Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-175

82 Az országgyűlés képviselőházának 17, előtt« — tehát a kisajátítási eljárás megindítása előtt — »megkezdett építés mennyiben folytatható, a hatóság állapítja meg.« Ez is csak egy olyan kérdés, amelyre odaát az igen t. urak valószínűleg egyhangúlag azt fogják mondani: Természetes dolog, hogy a hatóság állapítja meg, hát ki más állapítaná meg? Helyes. De kérdem, hol van a biztosíték; az anyagi kárpótlás erre az esetre annak a szerencsétlen építtetőnek, aki már megkezdte az építkezést a törvény életbelépte előtt, vagy az új városi építési szabályrendelet életbelépte előtt. Életbelép e törvény alapján a városrendezésről szóló szabályrendelet ós abbahagyatják az építkezést, megállapítják, hogy nem lehet továbbépíteni, mert ez a szabályzati tervet érinti. Mi történik azizal a szegény ' emberrel, aki jóhiszeműen elkezdte az építkezést, hová menjen panaszra? (Hertelendy Miklós: A hatósághoz! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A 8. § a telekátalakításról rendelkezik! Tessék elolvasni!) A Iházról van szó, nem a telekről. A miniszter úr már megint rosszul olvasta el a szakaszt. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez már vakmerőség!) A házról van szó, amelyről majd még egy helyen is lesz szó. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A telek átalakításba eső területen épülő házról van szó és nem általánosan egy épülő házról! Tessék csak elolvasni ezt a törvényjavaslatot!) Ebben a szakaszban nem arról van szó, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De a 8. §. arra vonatkozik!) tehát ismételten felteszem a kérdést és makacsul kérdezem. (Derültség a jobboldalon.) mi történik azzal a szerencsétlen kisemberrel, aki jóhiszeműen elkezdett építeni és azután megállítják az építkezését. Ismétlem, miniszter úr, nem a telekről van szó, hanem arról, hogy mi történik az illetőnek az építésbe befektetett pénzével, tőkéjével, ki fogja azt megtéríteni? Hol van ebben a javaslatban errenézve biztosíték? Rögtön itt van a másik is. igen t. miniszter úr, és azt hiszem, ezzel újólag megcáfolom az igen t, miniszter úrnak azt a törekvését, hot^y engem akar cáfolni. (Derültség a jobboldalon.) A 8. § 9.- pontja a következőket mondja (Olvassa): »Äz elj y. r eis alá vont területen lévő telkek és közterületeik értékét egyfelől az átalakítás előtt volts másfelől az átalakítással létesített állapot szerint .. kell meghatározni«. Most jön: »az, értékelésnél a teliken lévő épületet figyelmen kívül kell hagyni,...« No hát, mélyen t. miniszter úr... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De tessék felolvasni a 9. § 4. pontját és 7 pontját is!) Mélyen t. miniszter úr, ez világos. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Tessék csak elolvasni!) Én elolvastam. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De tessék itt felolvasni. — Horváth Zoltán: Milyen jó ez a délelőtti ülés! — Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Megismétlem, hogy semmiféle garancia nincs arranézve. (Felkiállások jobbfelől: Tessék felolvasni!) hogy a rajta lévő házért kártalanítást kap. Az van benne, hogy lebonthatja (Bornemisza Géza iparügyi minisztere Tessék felolvasni a 9. §-t is!) és elviheti az anyagot. (Zaj a jobboldalán.) Elnök: Képviselő urak, ne méltóztassanak zavarni a szónokot. Esztergályos János: Méltóztassék megengedni, hogy majd a részleteknél (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Most! Most!) módosító javaslatot is nyújtsak be errenézve. (Zaj.) '. ülése 1937 január 28-án, csütörtökön. Igen t. Képviselőház! Van még egy homályos pont, s ez a 9. § 7. pontja. (Halljuk! Halljuk! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Elölről tessék felolvasni!) A 9. 4 7-ik, utolsó pontja . . . (Zaj a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy azt olvassam fel, ami benne van. (Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak zavarni a szónokot. Esztergályos János: Ami nincs benne, azt nem olvashatom, még a miniszter úr kedvéért sem. (Derültség. — Zaj.) A 9. § 7. pontjának utolsó mondata a következőképpen szól. (Olvassa): »A telekátalakítás folytán másnak jutott vagy lebontott épületért járó kártalanítás összegét a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint a telekkönyvi hatóság állapítja meg.« Méltóztassék azonban megmondani nekem, hogy a telekkönyvi hatóság határozata ellen hol lehet fellebbezni. Méltóztassék megmondani, hogy hová mehet el az a szerencsétlen ember, aki a telekkönyvi hatóság által megállapított kártalanítási összeggel nincs megelégedve. Hová mehet fellebbezni, a főispánhoz? (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A törvényszékhez!) Ezt én is sejtem, igen t. miniszter úr (Derültség.), hol van azonban ez megírva ebben a törvényjavaslatban? (Felkiáltások jobbfelől: Ez természetes!) Hol van megállapítva, hogy melyik az a fórum, ahová fellebbezésével mehet az áldozat? (Czirják Antal: Nem kell megállapítani, természetes ez!) Bocsánatot kérek, Czirják igen t. képviselőtársam, éppen önnek nem szabad azt mondania, hogy természetes, hiszen ön ugyanúgy, mint én, olvasta a közelmúlt napokban^ a Közigazgatási Bíróságnak azt a határozatát, amelyben kimondotta, hogy a háborús törvények és rendelkezések nem érvényesek és Ön is tudja, hogy felállt erre az igazságügyminiszter úr és egy kúriai döntvényre hivatkozva, azt mondta, hogy azok érvényben vannak. Ezekben a zavaros időkben tehát (Mozgás jobbfelől. — Propper Sándor: A jogrendszer zavaros! Kétféle jogrendszer van egy időben!), amikor a Közigazgatási Bíróságnak más a törvényes álláspontja, mint a magyar bíróság legfőbb fórumának, a magyar Kúriának, akkor ne méltóztassék csodálkozni azon. ha én a törvényalkotásnál több világosságot, világosabb magyarázatot kérek. Ebben a javaslatban nincs megállapítva az, hosry hol lehet fellebbezni és el tudom képzelni, hogyha az a szerencsétlen ember nincs mesreléo-edve a telekkönyvi hivatal ármegállapításával és elmegy a járásbírósághoz panaszával és ott azt mondják, hos-y az nem odatartozik, akkor végigfuthat az összes bíróságokon- a törvényszéken, a táblán és a Kúrián é« véíre^edménvhen elmehet a Közigazgatási BÍT-ósáe-ho^ addie

1 azonban tönkremes-v egész családiával- elveszti exisztenciáját. Ezért szerettem volna, ha ebben a javaslatban ez vüásrosan met? lett volna állani t va. (Bárczay János: Ha elolvassa a törpén vt, akkor megtudja!) Ezt már mind elmondottam, ieren t. képviselő űr és sokkal illetékesebb hely felé állapítottam meer mindezek«! T pVósp+t tehát. (Derült séa és felkiáltások jobbfelől- Mirnlf) A 14. $ 2. pnntia, amelyről imiár' beszédem eleién említést tettem, ai (következőket imondia. (Olvassa): »Olyan úton. ameil^wn yjSVt wnm'j énítkezipis köt^le^ő. az 'Piln'kertet JHsiaiátítás ?n,<reímén. kisajátítása eljárás nélkül az út területéhez kell csatolni« stib. (Bornemisza Géza ipar-