Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-192
Az országgyűlés képviselőházának 192 gyakorlatilag életbelép és meg fogják valósítani, a magyar munkásságnak igen nagy előnyt jelent. Ezeket a szempontokat tartottam szükségesnek elmondani és teljes tárgyilagossággal meg kell mondanom, hogy teljes elismeréssel kell szólni a magyar kormánynak e tárgyalások alikalmával jelen volt képviselőiről, főképpen Kádár Levente imini.sz.teri főtanácsosról, aki ennek A bizottságnak, amely ezeket az ügyeket tárgyalta, tagja volt és aki minden befolyását érvényesítette, hogy ez az egyezmény keresztülvihető legyen. Ha nem is olyan teljesen, száz százalékban ment keresztül az, amit a magyar delegáció javasolt, akkor is amit elértünk, igen nagy eredmény és teljes elismerés illeti -azokat az uraikat, akik ebben a munkában közreműködtek a magyar delegációval egyetemben. Arra kérem a magyar kormányt, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, hogy helyes-e, eélszerű-e továbbra iis az^ öregségi és baleseti biztosításról szóló egyezmények ratifikálásánál erre az elzárkózó álláspontra helyezkedni? Sokkal célszerűbbnek tartanám, ha a háztartási alkalmazottak biztosítására vonatkozó egyezményben valamelyes nyilatkozat történnék annak közeli megvalósítása irányában és ezzel a kérdés, véleményem szerint, elintézhető lenne. Nem mulaszthatom el azonban, hogy ez alkalommal ne szóljak egy pár szót a mezőgazdasági munkások öregségi biztosításáról. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Erről a kérdésről házhatározat van, amely szerint a kormány köteleztetik, hogy, azt hiszem, egy éven belül erre vonatkozóan törvényjavaslatot terjesszen elő. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A házhatározatot nem tartották be. Ez a házhatározat rövidesen jubileumot fog ülni, mert, azt hiszem, tíz éve lesz, hogy ez a kérdés itt a Házban tárgyaltatott és a Ház egyhangú állásfoglalásával a kormány utasítást kapott, hogy egy ilyen javaslatot terjesszen elő. Ahogyan informálva vagyok, már az adatgyűjtésnél tart a magyar kormány. (Mozgás.) Hogy ez az adatgyűjtés mennyi időt fog igénybevenni, azt én egyelőre elbírálni nem tudom, erre az adatgyűjtésre a szükséges költségeket sem teremtette elő a magyar kormány, hanem az ehhez szükséges költségeket is más intézményeknek kellett rendelkezésre bocsátaniok. Most méltóztassék elképzelni, miféle helyzet áll elő annak következtében, hogy a mezőgazdasági munkásság öregségi biztosítása nincs rendezve % Az előadó úr említett egy példát, méltóztassék megengedni, hogy én folytassam. Egy mezőgazdasági munkás kimegy Franciaországba és odakint a bányatelepen valahol alkalmazást nyer vagy például egy vasgyárban mint segédmunkás dolgozik és 15 évig vagy talán több ideig is tagja az öregségi biztosítási intézetnek. Ha ez hazajön és idehaza csak egy félévig dolgozik az iparban, akkor az odakint Franciaországban szerzett jogai alánján idehaza járadékot kap Franciaországtól. A magyar mezőgazdasági munkás itt dolgozik az országban, nem megy ki, (Farkas István: Nem kap semmit!) itt marad, megöregszik és nem kan /semmit. Nem méltóztatik ezt egészen lehetetlen és furcsa helyzetnek tartani! En a közelmúltban beszéltem egy nagybirtokossal, akinek ipari vállalatai is vannak. Az illetőben van szociális érzés és maga is meg akarja valósítani az öregségi biztosítást az ő uradalmában levő cselédség részére és egy számítást végzett be, amely szerint ez a biztoülése 1937 március 2-án, kedden. 597 sítás megvalósítható, nem jelent olyan terhet, hogy ne lenne megvalósítható. Ha tehát egy munkáltató maga is úgy véli, hogy ez a biztosítás megvalósítható, akkor méltóztassék ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni. Miért kell ezt a kérdést a tanácskozás és a tárgyalás hosszú asztalára kinyújtani? Ha azt méltóztatik várni, hogy ehhez a nagy földbirtok hozzájáruljon, akkor soha nem lesz itt öregségi biztosítás. (Úgy van! a szélsőbaloldalon!) A nagyipar sem nagyon rajongott az öregségi biztosításért és az öregségi biztosításnaK volt egy ellenszámlája, amelynek ellenében volt csak hajlandó megvalósítani az öregségi biztosítást, és ez a munkanélküliek segélyezése volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Vass miniszter annakidején feltette a kérdést» hogy melyiket kívánják a kettő közül megvalósítani, — mert az egyiket feltétlenül meg fogja valósítani — az öregségi biztosítást-e vagy a munkanélküli segélyt? Minthogy a kapitalizmus a maga politikai és gazdasági hatalma szempontjából célszerűbbnek tartotta, ha az öregségi biztosítást valósítják meg és nem a munkanélküli biztosítást, ezt fogadta el. Méltóztassék tehát valamit kitalálni à magyar mezőgazdaságra is, például azt, hogy eltörlik a bolettát vagy nem tudom én micsoda más rendelkezést; végeredményben elég nagy kigondoló-hivatal van itt a különböző minisztériumokban. Méltóztassék például a lisztőrlési adónak vagy valami másnak az összegéből egy alapot teremteni, amelyhez befizetve bizonyos járadékot, a munkaadók és a munkások -értve alatta a mezőgazdasági munkaailókat és munkásokat — teremtsenek öregségi biztosítást a mezőgazdaság részére is és ne legyen a mezőgazdasági munkásság az a földönfutó senki, aki öregkoráig dolgozik- aki még 70 éves korában is túrja a földet, addig túrja, amíg csak az eke mellett össze nem dől, mert nincs semmi reménye arra, hogy valahonnan valamelyes támogatásban részesüljön. A magyar kormány szüntesse meg azt a lehetetlen helyzetet, hogy a magyar parasztember, a magyar földmíves ember, ha kimegy külföldre, ott jogot tud magának szerezni, idehaza azonban, az országban, ezeket a jogokat nem tudja megszerezni. Ez az egyezmény ezt a rendelkezést kívánja keresztülvinni és én arra kérem még a magyar kormányt, hogy amit az előbb mondottam, azt méltóztassék megfontolás tárgyává tenni. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatója ígéretet tett, hogy a nyár folyamán meg fogja látogatni Budapestet. Ekkor alkalma lesz a minisztériumnak közvetlenül is tanácskozni és tárgyalni vele. Ezeknek a látogatásoknak mindenkor nagy nemzetközi jelentőségük van és Magyarország ezzel a \ktogatással kapcsolatosan is igyekezzék elérni annyit, amennyit a magyar dolgozó nép számára el lehet érni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Tobler János képviselő úr következik szólásra. Tobler János: Mélyen t. Ház! Mint a szociális munka híve és a szociális haladás egyik küzdője, örömmel üdvözlöm e javaslat tárgyalását itt a magyar képviselőházban. A másra m részéről azonban úgy érzem, — mint a t- előttem szólott is — hogy ez a szociális biztosítási egyezmény, amely nemzetközi téren mozog, egyben alkalmas arra is. hogy azoknak a sorsával foglalkozzunk, akik a szociális biztosítás alá tartoznak. Anélkül, hogy a munka idealizálásától ?1térnék és a munkát tisztán mint materiális
