Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-175

Az országgyűlés képviselőházának 175. a városra! — Felkiáltásoka jobboldalom: Hát akkor ki ért hozzá? — Elnök csenget.) Semmi esetre sem a főispán (Felkiáltások a jobboldalon: De kicsoda?) és semmi esetre sem az államépítészeti hivatal. (Felkiáltások a jobboldalon: Az alispán? Ki legyen helyette?) Mélyen t. Kép viselőiház! A javaslatban vannak lényegtelennek látszó hibák is. Egyike az ilyen hibáknak pl. az, hogy mindjárt az elején ezt a kifejezést: »városias kialakításra szánt terület«. Ha felületesen vizsgáljuk ezt a javaslatot, akikor a »városias kialakításra szánt terület« kifejezés egészen helyesnek, szabályszerűnek és megfelelőnek látszik. Ha azonban alaposabban megnézzük a javaslatot, akkor azt látjuk, hogy ez a megállapítás nem mindenütt felel meg és felelhet meg az országban. Megfelelhet pl. a Tiszántúlon, ahol a városok túlnyomórészt mezőgazdasági jellegűek és ahol a városoktól messzeeső, elszigetelt lakótelepék vannak. Ott ez a kifejezés helyes lehet. De méltóztassék nekem megengedni, hogy feltegyem a kérdést: vajjoi megfelel-e ez a kifejezés pl. a Dunántúlon, ahol túlnyomórészt ipari városok alakultak ki már hosszú évtizedékkel ezelőtt, és különösen megfelel-e a fővárosban ez a »városias kialakításra szánt terület« kifejezés, ahol minden egyes talpalattnyi föld, amely a város területén van, nem más, mint városias kialakításra szánt terület. Véleményem szerint tehát ezt a kifejezést módosítani kellene, egy, helyesebbel kellene helyesbíteni, amely minden feltételnek mindenütt megfelel. Mélyen t. Képviselőház! Bevezetésben említést tettem arról, hogy az autonómiát sérti ez a javaslat. Itt van pl. a 3. § e) f) és g) pontja és második bekezdése. A 3. § egészen nyíltan és világosan azt mondja, hogy a belügyminiszter az iparügyi miniszterrel egyetértően — kérdezem először is, mit keres itt a belügyminiszter, miért nemcsak az iparügyi miniszter egyedül? — közérdekből elrendelheti a város költségére a felmérést és azt elvégeztetheti. Azt mondja a javaslat (Olvassa): »... a városias kialakításra szánt területet, továbbá a rendezési tervet vagy annak részét, úgyszintén a rendezés megváltoztatásának tervét bármely városban megállapíthatja«. Ha tehát egy város a saját hatáskörében elkészíti a törvényben előírt tervezetet és felterjeszti a miniszterhez, a belügyminiszternek a javaslat szerint jogában van azt visszadobni, megsemmisíteni és ha úgy tetszik, ha úgy akarja a miniszter, ha pl. egy ellenzéki városról van szó, jogában áll & tervezetet megsemmisíteni és a váró» költségére az^ ő szájaíze és belátása szerint új tervezetet készíttetni. T. Ház! Mi ez, ha nem az utonómia súlyos sérelme? De ugyancsak^ a 4. § a) pontjának rendelkezései is súlyos sérelem. Az 5. §-ban egy nagyon érdekes megállapítás van. Az első bekezdés ugyanis ezt mondja (olvassa): »A város beépítésre kijelölt területén telek felosztásához az építésügyi hatóság engedélyezése szükséges. A 'város beépítésre kijelölt területén kívül, ideértve a városias kialakításra ki nem jelölt területet is« — tehát a város külső részén, a város perifériáin, amelyek nincsenek belevonva a városias beépítés tervezetébe — »telek felosztásához hatóisiági engedély csialk akikor szükséges, ha. a felosztás következtében nyolcszáz négyszögölnél kisebb telek keletkezik. Az utóbbi esetoen az engedélyt a hatóság megtagadhatja, ha a telekfelosztások következtében a terület rendeltetésének és a város érdekeinek meg nem felelő település keletkezhetik.