Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-174
54 Az országgyűlés képviselőházának 1 tem meg és azt, hogy mennyivel emelkedett az áruk. A marhahús szegye volt 1936 januárjában 1.16 pengő, 1937 januárjában 1.46 pengő kilogrammonként; 36 fillér illetőleg 30% az emelkedés. A marhafartő ára volt 1,76 pengő, most pedig 2.20; az emelkedés 44 fillér, vagyis 25%. A sertéstarja volt 1.33 pengő, ma pedig 1.98; az áremelkedés 65 fillér vagyis 1 , 50%. A comblapocka volt 1.35 pengő, most pedig 2.12 pengő; az emelkedés 77 fillér, vagyis 57%. A zsír volt 1.64 pengő, ma 1.96 pengő; az emelkedés 32 fillér, vagyis 20%. A lóhús ára 40%-kal emelkedett. A félbarna kenyér egy évvel ezelőtt 30 fillér volt, most pedig 36 fillér; az emelkedés 20%. A nullás liszt volt 33 fillér, ma 47 fillér; az emelkedés 24%. A közönséges liszt volt 27 fillér, ma 33 fillér; az emelkedés 20%. Az emelkedés az egész vonalon megvan, a keresetek pedig csökkentek. A legfontosabb szempont éppen az, hogy a keresetek nem emelkedtek, hanem csökkentek. A miniszterelnök úr arról ibeszélt, hogy az ipari életben javulás van. De az egész kisipar, az egész középipar, az egész munkásosztály munka nélkül van, nagy kisméretű emelkedés csak a hadi gyárakban van. A tömegnyomor tehát emelkedett. Meg kell állapítani, mik az okai eninek az emelkedésnek, hiszen lehetetlen állapot az, hogy nyolc millió emberiből hat millió nem kielégítően táplálkozik, nem tud fogyasztani annyit, amennyire szüíksége volna, cmert nincs hozzá megfelelő jövedelme. Tessék tehát megállapítani, imlelyek azok az okok, amelyek a drágasájgot előidézik. Hiszen legyen drágaság, adjanak kedvezményeket ai nagyagráriusokniak, amennyit akarnak, de teremtsék meg aa előfeltételét annak is, hogy a munkásnak, az orvosnak, az ügyvédnek, a tisztviselőnek legyen miből megfizetni a drágaságot. Vagy így, vagy úgy, de egy út nincsen, mert ha csak a nagyagráriusok kapnak kiviteli kedvezményeket, akkor ez egyoldalú osztálypolitika, aimely mellett a többi osztály elpusztul, tönkremegy. A kartelek a kormánnyal együtt végzik ezt a munkát. A miniszterelnök úr tegnapelőtti beszédében azt mondotta, hogy ügyelnünk kell arra, hogy az áremelkedés okait tisztán láthassuk. Tehát legyünk tisztában az áremelkedés okaival. Az áremelikediés egyik oka az, hogy erőszakolják a (kivitelt a nagyagrár érdekeltségiek kedvéért. A hús, a liszt, a zsíir, a tojás kivite 1 énéi, azután az állatkivitelnél a nagyagráriusok olyan kedvezményeket, olyan viiszszatérítéseket íkapnak, amelyek miam vonatkoznak a gazdáikra. A gazdák ugyanis nincsenek benine ebiben a dologban, az 50 holdon aluli gazdák nincsleneik érdekelve, hacsak minős állatuk, íbairomifijuik, de ezek Is már eladták, értékesítették .azt, kivitelre valójuik oslak a nagygazdáknak, a inaigyfcirtoko&okinak van, -akik nagyban termelnek és akik termelvén yeiket jobban tudják éirtékesíteni. Hiszen köztudott dolog, hoigy élelimiszerhalmozás is van és részben ez idézi elő a mezőgazdasági cikkeik és különösen a gabonaneműek áremelkedését. Olvastuk, hogy Angliában maigy raktáraikat létesítettek, ^ Németország, Olaszország halmozza az élelmiszereket. Mi visszük ki ezeket az élelmiszereket Németországba és kapunk érte inarancsot, banánt, fénykénét, krémeket, arckenöcsöket. (Kéthly Anna: Szájharmonikát!) és szájharmonikákat. Ezeket kanjuk érte! (Pronoe** Sándor: Fényképezőgépet!) Kapunk ezért fényképezőgépet, kapunk röpiratokat, náci röpiratokat. (Mozgás.) 