Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-175
Az országgyűlés képviselőházának 175. egyidejűleg nem tértünk át a párbeszédek rendjére. (Derültség és taps a jobboldalon.) Farkas Elemér: Pedig mindenki tudja, hogy minél nagyobb és minél szétterjedtebb területen fekszik valamely közület» annál drágább es annál nehezebb az útépítés, annál több iskolára, templomra, óvodára, temetőre és egyéb közületi intézményre van szükség. (Zaj a baloldalon.) Minél nagyobb és minél szétterjedtebb területen f elk szik a közület, annál drágább ... (Zaj a baloldalon. — Kun Béla: Szüntessék meg a külön rendőri hozzájárulást és az iskolai kiadásdk követelését!) Elnök: Kun Béla képviselő urat rendreutasítom. n Farkas Elemér: ... s annál nehezebb a közműveknek, a villanynak, gáznak, vízvezetéknek bevezetése. Minél nagyobb területen, minél szétszóródottabban fekszik egy közület, annál kevésbbé jó lesz és annál drágább lesz a közbiztonság és az egészségügy gondozása. (Horváth Zoltán: De ahol tanyarendszer van, ott azzal kell számolni!) Természetes, hogy számolni kell, igen t. képviselőtársaim. Azt látjuk, hogy ezek a nyaklónélküli parcellázások, amelyek Budapestnek és a vidéki városoknak környékén történtek, odavitték a városokat, hogy rendkívül szétterjedtek s ez okozta, hogy ezek a bajok álltak elő. (Homonnay Tivadar: Ez így van!) Ezért lett a kisemberek terhe olyan óriási úgy vidéken, mint Budapesten és környékén. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Nem lehet közömbös reánk nézve, hogy meddig tartanaik ezek az állapotok, 'meddig megy eza nyaklónélküli parcellázás, amely a köz rovására egyedül és kizárólag a spekulációt gazdagította. (Ügy van! jobbfelől.) Azért üdvözlöm öröimmel ezt a javaslatot, mert véigre tervszerű előrelátásra készteti a mi íközületünk vezetőit abban az irányban, hogy a rendelkezésükre álló legnagyobb erővel igyekezzenek a közművek közelsége és más szempontok «szerint a betelepítésre és' lakásra nem alkalmas területek beépítését megakadályozni, viszont a lakásra alkalmas területeknek benépesítését elősegíteni. (Horváth Zoltán: Micsoda bürokrácia lesz itt megint!) Ebben az esetben még mindig jobb lesz a bürokrácia, mint az az állapot, amely ma kialakult. (Zaj a baloldalon és a középen. — Homonnay Tivadar: Ehhez egy kéz kell! Ez kétségtelen! —• Dinnyés Lajos: Csinálja mérnök, ne a belügyminiszter! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Kell» hogy meggondolásra késztessen minket az, hogy még Budapesten is, '• ahol r pedig r igen tekintélyes milliók jutnak évenként házépítésre, ezek a nagy összegek teljesen elavult rendezési terv és építési szabályzat alapján kerülnek invesztícióra. Ez a helyzet Budapesten. Es mi van vidéken? Rendezési terv egyáltalában nincs v ha pedig építési szabályzat van, az Mária Terézia korából származik. (Mozgás a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Minden városnak van szabályrendelete!) Méltóztassanak megjegyezni azt, hogy az országnak és a nemzetnek kimondhatatlan vesztesége minden célszerűtlenül invesztált tőke. Ezért helyes az, hogy a javaslat tervezői a telek felosztásra és a kisajátításra vonatkozóan a mainál helyesebb, gyorsabb, modernebb jogszolgáltatást akarnak életbeléptetni. De az én igénytelen felfogásom szerint mindez nem elégséges, — most más szempontból kívánom bírálni a javaslatot — igénytelen nézetem szerint a mi fejlődő városaink ülése 1937 január 28-án, csütörtökön. 65 rendezési tervébe feltétlenül bele kell vinni az esztétikai gondolatot, éppen úgy, amint falvaink esztétikai képének gondolatával is foglalkoznunk kell. T. Képviselőház! Nagyon elszomorító jelenség az, hogy amikor találkozunk egy-egy külföldivel, aki vidéki városainkat végigjárta, akkor kivétel nélkül mindegyik több vagy kevesebb udvariassággal — aszerint, hogy milyen az illető modora — megmondja, hogy vidéki városaink és falvaink képe rendkívül sivár. T. Ház! Nem volna semmi baj, ha ezt a jelenséget a szegénység számlájára lehetne írni, csakhogy nem a szegénység az oka ennek, hanem a szakértelem és az ízlés hiánya, mert amint nem minden jó. ami drága, éppen úgy nem minden rossz, ami olcsó. Éppen ezért megfontolásra kell hogy késztessen bennünket városainknak tényleg mindinkább eltorzuló képe. Egy-két nagyon kirívó példát fogok felsorolni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Budapesttel kezdem. Méltóztatnak; ismerni a honvéd-szobrot fent a Várban, amely egyike legsikerültebb szobrainknak. Méltóztatnak emlékezni arra is, hogy e budai honvéd-szobor háta mögött eredetileg lévő egyemeletes úgynevezett Marczibányi-palotát közvetlenül a háború kitörése előtt lebontották és helyébe emeltek egy irdatlan nagy ötemeletes bérpalotát, amely nagyszerűen megállta volna a helyét Budapestnek egy modern városrészébén, de odafent a Várban elrontja a Dísz-tér harmóniáját. (Malasits Géza: Van ilyen több is Budapesten!) Hiszen Zala mester, aki ezt a szobrot tervezte, nem is ez elé a nagy ötemeletes bérpalota elé tervezte ezt a szobrot, hanem ő a háttérnek ezt az egyemeletes gyönyörű Marczibányi-palotát képzelte, amint az abban az időben ott is volt, (Váry Albert: Megvolt a történelmi hangulat!) de amelyet azután minden előrelátás és tervszerűség nélkül egyszerűen lebontottak. Méltóztatnak jól tudni azt is, hogy meny : nyíre harmonikus volt dunántúli és felvidéki városainknak képe addig, amíg a szecesszió az ő feltűnő és ízléstelen kiabáló épületeivel el nem rontotta az utcák csendes harmóniáját. Csodálatos dolog az is, hogy mennyire szétesik már falcainknak eddigi egységes építkezése is. A 80-as, 90-es évekig a kisgazda úgy építette az ő házát, hogy az utca felé házának homlokzatát fordította, azt egy-két^ ablakkal áttörte, az oromzatot pedig nevének kezdőbetűivel vagy egy-két évszámmal látta el. Ezeket, a homlokzattal az utca felé fordított házakat, azután többé-kevésbbé egyforma magas deszka- vagy léckerítés kötötte össze és ezekre a kerítésekre az eperfa vagy az akácfa lombjai borultak. így keletkeztek az utcáik a falvakban és megvolt a falu egységes képe. A 80-as, 90-es években jött aztán az úgynevezett népiskolai szabványterv, amely a ház széles oldalát fordította az utca felé, az elején és a végén jobbról-halról egy-egy üres áttöretlen tűzfalat hagyva, amelyhez a többi tűzfal nem csatlakozott. Ezt a népiskolai szabványtervet átvette a faluban először a boltos és az iparos, utánuk a kisgazda is, és így csúfították el a falut, úgyhogy ezek a repedező, düledező tűzfalak valósággal részekre szabdalták a falu utcáit« Mélyen tisztelt Ház! Ha baj van a falvakban, még naigyobb a baj a vidéki városokban. 10*
