Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-174
56 Az országgyűlés képviselőházának 1 mert nem sütnek eleget belőle!) Mindig van, méltóztassék megnézni. T. képviselőtársam, mint törvényhatósági bizottsági tag, megkaphatja a Községi Kenyérgyár adatait és (ellenőrizheti azokat. (Farkas István: A Községiben van, de máshol nincs!) Farkas István t. képviselőtársam interpellációjában felvetette azt a kérdést, hogy hajlandó-e a kormány a malomkartel garázdálkodását megakadályozni. Erre vonatkozólag van szerencsém bejelenteni, íhogy bár malomkartel nincsen, osak &gy export-szindikátus van, amelynek feladata a külföldre szállított lisztek minőségének ellenőrzése, a kormány már egy héttel ezelőtt felhívta az árelemző bizottság figyelmét a lisztárak ellenőrzésére es előreláthatólag egy hét múlva meg fogjuk kapni az árelemző 'bizottság jelentését, amely, ha tényleg indokolatlan drágításról fog beszámolni, méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a kormány a rendelkezésére álló eszközökkel a legerélyesebiben fogja ennek a kérdésnek a rendezését kézbe venni. (Propper Sándor: ÍJsa lisztforgalmi adóval mi lesz?) A lisztforgalmi adóváltságra vonatkozólag szintén Farkas t. képviselőtársam tett egv^ javaslatot, illetőleg ő kívánta annak eltörlését. 'Roppant egyszerű, illetőleg rendkívül népszerű a lisztforgalmi adónak olyan módon való beállítása, ahogyan azt Farkas t. képviselőtársam tette. Meg kell azonban nézni, hogy a lisztforgalmi adó és a bolettaalap, (Farkas István: Ezt kapják a nagy agráriusok!) amely befolyik, tulajdonképpen milyen célokra szolgál. 'Amint méltóztatnak tudni, a bolettaalap és annak egyik fő'bevételi tételét alkotó lisiztforgalmi adó ma már elsősorban kizárólag a mezőgazdaság támogatására szolgál, mégpedig annak jó hányada a falusi közmunkaváltság, (Rakovszky Tibor: Hétmillió!) azonkívül pedig a tíz holdon aluli gazdák földadójának megtérítésére nyolcmillió, (Rakovszky Tibor: Ez 15 millió!) de a lisztforgalmi adó részben visszatérül a városi lakosság számára is, mert azoknak a fuvardíjkedvezményeknek, amelyelyéket a vasát ós a hajózás nyújt, a búza és a rozs szállításakor, részbeni ellenértékét szintén a ibolettalap fedezi. (Rakovszky Tibor: Erről nem akarnak részletes elszámolást adni. (Zaj a baloldalon.) Dehogynem! (Rakovszky Tibor: Tessék a Ház elé hozni a zárszámadásban!) A zárszámiadásíbain meg méltóztatott kapni az errevonatkozó adatokat. (Rakovszky Tibor: Nem kantunk egy falatot sem! — Zaj.) A llsztforgalmi adóváltság eltörlése azt jelentené, hogy a kormány azt a rendkívül nagyjelentőségű könnyítést, amelyet a mezőgazdasági lakosság legszegényebb rétegével szemben gyakorol, nem tudná fenntartani. (Rakovszky Tibor: Tessék a társulati adót felemelni a duplájára! Minden díjat fel lehet emelni! Vagy az örökösödési adót!) Nagyon könnyű lenne azt a duplájára emelni, de a társulati adó ma 40% felett van járulékaival együtt. Ami a lisztforgalmi adó eltörlését^ illeti, azt hiszem, <egy kicsit téves az a számítás, amelyet Müller t. képviselőtársam hozott a Ház elé, hogy ez négy és fél fillért jelentene a kenyéráraikban. Szakértők megállapítása szerint ennél lényegesen kevesehhet, két és fél vagy legfeljebb 3 fillért jelentene a ^ kenyér árában, de mint említettem, ha eltöröljük azokat a fuvardíjkedvezményekeit, amelyeket # ^ a bolettaalap