Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-174

Az országgyűlés képviselőházának 1?4munkanélküliek száma csak 14.000 és Budapest polgármestere jelentésében az elmúlt héten állapította meg, hogy Budapesten 18.776 ínséges család szorul ínségsegélyre. Ez azonban még nem minden. (Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Az ínség az más! Két különböző dolog! A 14.000 fő a szakszervezetek megállapítása!) Az csak a szakszervezeti tagokra vonatkozik. (Bornemisza^ Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: A többiekre is!) De a szakszervezetekben nincs benn minden munkás, minden munkanélküli, hanem az összességnek csak egy része, egy töredéke. Ez az, ami jellemző a mi kormányzati politikánkra, hogy Budapest polgármestere 18.700 ínséges családot állapít meg, (Zaj a jobboldalon.) a miniszterelnök úr pedig felhasznál egy kis területre szóló statisztikát, és 14.000-et állapít meg. (Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: A polgármester megállapításában benne vannak a rokkantak és a munkaképtelenek is!) Bocsánatot kérek, ez nem megítélése az ország szociális és közgazdasági viszonyainak, ez csak egy kép arról, hogy a kormány helytelen, rossz politikát folytat. Változtassa meg ezt a rossz politikát, ne tegye tönkre a magyar népet, ne vigye éhségbe, nyomorúságba, hanem teremtsen olyan állapotokat, hogy szűnjék meg az a kiváltságos osztály jelleg, amely ma van a termények értékesítése és az élelmezés terén. (Helyeslés a szélsőbalodalon.) Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Müller Antal és Farkas István \ képviselőtársaim a drágaság kérdésében intéztek interpellációt a miniszterelnök úrhoz és az összkormányhoz. Méltóztassék megengedni, hogy a miniszterelnök úr és a kormány megbízásából az interpellációkra én adhassak választ. (Halljuk! Halljuk!) Tagadhatatlan tény, hogy az utóbbi hónapokban bizonyos mérvű áremelkedés következett be, ez az áremelkedés azonban távolról sem oly nagymérvű, mint amilyennek az interpelláló képviselő urak előadták és nem olyan, amelyet, amint felszólalásaikban tették, katasztrofálisnak, vagy elviselhetetlennek lehetne jellemezni. A megélhetési index enielkerlése ugyanis, amely más. mint egyes árucikkek áremelkedése, hála Istennek, még nem mutat olyan katasztrofális kilengést, amely ezt a megállapítást jogossá tenné, hiszen csak a szakszervezetek által megállapított megélhetési indexre hivatkozom, amely a legutóbbi év folyamán alig mutatott valami változást. Á Statisztikai Hivatal által megállapított megélhetési index is, ha jól tudom. 93-ról 97-re emelkedett az elmúlt év folyamán. Ami az árkérdést illeti, erre vonatkozóan már voltam bátor egy interpellációra adott válaszomban a mélyen t. Ház figyelmét felhívni arra a körülményre, hogy az olcsó ár és általában az alacsony árnívó nem jelent mindenkor nemzetgazdasági előnyt. (Ügy van a jobboldalon. — Erődi-Harrach Tihamér: Az áremelkedés következtében tud ruhát és cipőt venni a falusi lakosság! Az a szegény falusi , ülése 1937 január 27-én, szerdani 55 ember most már tud cipőt venni! — Ügy van! a jobboldalon: — Farkas István: Emeljék a béreket! — Rakovszky Tibor: Nyolcvan filléres napszám sem lehet akkor! — Elnök csenget.) Méltóztassanak csak visszagondolni a közelmúlt évek eseményeire, amikor 1931-től kezdődően katasztrofális árzuhanás volt nemcsak a magyar, hanem a világpiacon is, amelynejk nyomán minden országban a munkanélküliség, a vállalkozás hiánya, a megélhetés megnehezülése és általában nagy nyomor terjedt el szerte a világon. Kétségkívül bizonyos termelési ágak rentábilis termelésének fenntartásához bizonyos árnívóra van szükség, amelynek elérése közgazdasági érdek, (ügy van! jobbfelől. — Propper Sándor: Megfelelő bér nívóra is szükség van, miniszter úr!) amely árníyónak tartósan való el nem érése egész iparágaknak, vagy egész mezőgazdaságnak rentabilitását ássa alá. (Malasits Géza: Áll ez a munkásságra is! — Buchinger Manó: Tessék a munkaerő árát is emelni !) Előre kell bocsátanom, hogy a kormány épúgy, mint a megelőző kormányok, elsőrendű feladatának tartotta az elmúlt időkben a mezőgazdasági és ipari árak közt levő különbséget enyhíteni (Ügy van! a jobboldalon. — Bánó Iván: Az agrárollót!) és a mezőgazdasági árszínvonalat olyan nívóra emelni, amely mellett a mezőgazdasági termelés rentabilitása biztosítva van. Ez elkerülhetetlen szükség volt és ha, ennek hatását kétségkívül örömmel kell megállapítani a mezőgazdaság rentabilitásának fokozódásában, akkor a mezőgazdasági cikkek bizonyosfokú áremelkedését nem szabad károsnak minősíteni. (Ra.kovszky Tibor: Eddig rendben van! — ErödiHarrach Tihamér: Javítjuk az agrárlakosság vásárlóképességét! -— Uzonyi György: Egészséges állapot! — Farkas István: Háromezer emberét, kétmillióét meg lenyomják! — Elnök csenget.) Méltóztassanak megengedni, hogy néhány adatot soroljak fel a legszükségesebb közszükségleti cikkek áralakulására vonatkozóan. Bátor vagyok felhozni azt, hogy amíg a legfontosabb népélelmezési cikkünknek, a búzának az ára Magyarországon a múlt év májusától 50 százalékkal emelkedett, az alatt a világpiacon a búza ára sokkal magasabb emelkedést mutat fel. A winnipegi búza jegyzése ugyanezen idő alatt 80 százalékkal, a csikágói tőzsdén pedig a búza ára több mint 60 százalékkal emelkedett. Kétségtelen tehát, hogy a búzaár emelkedése nálunk nem öltött olyan nagy méreteket, mint a világpiacon. Meg kell fazonban állapítanunk azt» hogy ez az áremelikedés nem következett he teljes mértékben^ a liszt és a kenyér árában sem. A kenyér ára, mint méltóztatnak tudni, a búzaár emelkedésének megindulása előtt 32 fillér körül mozgott — a félbarna kenyeret értem 15 • pengős búzaár mellett — és az ár elemző bizottság megállapítása alapján most a maximális kenyérár 38 fillér, tehát távolról sem mutat nagy emelkedést. Lehet azonban kapni egyes üzemekben 34—36 filléres kenyeret is, sőt, be kell jelentenem, — de azt hiszem, méltóztatnak tudni — hogy a Községi Kenyérgyár az ott gyártott leginkább fogyasztott kenyeret 32 f fillérért, sőt a népélelmezés részére egy igen jó kenyértípust továbbra is 20 fillérért árusít. Ez az az ízletes barna kenyér, amely különben Budapesten és környékén igen nagy népszerűségnek örvend. (Kéthly Anna: Sohasem lehet kapni,