Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-175
66 Az országgyűlés képviselőházának 175. ülése 1937 január 28-án, csütörtökön. ahová ravasz fondorlattal csempészte be magát a szecesszió,, mert a magyar stílus csalóka jelszavával férkőzött oda be. Lechner Ödön, aki igen sok épületet emelt a vidéki városokban és akinek a szobra ott van a Liszt Ferenctéren, igen nagy művész volt, de egyben tévedett. Azt el keli isimerni, ihogy zseniálisan megkoncipiált nagyon szép épületeket emelt, de ott tévedett, amikor azt hitte, hogy magyar stílusban tervezett épületeket emelt. Érről szó aém lehet, csak a magyar ornamentika egy-két motívumának felhasználásáról volt szó, mert a konstrukció a magyar stílusig nem ment el, mint ahogy tisztán dekoratív eszközökkel nem is lehet egy új építészeti stílust bevezetni. Léchai er Ödönnek voltaik azután tanítványai, tehetségesek és tehetségtelenek. A tehetségtelenek teleültették a fejlődő Alföld kis városait ezekkel a rettenetes ízléstelen épületekkel,, de még a meszeilés harmóniáját is megbontották egy-két odavetett színes csempével. Amiig vidéki városaink aludtak és az esztétika szempontjaival nem törődtek, addig nem is volt nagy a baj, mert hiszen az ilyenfajta ízléstelen épületek csak szórványosan keletkeztek. Ma azonban, amikor ambiciózus fiatal polgármesterek vezetése alatt a vidéki városok egész sorában új élet kezdődik, ezek a városok esztétikai és városrendezési szempontból kritikus helyzetbe kerülhetnek. Ha most idejében megfogjuk a dolgot és a tárgyalás alatt lévő javaslat útján rendezzük ezt a fontos kérdést, akkor még nincs baj. Ha azonban a vidéki városok a régi utakon haladnak, akkor ennek neun lelhet más a következménye, mint az, hogy még jobban el fognak, éktelenedni vidéki városaink. Sokat gondolkoztam azon, — és örülök, hogy itt van a teremben Petrováez Gyula t. képviselőtársam, mert azt hiszem, igazat fog nekem adni — hogy mi az oka a vidéki magyar városok tervszerűtlen és kusza építkezéseinek, mi az oka annak, hogy majdnem minden vidéki városban középületek és nagy ljázak láthatók a mellékutcákban,, viszont a főtereken kis putrik éktelenkednek, az utcák girbegörbék, a közterek lehetetlen formájúak. Eleinte azt gondoltam, hogy a külföldön régen elfogadott városrendezési tervek figyelmen kívül hagyásával elmulasztották vidéki városaink az egységes városrendezési gondolat megvalósítását. Nem. Rájöttem arra, hogy minden vij déki városnak — Szekszárdnak is — igen jó városrendezési tor vei vannak. A baj másutt van* mégpedig a kisajátítási kérdésben. Méltóztassék nekem elhinni, — azt hiszem, a városi képviselő urak igazolni fognak engem — minden polgármesternek borsódzik a háta, ha városrendezési szempontból valamilyen telek vagy épület kisajátítására kerül a sor. A ^polgármesterek hallani sem akarnak kisajátításról, mert ez a kérdés egyenesen katasztrofális a. városrendezés szempontjából. Elmondom, miért. Amíg a kisajátítás közigazgatási úton halad, addig nincs baj. Amikor azonban egy kisajátítási ügy a bíróság elé kerül, — akár ármegállapítás okából, akár más egyéb szempontból — akkor — és ezt meg tudom érteni ~ a bíróság a gyengébb félnek, a ^kisajátítást szenvedőnek pártjára áll. A kisajátítást szenvedő rendesen szubjektív szempontokra hivatkozik, amikor ellenzi a kisajátítást, azt mondja, hogy abban a házban születtem, ott akarok meghalni. Ebből