« ülése 1937 január 28-ÓM, csütörtökön. 81 Ha az ember egyszerűen elolvassa ezt, első hallásra a laikus azt mondj cl ' tiZ természetes, hogy ha a parcellázás, a tervbevett telekfelosztás a város érdekeivel ellenkezik, akkor azt nem szabad megengedni. Én azonban nem felületesen nézem a kérdést és éppen ezért megállapítom, hogy a »város érdeke« szókba eltakarva, eldugva az, a veszély, amely a szegény kisvárosi embereknek lehetetlenné teszi azt, hogy esetleg meneküljenek a városi lakbéruzsora elől. Mélyen tisztelt képviselőtársam, ön tiszteletreméltó hitetlenséggel csóválja ott a feját. (Derültség. — Br. Berg Miksa: Ki MZ l

Î tiszteletreméltó fej? — Propper Sándor: Saját feje, hadd csóválja!) Méltóztassék megengedni, hogy én ne a ma szemszögéből nézzem ezt a kérdést, hanem a, tegnap és tegnapelőtt szemszögéből. Ha ebből a szemszögből nézem, akkor ezzel kapcsolatban nagyon sok szomorú eseményre kell rámutatnom és nagyon sok tragikus eset jut az eszembe. Volt egy idő, amikor a fővárosban a lakbéruzsora annyira tombolt, hogy a főváros szegényebb lakosai kénytelenek voltak kimondani a lakbérfizetés megtagadását. Ezzel az volt a szándékuk, hogy az illetékes hatóság figyelmét felhívják arra az uzsorára, amely a lakásokkal folyik. Ér abban az időben, aki csak tehette a főyároí lakosai közül, menekült a város külső részei re, sőt a város határain is túl. Ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik és ha törvényerőre emelkedik az igen tisztelt előadó úr által tegnap beterjesztett sok módosítás közül az, amely a közmunkatanács hatáskörét a vidékre is kiterjeszti, abban a pillanatban bekövetkezik az a veszély, hogy a főváros érdekeire, a város érdekeire való hivatkozással a város külső részein települést nem fognak engedélyezni, mondván, hogy az a város érdekeivel ellenkezik. Mi kell ehhez, igen t. uraim? Csak az kell hozzá, hogy a főváros közgyűlési termében a fővárosi háztulajdonosok exponensei majoritást kapjanak és abban a pillanatban egyes kérdések szavazásánál, amikor a perifériákon lévő településről van szó, a fővárosi háztulajdonosok exponenseinek többsége ki fogja mondani, hogy nem engedélyezi az Angyalföld szélső részén, vagy a főváros másik határán az új parcellázást, vagy lakótelepek építését, mert ez sérti a főváros érdekeit. Ennek tragikus következménye lesz azután ismét az, hogy ezek a szerencsétlen kisemberek, kismunkások, kiskereskedők, kisiparosok és kistisztviselők ki lesznek szolgáltatva a fővárosi háztulajdonosok féktelen lakásuzsorájának. Éppen ezért az 5. §-nak ezt a bekezdését tragikusnak, súlyosnak és a kisemberekre nézve veszélyesnek tartom. Éppen az 5. §-ról beszélt Czirják igen t. képviselőtársam is és azt mondotta, nem helyesli, hogy ez a javaslat nem mondja ki határozottan, hogy meg kell tagadni bizonyos parcellázási kérelmeket. Teljes mértékben osztom Czirják igen t. képviselőtársam ebbeli felfogását, mert ha a javaslat nem mondja ki imperative, határozottan, hogy mikor és milyen esetben kell megtagadni az ilyen parcellázási kérelmeket, akkor nagyon könnyen megtörténhetik az, hogy megint a politika játszik bele a dologba és ez a szakszerűség rovására mehet. A 8. § 6. pontja a következőket mondja. (Olvassa): »Azt, hogy az eljárás megindítása 12*