha maga az uradalom termeli azt. De a 90 fillér ellátással együtt is talán kissé alacsony Öszszeg. (Czirják Antal: Ez mintabirtok! — Buchinger Manó: Az állam példát szolgáltat! — Propper Sándor: Biztat a kiuzsorázásra! — Czirják Antal: Nem valószínű, hogy csak enynyi volna <ai napszám!) Hát majd meghalljuk a cáfolatát, ha nem valószínű. Módot nyújtanak azután a munkásoknak a részesmunkákra is: kenderlevágásra, ciroklevágásra. A kenderlevágásért és bekötésért holdanként 18 pengőt fizetnek, ha egy holdon 200 métermázsa termett, ha azonban kevesebb termett, akkor már nem fizetnek 18 pengőt, ami egészen érdekes módja a részesművelésnek, illetőleg az akkordmunkának. A répánál szintén ez a helyzet. Ha keveselbíb volt a termett mennyiség, .akkor megfelelően leszállították a munkások fizetését. Milyen az életviszonya ezeknek a munkásokank, akik az egész esztendőiben, az állami birtokon dolgoznak? A tótkomlósi munkások közül Mitykó János keresett 430 kilogramm búzát, 78 pengőt és a Megjegyzés rovatba ide van írva: ruházata merő nyári rongy. Hattagú családja van. Elképzelhetjük, hogy ilyen kereset (mellett hattagú családot eltartani bizony nagyon nehéz. (Törley Bálint: Meddig dolgozqtt? Mert ez telhetetlen adat!) Tóth Pál keresett 729 kilogramm húzat és 127 pengőt. Ruházata, nagyon rongyos 1 , ök is hatan vannak. Tóth Mátyás hatodmagával van, 300 kilogramm húzat keresett és 270 pengőt, ruházata nagyon rongyos. (Hunyadi-Vas Gergely: Ez csak aratásra szól.) Ez egész évi. kereset. — Zsimyor János nyolcadmagával van, 703 kilogramm búzát keresett és 189 pengőt, ruházata leírhatatlanul rongyos. (Zaj.) Nem személyesen szereztetni ezeket az adatokat, hanem teljesen megbízható emibertől Tótkomlósról kaptam. Az bizonyos, hogy előfordul a mezőgazdasági munkásoknál — nem is (szórványosan — hogy nemi tudják az egész szezont végigdolgozni. Előfordul, hogy 'betegség miatt vagy valami más okból nem tudják végigdolgozni az egész szezont. De, hogy csak az utolsó esetet említsem például, ahol nyoletJajgú család részére 703 kilogramm húzat és 189 pengőt vitt haza a családfő, ez az Alföldön bizony általánosan szokásos évi kereset. (Hunyadi-Vas Gergely: Nem szokásos! — Gr. Apponyi György: Mennyi ideig dolgozott?) Ez körülbelül az egész évre vonatkozik, hiszen 90 filléres napszámuk van. (Gr. Apponyi Györgyi Tavasztól őszig?) Igen. Ki lehet számítani, hogy 90 filléres napszám mellett (mennyit jelent az, ha valaki 189 pengőt keres. 200 nap kell hozzá. Nincsen olyan sok nap az esztendőben, csak 365. T. Képviselőház! Ezeket az adatokat azért voltam bátor idehozni, hogy bizonyítsam, milyen nagy szükség volna arra, hogy a mezőgazdasági munkásság érdekei figyelembevételével fejlesszük tovább a kamarák munkáját, milyen nagy szükség volna arra például, hogy a magyar munkásszakosztályoknak szélesebb és nagyobb hatáskört biztosítsanak, hogy a munkásszakosztályok tagjai felelősséggel kimehessenek az uradalmakba, és megvizsgálhassák a mezőgazdasági népesség, a mezőgazdasági munkásság életviszonyait. Akkor felelős emberek adataira tudnánk hivatkozni, bár — ha a mezőgazdasági kamara jelentéseit olvassuk is el — ugyanezek a számok tűnnek ki, hiszen az átlagos napszámbér Magyarországon — ha jól tudom — 137 fillér. (Gr. Apponyi György: Ugyanakkor az állami birtokon 90 fillér, tehát alacsonyabb!) Az állami birtokon 90 fillér. Ezek az adatok tehát helytállóak és a mellett bizonyítanak, hogy elérkezett a huszonnegyedik órája annak, hogy a mezőgazdasági munkások bérviszonyait végre rendezzék. Hiszen nagy fogyasztórétegről van szó és németi veszedelemről is van szó, mert borzasztó helyzet ez, és súlyos károk származnak az egész országra abból, hogy a mezőgazdasági munkások keresete ilyen alacsony. A javaslat azonban semmivel sem viszi közelebb ezeknek a kategóriáknak igényeit a javuláshoz. Ezenkívül a javaslat megszigorítja a mezőgazdasági egyesületek, különösen a munkásegyesületek küldetési jogát is; nem tudom milyen szempontból, micsoda veszedelem kelétkezett abból, ha egy-két mezőgazdasági munkás véletlenül a mezőgazdasági munkáskör vagy talán éppen a szakszervezet útján bekerült a mezőgazdasági kamarákba. Az is előfordult, hogy a mezőgazdasági munkások alapszabályival rendelkező egyesülete, a Magyarországi Földmunkások Országos Szervezetének valamelyik helyi csoportja beküldött egy-két munkást a mezőgazdasági kamarákba. A kamarákat kellett volna megkérdezni a törvényjavaslat elkészítése előtt, hogy károsak-e ezek a beküldések és én meg vagyok róla győződve, hogy a kamarák azt mondanák, hogy éppen ezek a földmunkások szolgálják legjobban munkás társaik érdekeit. Ez természetes és magától értődő. Az a munkás, aki társaitól kapja a megbízást és állandó ellenőrzés alatt áll, az csak különb módon teljesíti kötelességét, mint az a munkás, akit a jegyző jelöl ki arra, hogy bekerülhessen a mezőgazdasági bizottságba, mert hogy falun ez így van, azt senki sem vonja kétségbe. Falun igenis a nagybirtokosok, a főszolgabíró és a jegyzők ihatározzák meg, hogy az egyes községekből és jár ásókból kik kerüljenek be a mezőgazdasági bizottságba, kik kerüljenek a vármegyei mezőgazdasági bizottságba, majd később pedig a mezőgazdasági kamarába. Ezek köztudomású dolgok, elég szomorú, hogy ez így van, de igy van. (Losonczy István: KeletMagyarország földmunkásainak a. képviselője Debreceniben ott ül a kamarában!) Most azonban ezt a küldetési jogot majd elveszik. (Losonczy István: Nem lehet elvenni!) A kormányhatóság fogja meghatározni, hogy melyek lesznek azok a munkásegyesületek, amelyeknek
