Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-175

Az országgyűlés képviselőházának 175. pességüket és azon gondolkoznak, hogy miképpen lehet még nagyobb, még több hasznot kisajtolni ugyanakkor, aimikor a másik oldalon a legnagyobb nyomorúság van. Az előbb említést tettem arról, hogy miért nincs a?, építési törvényben intézkedés arra nézve, hogy megrendszabályozzák az építési anyagokkal visszaélő karteleket. Az iparügyi miniszter úr éppen most hivatkozik a kartelek nyereségére. Méltóztassék nekem megmondani, hogy a Mák.-nak\ — amely 1934-ben 3'3 millió pengő tiszta nyereséget ért el s ez a nyeresége 1935-ben már felugrott 4'5 millióra, osztalékát pedig 10 pengőről 13 pengőre emelte — üzleti gesztiójába vájjon nem nyúlhatna-e bele az iparügyi miniszter úr és nem intézkedhetnék-e az iránt, hogy a horribilis cement-, mészárak a megfelelő, minimális keresetet mégis biztosító nívóra szoríttassanak le. Ha így volna. vájjon nem lendül-e fel rögtön az ipari, tevékenység és az építőipari törvénynek nem lenne-e meg a teljes foganatja a városrendezéssel egyetemiben? Ezek azok a kérdések, amelyek minden. esetre idegesítik az illetékeseket és a közhangulatot, de amelyeket szóvá is kell tennünk, mert hiszen nékünk az a küldetésünk, hogy törődjünk ezekkel a kérdésekkel. A városrendezéssel kapcsolatban a legfontosabb kérdés, hogy a városrendezési költségeket miből fogják előteremteni. Itt legyen szabad valamibe hivatkoznom, aminél nagyon fontos volna, ha ebben a vonatkozásban teljes mértékben az iparügyi miniszter útr resszoirtjálba tartoznék, tudniillik az Oti.-ra. Ami ennél . a »szegény emberek pénzgyüjtőjé«-nél történik, különösen a főváros építkezése szempontjából, az felette kifogásolható. Nagyon jól méltóztatik tudni, hogy a 225 milliós Oti.-tartaléklból, — amely szerintem teljes egészében, vagy > legalább is nagyobb mértékben a kisipar ^fejlesztésére volna fordítandó, az építések előimozdí, tását volna hivatva szolgálni s a vidéki városok fejlesztésére kellene belőle juttatni, —^ebből a hatalmas összegből 41 millió pénzintézeteknél van elhelyezve s ez az összeg 3%-ot sem hoz, 15'5 értékpapirokban fekszik. — amire nézve jellemző, hogy ebből 58 millió korona ma már csak 330.000 pengőt ér — ingatlanainak értéke 39*5 millió pengő, amely Összegnek egy tekintélyes részére alaposan ráfizet, az Oti.hátralékok pedig 68 millió pengőt jelentenek, amely összeg, ha kellő gondossággal hajttatnék «be, — erre van is egy igen talpraesett terv, az ikerbélyegek bevezetése — szintén^ az ipari munka fokozására, városrendezésre^ és az építőipari törvény gyakorlati megvalósítására szolgálhatna; további 23 millióval gazdálkodik az államkincstár, amely összeget még nem fizetett be. így ez a 225 millió pengő olyan célokat szolgál, amelyek teljesen idegenek éppen az Oti.-tól. Kérdem, h Gl CL «belügyminiszter úrnak olyan nagy befolyás biztosíttatott .a városrendezési és az építési ügyben, vájjon a belügyminiszter úr nem gondoskodhatott volna-e ezeknek a kérdéseknek anyagi alátámasztásáról akként, hogy az Oti. pénzeit ide irányította volna kisipari kölcsönökre, munkáslakások építésére, a városfejlesztés során fürdők, vásárcsarnokok építésére s nem elsőrangú célt és biztos^ bázist adna-e az Oti.-pénzeknek az, ha tárházakat, bértároló pincéket építenének belőlük, amelyeknél a járulék mindig igazodnék az árakhoz, tehát ekként az Oti.-pénzeket aranyalapon leIvÉPYISELÖHÁZI NAPLÓ. XI. ülése 1937 január 28-án, csütörtökön. 71 hetne elhelyezni. Etekintetben a belügyminiszter úr adós maradt és mi megdöbbenve látjuk azt, hogy az egyik oldalon felszívják az egész vidék pénzét a nagy gőzszivattyúval, az Oti.val, s a másik oldalon itt a fővárosnak vagy nem is tudom, milyen céloknak támogatására használják fel ezeket az összegeket. A vidék elsorvad és akárhányszor kérjük, hogy legalább az egyes kerületi pénztárak befizetéseinek arányában juttassák oda vissza az Oti.pénzeket városfejlesztésre, községépítésre vagy utak építésére, ezek a kérdések mindig süket fülekre találnak. Szerintem mia ez iá kérdés sarkpontja, «az Oti.-pénzek megfelelő' felhasználása s «aranyalapon való megfelelő gyürciiölcsöztetése, mert miire ezek iá kölcsönadott péinziek újíból visszajutnak a kiöregedett Imiuinkások támogatására, addllgra értékük erősen csökken. Ehelyett azonban legnagyobb és legífontoSaJbiB kérdésként a főváros fejlesztésének kérdésiéit tartják napirenden. Rögtön tisztám látjuk, milyen óriási költségeket jelent a főváros fejlesztése, ha meggondoljuk, hogy az egymilliós Budapest területe 19 hektár