fizet a vasútnak és a hajózási vál7k. ülése 1937 január 27-én, szerdán, lalatoknak, abban az esetben a városi lakosság egészen hiztos, hogy csak magasabb áron tudná beszerezni a lisztet és a kenyeret. (Rakovszky Tibor:. Varsányi kimutatta, hogy 72% a kenyér árában az adó! 72%! Szörnyűség! — Ügy van! Ügy van! a báloldalon. — Rakovszky Tibor: Egy agrárállamban! Szörnyűség!) Ami más elsőrendű élelmicikkeket illet, az egyik ilyen fontos élelmezési cikk a burgonya. (Müller Antal: Az olcsó!) Meg kell állapítanom, hogy a mostani körülbelül 14 pengős ár jóval alacsonyabb, mint a múlt év tavaszán volt ár, amikoris körülbelül 25 pengős burgonyaárak voltak. (Müller Antal: Abnormis árak voltak!) Ugyanígy lényeges csökkenést mutat a bab és a borsó ára, amelyek szintén elsőrendű népélelmezési cikkek. A bab tavaly 60 fillérbe, most 48 fillérbe kerül, a hántolt borsó pedig 72 fillér helyett 56 fillérbe. Kétségtelen, hogy az elsőrendű élelmicikkek közül a hús és a zsír ára erősebb árfejlődést mutat a tavalyi árszínvonalhoz képest. Méltóztatik azonban tudni, hogy a tavalyi húsár abnormális ár volt, amennyiben a gazdák kénytelenek voltak kényszereladást rendezni a rossz takarmánytermés következtében. (Zaj.) A gazdák állatállománya katasztrofális csökkenést szenvedett, úgyhogy ebben az évben a kínálat nem elegendő voltát nem az á körülmény okozza, mintha most nagy exportszállítások lennének, hanem tisztán és kizárólag az, hogy a gazdák a mostani jó takarmánytermés folytán igyekeznek a múlt évben végeladásszerűen értékesített készleteiket pótolni és most átmenetileg állataikat visszatartani. Meg kell azonban jegyeznem, hogy például a tojás ára, amelyre méltóztatott 'hivatkozni, igaz, hogy az ősz folyamán emelkedett, az utóbbi időben azonban itt erős visszaesés volt konstatálható. A vaj és a tej ára változatlan maradt, úgyhogy a legfontosabb élelmicikkek között, eltekintve a hústól és a kenyér árának némi drágulásától, nagyarányú katasztrofális drágulás nem állapítható meg. Méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval még rátérjek az ipari drágulásra, amelyet Müller képviselőtársam hozott fel interpellációjában. Ami az ipari árak emelkedését illeti, e tekintetben rá kell mutatnom arra, hogy azoknak az úgynevezett kartelizáit iparcikkeknek az ára, amelyeknek ellenőrzése a régi rendszer szerint is jobban kézben volt és amelyek a külföldi áralakulástól többé-kevésbbé el vannak szakítva, lényeges emelkedést nem mutat; csak a szén árára és más ilyen fontosabb anyagok árára utalok. (Müller Antal: A tégla?!) A tégla árában — amint méltóztatik tudni -- katasztrofális árzuhanás volt. A termelés minden téglagyárban megállt. Egy nagy iparvállalat a budapesti piacra nagymennyiségű téglát zúdított, ami a tégla árát átmenetileg letörte. Amikor ez a mennyiség elfogyott és a téglagyáraknak a termelést újból fel kellett venniök, az árelemző bizottság kénytelen volt magasabb, a termelési költségeknek megfelelő árat engedélyezni és ez a téglaár volt az egész építési szezonban érvényben. Azok az ipartelepek, amelyek a külföldi áralakulástól függő helyzetben vannak, kénytelenek voltak bizonyos mértékben megdrágítani árucikkeiket. Ennek oka pedig az, hogy a háborús készülődéssel kapcsolatban az elsőrangú nyersanyagok ára világszerte emelkedett; hogy néhány számot mondjak, például a réz ára egy
