Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-175

Az országgyűlés képviselőházának 175. ból épült alkalmi épületek, . amelyeiket a dekonjunktúra idején építettek és amelyek csúfítják a székesfővárost Itt vannak a IkülÖmböző bódék, amelyekkel elárasztották a közterületeket, itt vannak az ízléstelen vidéiki épületek, az egy utcából álló községek és így tovább. Még nagyon hosszú az út addig, amig megfelelő rendszert fogunk tudni mindebbe belevinni és amíg itt a szociális és egészségügyi, valamint kulturális szempontoknak megfelelő építkezés válik országszerte lehetővé, és én merem állítani, hogy ha korábban kezdtük volna a városrendezést és városfejlesztést, akkor a közületeknek is sokkal kevesebb gondjuk lett volna, mint amennyi ma van, hogy vájjon honnan szerezzék a szükséges pénzügyi fedezetet ahhoz, hogy ezt a rendszertelenséget valahogyan megszüntessék és e helyett egészséges fejlődést biztosítsanak városainknak. Helyesnek és célszerűnek tartom ezt a törvényjavaslatot azért is, mert a közérdeket mindenféle magánérdek fölé helyezi és mert lehetővé teszi, hogy a jogalkotás ezen a téren a jövőben sokkal egységesebb és racionálisabb legyen. Eddig minden törvényhatóság területén más szabályrendelet volt, most ezek a jogszabályok egységesíttetnek, a fontosabb szabályok pedig miniszteriális rendeletbe foglaltatnak. Az építésügyi hatóságok is mindenütt azonosak lesznek ezután, a törvényjavaslat tehát ebből a szempontból is haladást jelent, bár a magam részéről is némileg helytelennek tartom, hogy a legfelsőbb fokon mindenütt párhuzamosság mutatkozik olyan értelemben, hogy nemcsak az iparügyi miniszter mint szakember, hanem a belügyminiszter is vele egyetértésben és együttesen rendelkezik. Szerény nézetem szerint az iparügyi miniszternek nagyobb hatáskör volna biztosítandó, ami a szakszerűséget is jobban kiemelné. A Közmunkák Tanácsa hatáskörének Pestkörnyékre való kiterjesztését is igen nagy örömmel üdvözlöm, mert ez az intézkedés alkalmas lesz arra. hogy a főváros és Pestkörnyék közti nagy antagonizmust legalább építkezési téren megszüntesse és ezzel közelebb hozza a fővároshoz Pestkörnyéket. Mind közlekedési, mind egészségügyi és szociális szempontokból helyes ez a törvényjavaslat és hiszem, hogy ennek alapján tényleg a vidéki városok nagy fellendülése fog bekövetkezni és munkalehetőségek biztosíttatnak. Természetesen mindezek az előnyök csak akkor fognak kibontakozni, amikor már a végrehajtási utasítás és a kapcsolatos rendeletek is megjelentek. Helyesnek tartom azt is, hogy a műszaki közegek fokozottabb közreműködését biztosítja a törvényjavaslat, így a hites mérnöki intézmény felállítása által és azáltal, hogy az autonómiák műszaki közegek alkalmazására kötelezhetők. Ennél a törvényjavaslatnál is különböző alkotmányjogi sérelmeket emlegettek ellenzéki részről, legyen szabad tehát ezzel a kérdéssel is röviden foglalkoznom. Én egyáltalán nem látok aggályt abban, hogy ez a törvényjavaslat kerettörvényjavaslat. Bud képviselőtársam nagyon helyesen kifejtette már, hogy egy minden részletet a legminuciózusabban szabályozó törvény esetleg sokkal rosszabb alkotás volna, mint egy kerettörvény, amely a mai változó időkben lehetővé teszi, hogy a kormány a változott időkhöz képest módosíthassa az egyes részletszabályokat. Végeredményben az a kormány, mint parlamentáris kormány a törvényhozásnak úgyis felelőségülése 1937 január 28-án, csütörtökön. 85 gel tartozik. Ez a politikai felelősége fennáll és ezen az alapon állandóan számonkérhető az, ha esetleg nem alkalmas módon és nem helyesen szabályozza a részletkérdéseket. Petrovácz képviselőtársam is panaszolta többek között az autonómiák állítólagos újabb sérelmeit; elfelejtkezett azonban erről, amikor ő maga például a közmunkatanácsi hatáskörnek a legszélesebb körre való kiterjesztését követelte. Pedig ha a Közmunkatanács hatásköre szélesül, akkor ez végeredményben az autonómiák rovására megy. Itt tehát a szakszerűség kedvéért már ő is feláldozta elvi álláspontját. De én egyáltalában nem látok semmiféle csorbulást az autonómiákban. Hiszen az autonómiák fokozottabb tevékenységre lesznek késztetve ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése által, amenynyiben a városfejlesztési tervet, az építésügyi szabályzatot kell kidolgozniuk és ebben az irányban igen jelentős munka vár éppen az autonómiákra. A főfelügyelet gyakorlása magától értetődő dolog és a törvényjavaslat 22. §-a precízen megállapítja, hogy mik azok a fontosabb rendelkezések, amelyekben miniszteriális intézkedésre van szükség. A magántulajdon szentségének kérdésével az előkerttel és tornyok lebontási kötelezettségével kapcsolatban már bevezetőül foglalkoztam. Itt mégis megállapítani kívánom azt, hogy ilyen kivételek közérdekből már a múltban is voltak és ezekre feltétlenül szükség van akkor, ha ezek lehetővé tesznek a közület részére valami komoly értékemelkedést, amint ez feltétlenül áll az útépítéseknél és ez olyan rekompenzációja a telektulajdonosoknak, hogy emellett eltörpül az, hogy nekik telkeik egy részét útépítési célokra, esetleg ellenszolgáltatás nélkül is le kell adniok. Arról lehet vitatkozni, hogy talán kissé sok az egyharmad telekleadási kötelezettség, valamint az, hogy az útba eső épület kártalanítás nélkül egyszerűen lebontandó és legfeljebb az építési anyagot viheti el a telektulajdonos. Az azonban feltétlenül helyt áll, hogy ezzel megkönnyítjük a közlekedés rendezését, különösen ott, ahol pénzhiány miatt az utak rendbehozatala, szélesítése, kibővítése egyébként nem volna elérhető. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban legyen szabad azonban rámutatnom arra, hogy ezzel a közérdekkel szemben bizonyos ellentétet látok a 9. § 1. pontjában, amely telekátalakításnál mégis kártalanítást biztosít az út céljára igénybe vett területért a tulajdonosnak, ami legfeljebb csak kompenzáció erejéig indokolt. Ugyanígy feleslegesnek ítélem az 5. § 5. pontjában foglalt Vis korlátozást. Hiszen úgyis kártalanítás van biztosítva a középület céljaira való igénybevételért. Viszont ha később egy útterület, amely ingyen vétetett igénybe, viszszacsatoltatik a telekhez, akkor ezért nem kellene a telektulajdonostól ellenértéket követelni. Megfontolandó az aggályok között az is, hogy csökken a törvényjavaslat által az igazságszolgáltatás köre a kisajátításoknál és hogy az ügyvédi közreműködés lehetősége is újból korlátoztatik. Sajnos, ez olyan áldozat, amely szintén az eljárás könnyebbé, gyorsabbá tétele miatt és városfejlesztési szempontokból fog meghozatni, de feltétlenül a legszűkebb körre szorítandó. Eddig is széles köre volt a közigazgatási tevékenységnek a telek felosztási és építési ügyekben. Ezt a tevékenységi kört, különösen