Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-186

416 Az országgyűlés képviselőházának 186 pasztalatok figyelembe vételével, a megkezdett ösvényen haladva, de mindig a nemzeti követelményekkel összhangban az országgyűlési választójog reformját a kormány alkalmas időben elő fogja terjeszteni. Bekövetkezett a törvényhatósági választójog reformja, s utána választás történt. Nem lehet azt mondani, hogy ennek a választásnak az eredménye nem kedvezett volna a kormánynak. Az 1934. évi törvényhatósági választásokon mindenfelé legnagyobbrészt az akkori kormánypárt győzött, itt volt tehát a kormányra nézve is^ alkalmas idő, amikor már kipróbálva a törvényhatósági választásoknál a titkos választójogot, az országgyűlési titkos választójogról szóló törvényjavaslatot a Ház elé terjeszthette volna. Továbbmegyek és azt mondom, hallottunk olyan nyilatkozatokat, hogy erkölcsi lehetetlenség többé ezzel a választójoggal választatni — és aki ezt 'mondotta, tűrte, hogy ismét ezzel válaszának. Hallottunk azután lélektiprásról beszélni — és aki ezt mondotta a választójoggal kapcsolatban, azt megengedte, hogy még egyszer ezzel a lélektipró választói joggal történjék a választás. Később azután elkövetkezett az az idő is, amikor állandóan a korrektívumokról beszéltünk. Le kell szegeznünk, hogy az ellenzék ezen a téren megtette a köteleseégét. Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársunk és az én pártomból is boldogult Túri Béla annakidején jöttek olyan javaslatokkal, amelyek kifelé nem voltak népszerűek, amelyeket kritizáltak, amelyekbe belerúgtak* amelyeket pelengérre állítottak. Az ellenzék tehát ezen a téren áldozatokat hozott, amikor olyan javaslatokkal jött, amelyek nem voltak népszerűök. Nem lehet tehát azt mondani, 'hogy ellenzéki oldalról ezt a kérdést nem vették olyan komolyan. Komolyan vették, áldozatokat hoztak, és az áldozatok ellenére nem következett be ennek a kérdésnek a rendezése. Emlékszünk" arra is, hogy később pedig az alkotmányjogi javaslatokkal kapcsolták össze a választójog kérdését. Tagadhatatlan, hogy összefüggés van a választójog kérdése és a többi alkotmányjogi javaslat között, de emlékszünk arra is, hogy ia boldogult miniszterelnök úr megírta annakidején levelét a Ház elnökéhez és abban a levélben kérte, vagy meghagyta azt, hogy tessék választójogi ankétot tartani. Ez valamikor nyáron történt. Köziben pedig lehullottak a falevelek, ősz lett, — mint, ahogyan már hetvenhétszer hullottak le a falevelek a választójogi kérdés rendezetlensége folyamán — a választójogi ankét nagyon sokára következett be. Amikor az akkori miniszterelnök úr, egészségét keresve, külföldre repült, az újságíróknak azt mondotta, hogy: ne sokat írjatok erről a kérdésről, ezt a kérdést meg kell csinálni. Ez szeptember 3-án, vagy 4-én volt- Azóta kaptunk terminusokat. Először azt mondották, hogy december^ elsejére már készen lesz a választójogi törvényjavaslat és a kormány ekkor megmondja, mik azok a direktívák, amelyekről itt szó van. (Darányi Kálmán miniszterelnök: Kitől hallotta ezeket a képviselő úr?) Eckhardt Tibortól. (Darányi Kálmán miniszterelnök: En nem hallottam!) Feltételeztem, igen t. miniszterelnök úr. hogv Eckhardt Tibor, aki ezekben a kérdésekben állandóan tárgyalt, nem egészen tájékozatlan. (Darányi Kálmán miniszterelnök: Ügy látszik, még sincs