Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-175

86 Az országgyűlés képviselőházának 17 akkor, amikor magánérdekek kapcsolódnak be, nem volna helyes tágítani. Ezért a parcellázási lázat és a telekuzsorát valóban erélyes rendszabályokkal meg kell szüntetni és ahol csak magánérdekről van szó, ott feltétlenül kívánatos a bírósági eljárásnak és az, ügyvédi közreműködésnek a biztosítása. A 7. és 10. §-okkal kapcsolatban éppen ezért helyesnek tartanám, hogy amikor magánérdekből történik az eljárás lefolytatása és a kérelem alaptalannak bizonyul, akkor az alaptalan kérelmező utólag az ellenérdekű felek képviseleti költségeiben is marasztalható legyen. Hogy a jogi észrevételeknél maradjak, ugyanitt megemlítem, hogy az 5. § 3. pontjában talán nem azt kellene mondani, hogy a tulajdonos köteles közmüveket létesíteni, hanem inkább azt, hogy ezekhez hozzájárulni köteles, mert hiszen nem saját maga állítja ezeket elő. A 20. § 6. pontja viszont az építést végző szakértővel szemben csak három évig állapítja meg a felelősséget, ha valami szabálytalanságot követ el. Tekintettel arra, hogy rejtett hibákról is lehet szó, amelyek három éven belül nem derülnek ki, indokoltnak tartanám ennek az időnek sokkal hosszabb időre való felemlését. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem!) A 28. §-nál pedig, ahol a bizottság beleszövegezte a törvényjavaslatba azt, hogy a telektulajdonos is az ingatlan egytizedrész értékéig terjedhető pénzbírsággal büntethető, ha valami szabálytalanság történt, akár az ő tudta nélkül is, az a szerény észrevételem, hogy ez legfeljebb csak a gazdagodás erejéig terjedhet és ha ez a gazdagodás megüti a telek egytizedrész értékét, akkor rendben van (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: ö építtette, ő felelős!), de az, hogy gazdagodás nélkül, hibáján kívül olyan helyzetbe kerüljön a telektulajdonos, hogy ilyen összeget kelljen bírságként fizetnie, ezt nem tartom méltányosnak. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: ö építtette, ő felelős!) Ezek voltak szerény jogi észrevételeim és most méltóztassék megengedni nekem, hogy visszatérve a vidéki városok és a vidéki közlekedés kérdéseire, megállapítsam erről a helyről is, hogy a magyar vidéki városok a magyar kultúrának fellegvárai és mint ilyenek, a támogatást legmesszebbmenőleg kétségtelenül megérdemlik, de megérdemlik azért is, mert hiszen ma a legnehezebb gazdasági, pénzügyi helyzetben vannak, olyan súlyos terhek alatt roskadoznak, hogy immár az állam segítő kezének támogatását kell, hogy kérjék, egyre hathatósabban és fokozottabban, mert máskülönben ezeknek a közületeknek a fenntartása is — mondhatnám — veszélyben van. Megemlékezem itt választókerületem székhelyéről, Zalaegerszeg városáról. Ez a város színmagyar város, egy gyönyörű magyar vidék központja, Zala vármegye székhelye, nagy gyü; mölcs- és szőlőtermelő, valamint állattenyésztő központ és idegenforgalomra is alkalmas, mert természeti szépségekben gazdag ez a vidék; ennek ellenére annyira elmaradt állapotban van, hogy sajnos, vízvezetéke, csatornázása egyáltalában nincs. A villanyvilágítást is csak néhány évvel ezelőtt valósította meg és ez is mintegy másfélmilliópengős szörnyű terhet rakott a város polgárságának vállára. Kérő szóval fordulok az iparügyi miniszter úrhoz, hogy ezekkel a városrendezési kérdésekkel kapcsolatban foglalkozzék ennek a városnak ezekkel a, közműellátási