1 és a kerülete 77 kilométer s a 4 milliós Párizs területe csiak egyharmad része a magyar fővárosnak s kerülete imlihdöissze 32 (kilométer. Méltóztassiék ezekből az arányokból következtetni arra, hogy mennyivel olcsóbban és mennyivel könnyebben lehetett megépi'teni a Farkas iklépviselő úr által említett kilométeres

1 avenue-ket szeímfben ai «budapesti 'helyzettel, 'ahol Budapest óriási területen kénytelen köziműveket létesíteni. De müven módon történnek itt ezek az építkezések? Erre «ai legélénkebb bizonyítékot szolgáltait ja az a Vágó József-féle kiállítás, amelyben valóban gyönyörködhetik nemcsak a laikus, haneim a szakértő i». Szerinteim hiába kifogásolja Petrovácz igen t. képviselőtársain a Vágó-féle kiállítást, jellemezvén azt akként, hogy: vanniak schöngeistek (Esztergályos János: Konkurrens cég!), akik nagyszerű képekben képeseik a laikusok elé táirni a [megoldási lehetőségekéit. Az érdeklődők biizonyár«a fel fogják keresni ezt a kiállítást! (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), nem lehet azonban elvitatni, hogy az, hogy 28 hold területet hogyan lehet felszabadítani a nyugati .pályaudvarnál, hogyan lehet azt beépíteni és hogyan lehet szinte egyidejűleg a sportcsarnoknak vagy a Ferdinándhídniak imost aktuális kérdésiéit megoldani, ez világoisan látszik ezeklből a tervektből. •' Azt hiszem, hogy slzelleimeselbb fórulrnnmegoldási terv, mint a Vágónféle, «a Bazilikától egészen a Kálvin térig —' niem igen fog kínálkoiznii. Ha vialakli ekkora ügyszeretettel és s'zakmai «érdeklődéssel, mint Vágó teszi, ilyen niagysaaibású és gyönyörű terveket ajándékoz a fővárosnak, ezt szerintem szívesén kellene fogadni (Buchinger Manó: Bojkottálják, mert nem elég jdblboldali!) s úgy «érzem, hogy «az Iparügyi miniszter úrnak éppen Budapest városfejlesztése érdekében magáévá kellene tenni «ési ami ebből használható kidolgozni, a megfelelő anyagi fedezet előteremtése után pedig meg lis valósítani. (Buchinger Manó: A népszövetségi palota építését rábízzák. Budapesten pedig nem kap egy hajszálnyi építkezést sem! Nem elég reakciós!) En ezeknek a terveknek figyelemhevételét már csak azért is szerencsésnek és szükségesnek tartanám, mert hiszen a baklövésekből éppen elegünk van Budapesten. (Fábián Béla: Dacára annak, hogy nincs erdő!) Hogy csak 11