jól informálva!) Lehet, hogy nem ülése 1937 február 18-án, csütörtökön. vagyok jól informálva. Azután január 1-ét hallottuk, mint következő terminust, majd a terminus ismét kitolódott. Mi azt mondjuk, hogy eibben a törvényjavaslatban, 'amely itt van a Ház (asztalán és amelyet most tárgyalunk, isimét nem azt kapjuk, amit a nemzet 77, vagy 78 érven keresztül várt. Kapunk &gy Ígéretet 'az indokolásban. Az van Ibenne, hogy addig is, — ezt az »addig isx<-t ismételten aláhúzom — ameddig a választójogi törvény idekerül a Ház asztalára, ezt a javaslatot tárgyaljuk. Az igen t. miniszterelnök úr zalai képviselő, engedje ímeg tehát, hogy egy zalai példát hozzak fel. A zalai gazdaember, aki kér valamit, egy szerződés elkészítését, vagy valami mást, amiért fizetni kellene, azt mondja, hogy addig is az Isten fizesse meg. Ez azt jelenti az ő nyelvén, hogy addig is, amíg én ezt majd meg fogom hálálni, — ami meglehetősen hosszú idő — az Isten fizesse meg. Nem hiszem, és szeretném is remélni, hogy a miniszterelnök _ úrnak és a kormánynak ez a javaslata és az indokolásnak az a r kijelentése, hogy »addig is, amíg a választójog idekerül a Ház asztalára«, nem jelent olyan borzasztó hosszú terminust, nem jelent olyan reménybeli időpontot, hanem itt csakugyan sokkal közelebbi terminusról van szó. Én nem kételkedem a miniszterelnök úr nyilatkozatában, de viszont azt kell kérdeznem: ki kételkedett annakidején Bethlen István vagy Gömbös Gyula miniszterelnök úr nyilatkozatában? Akkor sem kételkedtünk, de le kell szögeznünk és meg kell állapítanunk, hogy a nemzet már türelmetlen ezen a téren és már nem bízik ennek a kérdésnek közeli megoldásában. Itt kell válaszolnom Antal István és Martsekényi Imre képviselőtársaimnak azokra a szavaira is, hogy elsősorban kenyeret vár a nemzet. Rendben van, hogy elsősorban kenyeret vár a nemzet, de vájjon ezzel megakadályozzuk-e azt, hogy a választójogot is megkaphassa? (vitéz Martsekényi Imre: Nem ezt mondottam!) Nem mondotta egyik képviselőtársam sem, de ez volt a konzekvenciájuk. Azt kell mondanom, hogyha egyszer ez a helyes álláspont, akkor mind a kettőt már régen és sokkal gyorsabban lehetett volna adni. A nemzet azonban nem azt várta, hogy a választójogi törvénynek 189 szakasza körül egyetlenegy szakaszt részben módosítsanak. Mi kétségtelenül azt szeretnők és a miniszterelnök úr nyilatkozata után is kérjük, méltóztassék kissé szabatosabban meghatározni, mikor lehet reménye a nemzetnek arra, hogy csakugyan a Képviselőház elé terjesztik a választójogi törvényjavaslatot, amennyiben pedig erre nézve választ kapunk, az is tiszteletteljes kérésünk — és ez megnyugtatás volna ránk nézve — hogy a miniszterelnök úr olyan irányban is tegyen nyilatkozatot, hogy a választójog proporcionális alapon, a kisebbség érvényesülése alapján fog majd megalkottatni. (Zaj a balodalon. — Rakovszky Tibor: A titkos szavazás a legfontosabb!) T. Ház! Ha mi azt olvassuk az indokolásban, hogy ez a javaslat ki fogja zárni az ajánlási visszaéléseket, legyen szabad nekem arra rámutatnom, hogy az 1925. évi törvénycikk is szórói-szóra azt mondotta, hogy megszünteti az ajánlás körül tapasztalt visszaéléseket. Ennek a törvényjavaslatnak az indokolása majdnem ugyanazokkal a szavakkal él, azonban, sajnos, az 1925-ös törvény indokolása után valahogyan kételkedünk abban, hogy ez a tör-