kérdéseivel és legyen segítsé5. ülése 1937 január 28-án, csütörtökön. gére abban, hogy legalább ez a súlyos teher egy hosszúlejáratú kölcsönnel valamiképpen rendezhető legyen, mert máskülönben képtelen volna ez a város eleget tenni kötelezettségeinek. Vasúti közlekedése is rettentően rossz. Képtelenség az, hogy a kanizsa—szombathelyi fővonal Zalaegerszegtől néhány kilométernyire fut el és Zalaegerszeget mégis csak kétszeri átszállással lehet nagynehezen elérni, úgyhogy a fővonalon akkorra már a harmadik országban lehet az ember. Egyáltalában nincs ennek a városnak olyan szállodája, amely megfelelő és alkalmas volna idegenforgalmi célokra és éppen most a télén történt meg az, hogy a színház nem tudott előadásokat tartani, mert rendőrileg be kellett tiltani a színház céljaira szolgáló terem használatát, annyira életveszélyes és rossz karban van ez az épület. Azt hiszem, itt nagyon helyes lesz majd a törvény _ 19. §-a 7. pontjának alkalmazása, amely szerint egy épület tulajdonosa egészségügyi és biztonsági szempontokból kötelezhető arra, hogy az épületet tataroztassa, átalakíttassa, tehát azt megfelelő karba hozassa. Még azt kívánnám itt Zalaegerszeggel kapcsolatban figyelmébe ajánlani a mélyen t. kormánynak, méltóztassék ott állami építkezésekkel munkalehetőségeket nyújtani a szegény és nélkülöző lakosságnak s ezzel egyszersmind a várost is méltóztassék jobb helyzetbe hozni. így aktuális egy pénzügyi palotának a megépítése, a közkórház rendbehozása s repülőtér létesítésével is lehetne segíteni. Hogy a közkórházról csak néhány szót mondjak, abban a közkórházban van egy elmebeteg osztály, amely a város közepén van, úgyhogy amikör éjszaka ezek a szerencsétlen betegek kiabálnak, ordítoznak, az kihallatszik a város utcáira, zavarja az éjjeli nyugalmat s amellett borzadalmas is ezeknek a kiáltozásoknak hallgatása. Ugyanakkor egy ágyban két, sőt talán három beteget is helyeznek el, mert annyira nincs hely és annyira kiépítetlen Zalaegerszegnek ez a kórháza, hogy nem tudják a legsúlyosabb betegeket sem elhelyezni. Ezeken az állapotokon kell építkezéssel segíteni és a közlekedést is elő kell mozdítani azzal, segítsen végre hozzá az állam bennünket ahhoz, hogy azt az utat, amely Ausztriát a Balatonnal köti össze, a Körmend és Keszthely közötti műutat, amelyet már a rómaiak is használtak, tíjból kiépíthessük. Szó volt arról, hogy a grác—budapesti ütközlekedés Zalaegerszegen át fog vezetni,; — sajnos, egyéb szempontokból Veszprémnek irányították ezt az utat — ehelyett legalább ezt az osztrák határ és a Balaton iközött transzverzális utat méltóztassék minél előbb kiépíteni. A török hódoltság idejében a községek a hegyek tetejére épültek. Ezeknek a községeknek ma még nagyrészben bekötő útjuk sincs, tehát ezzel a törvényjavaslattal és azzal a bizonyos szolgáltatással, amelyet ebből majd^ a közületek kapni fognak a polgárságtól, méltóztassék különösképpen az útépítésre és a bekötő utak további kiépítésére is gondolni. Ami a közterhek kérdését illeti, itt legyen szabad egy dologra különösképpen rámutatnom, még pedig arra, hogy a közmunkaváltság egyike a legantiszociálisabb adóknak, mert a szegényt épp úgy terheli, mint a jobbmódú embert. Ezzel szemben — és ez általános kívánsága a polgárságnak, legalább is az én tapasztalataim szerint — indokolt volna az útadót pótlékolni, mert az mindenkinek a teherviselőképességéhez igazodik. Méltóztassék az utak