Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-186

ÎS országgyűlés képviselőházának 186. vényjavaslat, ha törvénnyé lesz, csakugyan megszüntetné az ajánlások körüli visszaéléseket. 1925-ös törvényünknek kétségkívül a leggyöngébb része ez volt, és azt kell mondanom, bogy helyes a kormányzattól, hogy ezt a javaslatot idehozta a Ház elé, még akkor is, ha ezzel szemben fennáll az előbb hangoztatott aggály. Az 1925-ös törvény két különálló aktussá választotta szét a választásnak teljesen összefüggő folyamatát: az egyik volt az ajánlás, a másik pedig a szavazás. Az ajánlással magával megindult már a szavazók befolyásolása, megindult a zaklatás. Hajtóvadászat indult meg azért, hogy az ajánlásokat össze tudják hozni. Beszéltem emberekkel, akiket a legnagyobb munkaidő idején éjfélkor vertek fel ágyukból, rájukzörgettek és az ajtójukon kopogtattak, hogy írják alá az ajánlási ívet. Azt mondta ez a szegény gazdaember: »Ugy meg voltam ijedve, hogy a szérűm ég, vagy már leégett, hogy akár háromszor is aláírtam volna az ívet és annyira megkönnyebbültem, mert azt képzeltem, hogy ilyen nagy munkaidőben csak akkor költenek fel, ha igen nagy baj van.« (vitéz Martsekényi Imre: Ez is igaz!) 'Ez így van. A képviselője!ölés kétségtelenül szükséges. Mit jelent ezl A képviselőjelölés gondolata azt jelenti, hogy kivesszük a választhatók közül azt az egy-két embert, akire lehet szavazni., Ez helyes. A jelölés maga tehát szeliakció, de énre vigyáznunk kell és ezen >a disztinkción igen nagy dolgok fordulnak meg, hogy az elekció ne legyen szelekció. Legyen kiválasztás, de maga a jelölés még ne legyen választás. Ez a helyes disztinkció. Ilyen keretek között kell nekünk keresnünk a kivezető utat akkor, amikor az ajánlás jó megoldását keressük. Már most igaz, hogy ez a javaslat, amely itt áll a Ház előtt, tulajdonképpen részletjavaslat, de nem szabad egy pillanatra sem azt mondani, hogy ennek nincs jelentősége. Ennek igenis nagy jelentősége van. Miért? Azért, mert 1926-ban 199 nyiltszavazásos kerület közül 77-ben, azaz a nyiltszavazásos kerületeknek 39%-ában volt egyhangú választás, 1931-ben 68 kerületben, vagyis a kerületek 34%-ában, 1935-ben pedig a 199 nyiltszavazásos kerület közül 52-ben, tehát 27%-ban volt egyhangú választás. Ez az a pont, amelyiken ez a javaslat maga igenis alkotmányjogi jelentőséget nyer, amelyik ponton ennek a javaslatnak igenis megvan az egész magyar képviselőházra a döntő jelentősége. A mi 1925-ös ajánlási rendszerünk volt ugyanis az, amely megakadályozta a legtöbb esetben azt, hogy több jelölt futhasson, de még ott is, ahol több jelölt futott a választási küzdelemben, itt is redukálta a jelöltek számát és ezáltal minden választókerületben már előre befolyásolta a szavazók akaratát olyképpen, hogy nem szavazhattak arra a jelöltre, akire szavazni akartak. Ebből a szempontból a mi választójogi törvényünk nem elekciót, — nem helyes kiválasztást — hanem szelekciót, választást csinált már előre az ajánlás révén. Az ajánlás pedig nem erre való. Ha tovább beszélünk erről a kérdésről, azt kell mondanom, hogy igen nagy visszaélések történtek éppen az ajánlásokkal kapcsolatban, mert minden párt azon igyekezett, hogy minél előbb minél több ajánlást gyűjtsön és ez által megakadályozza azt, hogy a másik párt jelöltje kellő számú ajánlóhoz jusson. E tekintetben utalok arra, hogy az 1931. évi országosé 1937 