Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-175

Az országgyűlés képviselőházának 175. egyik legnagyobb hibája a főváros erősítésével szemben a vidéki városok tervszerű, szisztematikus gyengítése volt. Ezzel szemben nekünk igazságos várospolitikára van szükségünk. Németországnak az az óriási ereje, hogy Berlin mellett ott van Köln, Frankfurt, Hamburg, München; Olaszországnak nagy erőssége, hogy Róma mellett ott van Milánó, Nápoly és Turin. Ezzel szemben mi minden gondoskodásunkat, egész pénzbeli és szellemi erőnket Budapest fejlesztésére, > fordítottuk,. (Malafeits Géza: Hát mit csináljon a vidék, ha nincs autonómiája!) Ne méltóztassanak félreérteni, én nem Budapest fejlesztését kifogásolom. Isten, ments! (Mala sit s Géza: A vidéknek még annyi autonómiája sincs, mint Budapestnek!) Minden kívánságom az, hogy Budapest még szebb, még iragyogólbb legyen, de nem akarom a vidék rovására fejleszteni Budapestet. (Homonnay Tivadar: Mi in ezt mondjuk!) Ez a törvényjavaslat alkalmas lesz a vidéki városok fejlesztésére Még egy szempont felemlítésére szorítkozom és ezzel be is fejezem igénytelen fejtegetéseimet. Ez a szempont nem esztétikai, nem városrendezési, de mégis alapos aggodalomból fakadó szempont. Nekünk arra kell törekednünk, hogy a magyar gondolatnak Budapesten kívül, a vidéki városokban is legyenek erőteljes gócpontjai. (Homonnay Tivadar: Nagyon helyes!) A forradalom megmutatta azt, hogy az egész magyar lelkiséget és szellemiséget nem lehet egyetlen kártyára feltenni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ha mi tovább haladunk ezen az úton, — és újból kérem fővárosi nagyrabecsült képviselőtársaimat, ne értsenek engem félre — hogy Budapestet erősítjük, a vidéket pedig gyengítjük, akkor oda fogunk jutni, ahová a bizánci birodalom jutott hanyatlásának utolsó szakában. A. törökök mindig nagyobb és nagyobb területet vágtak, el a bizánci birodalomból, úgy, mint ahogy a trianoni békeszerződés elvitte országunk kétharmad részét, — a végén egyetlenegy elhanyagolt terület maradt, egyetlenegy kulturális központtal, Bizánccal. Ha mi a fővárost tovább fogjuk erősíteni a vidék rovására, akkor marad egyetlenegy elhanyagolt terület, kis Magyarország, egyetlenegy kulturális központtal, Budapesttel. Ez pedig a magyar nemzet szellemi struktúrájának eltorzulásához és a tősgyökeres magyar szellem elapadásához vezet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezzel szemben nekünk igazságosabb városrendezésre, igazságosabb várospolitikára van szükségünk. A jelszavunk csak egy lehet: Suum cuique, megadni a fővárosnak azt, ami a fővárosé de nem a vidék, a vidéki városok rovására. Mélyen t. Képviselőház! Ezek voltak azok a szerény és igénytelen gondolatok, amelyeket szükségesnek láttam hozzáfűzni ehhez a jól elgondolt, becsületes szándékú javaslathoz, melyre vonatkozóan ismételten kijelentem: sajnálom, hogy ilyen későn került a törvényhozás asztalára. A törvényjavaslatot általánosságban örömmel teszem magamévá. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Czirják Antal képviselő urat illeti a szó. Czirják Antal: T. Képviselőház! A Füg. getlen Kisgazdapárt minden javaslatot,. amely munkaalkalmak teremtését célozza, .örömmel vesz és támogat. Szívesen vettük a tárgyalás ülése 1937 január 28-án, csütörtökön. 67 alatt álló törvényjavaslatot is, amely a városrendezési és építési ügyekről szól, mert hiszen a neve szerint is munkaalkalmakat jelent. Amint ezt több szónok is hangoztatta, a városrendezés szükségessége,, a szertelen építkezések megrendszabiályozása elsőrendű feladat. Egyes városok — és ezek között talán legelsősorban Pécs — már évekkel ezelőtt megcsinálták a maguk városrendezési tervét és mindent elkövetnek, hogy a jónak talált tervbe illesz• szék be további fejlődésüket. Hisszük, hogy ez a városrendezési törvény is meg fogja találni a maga helyes irányát, útját.. Sajnálatunkra azonban, amikor az alapszempontokat vizsgáljuk, olyan körülményekre kell rámutatnunk és ennek folyamán olyan következtetést kell levonnunk» hogy ezt a törvényjavaslatot ebben a formájában elfogadnunk nem lehet. Az alapszempontok egyike, amely már eddig m erős kifogás és bírálat tárgya volt, az, hogy a belügyminiszternek túlságos rendelkezést, hogy ne mondjam,, az egész városrendezésben úgyszólván teljes omnipotenciát biztosít. Ez az egyik szempont, amely miatt ez. a törvényjavaslat nálunk tetszésre nem talál. Amilyen örömmel üdvözölte a kisgazdapárt s az egész iigynevezett kisipari blokk az ipari novella benyújtását s azt minden vonatkozásban támogattuk is, mert abban tényleg a kisiparosság érdekeinek alátámasztását láttuk biztosítva, ugyanolyan aggállyal tekintjük ezt a törvényjavaslatot, amely legkevésbbé fog munkaalkalmakat teremteni abban a formájában, amelyben azt előterjeszteni méltóztattak. De a harmadik szempont, amely miatt aggállyal tekintjük és tárgyaljuk a javaslatot, az, hogy a pénzügyi fedezetről kellő módon nem gondoskodik. Már pedig a t. Háznak, sőt ennek az új kormánynak fokozottabb niértókt>©n kell gondoskodnia munkaalkalmakról, kény értörvény javaslatokról. Csak úgy mellesleg említem meg, hogy június 26. óta talán a 21-ik, «vagy a 22-ik ülést tartjuk, mert közben négy hónapra, majd egy hónapra mentünk szabadságra. Nagy örömmel voltunk a mellett, hogy az ülések délelőttre tétessenek át, mert merem állítani, hogy ez a nívó és munkakedv emelésére fog vezetni {Ügy van! Ügy vanU s merem állítani, hogy ezzel kevesebb lesz^ a képviselőház költsége is. Ez megfontolandó ^ körülmény akkor, amikor — ismétlem — négy hónap alatt a Ház mindössze 20 ülést tartott s ennek során a gazdatisztig az ügyvédi rendtartási javaslat után csupán egy szintén fontos, de nem kimondottan kenyérjavaslattal, a városrendezési javaslattal jön az igen t. iparügyi miniszter úr, hat-hét. talán egészen jelentéktelen kisebb törvényjavaslat mellett. Miért tartom én aggályosnak a belügyminiszter úr túlságos beavatkozását ebben a kimondottan technikai, ebben a kimondottan az iparügyi, esetleg kereskedelemügyi minisztérium alá tartozó törvényjavaslatban? Hiszen esetleg még Farkas Elemér igen t. képviselőtársamnak a kultuszminiszter beavatkozását ajánló felfogását is sokkal több indokolással fogadnám el, mint amennyi indokot beavatkozása mellett a belügyminiszter úr tudna felhozni. Egyetlenegyet tudok elismerni, azt nevezetesen, hogy a belügyminisztérium intézi a községeik, a városok háztartását. Ez a városrendezési törvényjavaslat azonban annyira nem belügyminiszteri jellegű és annyira különálló alapot te> reimt,— vagy-legalább is szükséges volna, hogy