74. ülése 1937 január 27-én, szerdán, A karteleket a kormány nem tudja megrendszabályozni, a kartelekhez nemi mer hozzányúlni. Miért nem tesz olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé tennék ezen a téren a viszonyok javulását? Itt van -például a lisztforgalmi adó. Erről már beszéltek itt, de nekem is beszélnem kell erről. Miért nem törli el a kormány ezt, miért nem tesz olyan intézkedést, hogy a nagyvagyont adóztassa meg, a háziurat, a bankot, amelynek tíz háza van Budapesten, va,gy azt a nagybirtokost, akinek elengedik, kifizetik az adósságát. Miért nem fizetnek progresszív adót ezek, miért éppen azt a munkást terhelik meg adópótlékkal, miért arra vetnek ki külön díjakat? Miért nem tesz a kormány olyan intézkedést, hogy a vagyon és jövedelem arányában mindenki egyenlően viselje a közterheket? Akkor a szegényebb néposztály sorsa enyhébb lenne 'és legalább az a jövedelme megmaradna, amit keres, nem vennékel azt adóban, nem vennék el a fogyasztás révén szintén adóban és 'meghagynák azt a jövedelmet élelmezésére, élete fenntartására. Ezt a politikát kellene követni, nem azt, amelyet kormányunk követ, tudniillik, hogy ezeket az adókat kérlelhetetlenül behajtják. Behajtják a lisztforgalmi! adót, amely — hogy úgy mondjam — a legbeostelenebb dolog a világon. Arra tanítják a népet, hogy a mindennapi kenyerünkért imádkozzék mindennap, 'hogy az Úristen adja meg számunkra azt a mindennapi kenyeret, amelyet kérünk és akkor a magyar kormány megadóztatja azt a lisztforgalmi adóval. (Mozgás a szélsőbáloldalon. — Kéthly Anna: Es a lisztforgalmi ellenőrök ott ülnek a kis pék nyakán!) Nyilvánvaló dolog tehát, hogy ezen a területen kellene lényeges lépéseket tenni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Lisztforgalmi ellenőrök ülnek a kis pék nyakán? Egy pék nyakán sem ül lisztforgalmi ellenőr!) Kérdem tehát a miniszter urat, hajlandó-e a kormány szakítani a nagyagrár-érdekkel, hajlandó-e ezeket a nagyagrár-érdekeket összeegyeztetni a városi fogyasztó népesség és a falusi mezőgazdasági népesség érdekeivel, (Zaj.) hajlandó-e olyan intézkedéseket tenni, hogy a magyar dolgozó néposztálynak, városinak és falusinak egyaránt, ne zülljék le az életstandardja annyira, hogy ezzel egész életexisztenciáját veszélyeztesse. Mert ma itt tartunk, t. miniszter úr! Ma ott tartunk, hogy borzalmasan kétségbeejtő helyzet van. Kétségbeejtő helyzet van a tanyákon, a vidéken, ahol nincsen ruha, nincsen cipő, ahol nem tudnak a gyerekek iskolába járni, ahol lehetetlen állapotok vannak, ahol nincsen semmi lehetőség elmenekülni ez elől a nyomorúság elől. Kérdem tehát a miniszter urat, hailandó-e eltörölni a lisztforgalmi adót, hajlandó-e megszüntetni a malomkartel garázdálkodását? (Jenes András: Nem ismeri a vidéket! — Kéthly Anna: Maga ismeri! — Zaj.) Ezek borzalmas, rettenetes állapotok. Megint azt kell például megemlítenem a miniszterelnök úr tegnapi beszédéből, hogy a miniszterelnök úr nem helyezett ebben a tekintetben semmit kilátásba, márpedig a nagyagráriusok maguk vallották be saját gyűlésükön, hogy az elmúlt esztendőben százmillióval növekedett a bevételük, százmillióval nagyobb volt, mint az azelőtti esztendőben, a mezőgazdasági népesség széles rétegei azonban még mélyebben süllyedtek le a nyomorúságba. (Rakovszky Tibor: Ez igaz!) A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy a