február 18-án, csütörtökön, 417 gyűlési képviselőválasztásoknál Budapest déli választókerületében, ahol 128.000 választó volt felvéve a választók névjegyzékében, beadtak 166.000 ajánlást, azaz 38.000-rel többet, mint amennyi szavazó szerepelt a választól névjegyzékben- Ha most ehhez még méltóztatnak hozzávenni, hogy nagyon sok szavazó nem is élt az ajánlási jogával, — hiszen nagyon sokan meghaltak, betegek voltak, vagy távol voltak — akkor azt kell mondanom, hogy a Budapest déli választókerületében 1931-ben beadott ajánlások legalább is 40 százaléka hamis volt. T. Ház! Ha ezeket vizsgáljuk, akkor igazat kell adnunk Borsos Endre közigazgatási bírónak, aki éppen az ajánlási visszaélések miatt beadott petícióknál előadó bíró volt, s aki azt mondotta, hogy az 1925. évi választási törvény alapján a választási biztos olyan határozatokat volt kénytelen hozni, amelyeknek valódisága felől egy pillanatig sem lehetett meggyőződni. Ö mondja, hogy választási törvényünk egyenesen felhívás volt a törvénytelenségek elkövetésére. Ö mondja azt is, hogy valósággal prémiumot adott ez a törvény a hamisítóknak, s az egyetlen helyes és tökéletes módszer volt arra, hogy egyhangú választásokat lehessen produkálni, (vitéz Martsekényi Imre közbeszól.) Borsos Endre a »Magyarságában megjelent cikkében mondotta mindezeket, át is adhatom a cikket t. képviselőtársamnak. f Ezeken kívül azt is állítja, hogy semmi mást nem kellett volna tenni ennek az ajánlási rendszernek a köznevetség tárgyává tételére, mint csak anynyit, hogy össze kellett volna állni két jelöltnek, le kellett volna másolni ajánlási íveikre a választók összes neveit, mert ha mind a kettő beadja az ajánlást, s mindkettőnek az ajánlási ívein rajta szerepel minden választónak a neve, úgy, hogy mind a két listát kénytelen a választási biztos megsemmisíteni, illetőleg a kétszer előforduló neveket kihúzni, ebből természetszerűleg következik, (Rakoyszky Tibor: Igen, de csak az egyik listán húzták ki!) — igen, ez volt a gyakorlat, t

% képviselőtársam, ő azonban bíróember és elméletről heszél — mondom, ebből az következik, hogy az összejátszó jelöltek minden további jelölt indulását megakadályozhatták volna. T. Ház! A hiba, amelyet az 1925:XXVI. te. elkövetett, az volt, hogy az aktív bírák közül kikerülő választási biztosokat odaállította azért, hogy ezek biztosítsák és garantálják a választások tisztaságát, ugyanakkor azonban ez a törvény nem talált lehetőséget és módot arra, hogy ezeknek a bíráknak, illetőleg választási biztosoknak a számára -megfelelő hatalmat és megfelelő hatáskört is biztositsoin, inert a válasiztási biztosoknak ilyen hatásköre úgyszólván nem volt. S arai volt az ^eredményi Az, hoigy az egész nemzet elé odaállították a bírói karból kikerülő ezeket a választási biztosokat, mint bűnbakokat, a tiszta bírói palást mögé bujtattálk a választási visszaéléseket. Ezt nem 'azért mondom, mintha ez csak a múltra vonatkoznék, mert attól félek, hogy ez az új ajánlási rendszer is nyitva fog: hagyni ilyen lehetőségeket és majd bátor leszek később kifejteni, hogy hogyan gondolom ennek a megakadályozását. T. Ház! Nagyon is vigyáznunk kell^tehát, hogy a bíró személyét ne állítsuk oda bűnbakénak ennél a javaslatnál sem, hogy ne a bíró legyen az, aki fedezi a választási visszaéléseket már az ajánlások albírálásánal sem. Mert ma az a helyzet, hogy az a bíró, az a válasz-