azután rendszerint az a helyzet adódik, hoe-y az illető praeHum affectitonist kíván megállapíttatni a saját házára, vagy telkére, úgyhogy a bíróság rendszerint megfelelő indokolással olyan árat állapít meg a kisajátítandó házért vagy területért, amilyet a vidéki város megfizetni nem tud. Ennek azután az a következménye, hogy a polgármester vagy a város vezetősége olcsóbb telket kénytelen venni, mégpedig rendesen valamely mellékutcában. Méltóztassék elhinni, itt van a vidéki városok városrendezési bajainak a gyökere. En nem hiszem, hogy haszontalan vagy felesleges dolog volna erre a kérdésre ebben a teremben rámutatni. Igénytelen nézetem szerint bármilyen fontos is a jogos magánérdek, a közérdek mégis csak előbbre való. Közérdek az is, hogy a most meginduló nagyarányú városié jleszitésben városrendezési gondolatok és elvek jussanak érvényre. Ezek az elvek végeredményben nem csupán esztétikai,, de szociális és közegészségügyi szempontból is megszí vl elendők. (Helyeslések.) T. Ház! Mindazokból, amiket most elmondani bátorkodtam, minő következtetést kívánok levonni? Csak egy mondatot: én több beleszólásig jogot kívánok biztosítani a kultuszminisztérium illetékes közegeinek a városrendezési kérdésekbe, tisztán esztétikai és művészeti szempontokból. (Helyeslés.) Elmondtam, hogy a imái tervszerűtlenségnek és rendezetlenségnek nem a szegénység az oka, hanem a legtöbb esetben a szakértelem és ízlés hiánya. Méltóztassék elhinni, ez így is van. A kultuszminisztérium, feladata volna esztétikai gondolatokat 'belevinni a városrendezési tervekbe és ezzel a mai állapoton — mely minden lehet, csak nem megfelelő — változ-, tatni. Azt hiszem, Shvoy Kálmán t. képviselőtársam igazat fog nekem adni, -amikor most Szeged példájára kívánok hivatkozni. Méltóztassanak Szeged példáját nézni. Szegednek az összeomlás utáni nagyszerű vezetősége: főispánja, polgármestere és mérnöki hivatala a kultuszminisztériumimal eszményi harmóniában olyan magas fokra emelte Szeged városát, hogy azt nyugodtan lehet megmutatni Budapest mellett a nyugati metropolisok embereinek. (Homonnay Tivadar: Majd száz év múlva fogják értékelni ezt a munkát!) Pedig szegény Tisza Lajosnak annak idején nagyon sokat kellett küzdenie, míg az árvíz után bele foghatott ezekbe a rendezési tervekbe, ö azonban nagyon jól isimerte Hauszmann építész nagyszerű városrendezését Párizsban, ismerte az újonnan hasított sokkilométeres avenufcet és» sugárutakat, ismerte jól a Bécsi városának falai körül keletkezett Ringstrassekat és körutakat. Mindezt nagyszerű leleményes seggel fehasználta Szeged újjáépítésénél és ezzel száz évvel előre megszabta a kereteket iSzeged fejlődése elé. Természetesen Magyarországon ennek a munkának az eredménye nem elismerés, hanem gáncs és gúny lett. A műveletlen és tanulatlan emberek arcába kacagtak Tisza Lajosnak, vagy a háta mögött kuncogtak _. és ujjal mutogattak rá. Szemébe mondták neki, hogy Szegeden a, nagy sugárutak mentén nem üzletek és kávéházak fognak nyílni, mint Párizsban vagy Bécsben, hanem Szegeden a gazda továbbra is paprikát fog termelni háza előtt. Mélyen t. uraim, az éhbe a törvényjayaslatba foglalt nagyon ihelyes intenciók segítségével helyesbíteni fogjuk tudni- a kiegyezés 1 ko : rának egyik nagy hibáját, a vidéki -• városok tervszerű és szisztematikus gyengítését. Nincs mit tagadni azon, hogy a kiegyezés korának
