Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-192

59Ô Az országgyűlés képviselőházának községtől fél kilométer távolságra fekszik, vi­szont Mohács városától, amelyhez közigazga­tásilag tartozik, 21, illetve 24 kilométer távol­ságra van. A kérdéses határrész kiterjedése körülbelül 3 kilométer, tehát az egyik széle Hercegszántó községtől fél kilométerre, a másik része legfeljebb három és fél kilométerre esik, ezzel szemben Mohács városától, amelyhez köz­igazgatásilag tartozik, 21, illetőleg 24 kilométer távolságra fekszik. Nem is volt szükséges a ha­tárrész átcsatolása addig, amíg ez a birtok a pécsi püspöki uradalom tulajdona volt, ellenben 1917-ben az egész területet kipareellázták, elad­ták körülbelül 120 birtokosnak, akik közül 110 hercegszántói lakos, a másik 10 vagy 13 birto­kos pedig a szomszédos, ugyancsak Bács-Bodrog vármegyhéhez tartozó Dávod községbeli lakos. Ezt a birtokrészt Mohács városától, amelyhez közigazgatásilag tartozik, a Duna folyam is el­választja. A Dunán át Mohács irányában híd nincs. Télen tehát, amikor a Duna befagy vagy pedig jégzajlás van, a Dunán közlekedés lehe­tetlenné válik, tehát, ha a birtokosoknak bár­milyen ügyes-bajos dolguk van, amit Mohácson kellene elintézni, mivel az az illetékes községi elöljáróságuk, nem is tudnak Mohácsra jutni, vagy pedig olyan óriási kerülővel, ami téli időben kétnapi utazást is szükségessé tesz a részükre, ha az oda- és visszautazásra szükséges időt tekintetbe vesszük. A közigazgatás racionalizálása nemcsak ab­ból áll, illetőleg nemcsak abban nyilvánulhat meg, hogy megszüntetjük a felesleges hatáskö­röket és leegyszerűsítjük a közigazgatási ügy­vitelt, hanem abban is, hogy ha valahol a köz­ségek határa olyan elrendezésű, amely útjában áll a fejlődésnek, vagy pedig a lakosság kul­turális szükségletei kielégítésének, illetve a la­kosság ügyeinek elintézését szükségtelenül megnehezíti, akkor a határrészeket megfelelően módosítjuk, illetve átcsatolással rendezzük. T. Képviselőház! A kérdéses esetben, ame­lyet itt szóvátenni bátor voltam, a kérdéses birtokrészeknek a tanyai lakossága, amely Hercegszántótól, mint mondottam, félkilomé­ter, illetve a legtávolabbi ponton három és fél­kilométer távolságra lakik, viszont Mohács vá­rosától 21, illetve 24 kilométer távolságra, Her­cegszántó községbe küldi be gyerekeit isko­lába, minthogy azon a területen iskola, neve­zetesen tanyai iskola nincs, Mohács városa pe­dig olyan távolságra fekszik, hogy oda a gyer­mekeit nem küldheti be iskolába. Ott kereszte­lik meg a gyermeket, ott temetkeznek, mind­untalan, kitéve magukat annak a kellemetlen­ségnek, hogy megbüntetik Őket, ha a halotta­kat más törvényhatóság területéről, Baranya vármegye területéről átviszik, átcsempészik Bács-Bodrog vármegye területére. (Müller An­tal: Átcsempészik a halottakat?)_ Át kell csem­pészni őket, különben nem tudják eltemetni. mert ott temető nincs, viszont a mohácsi te­mető 21, illetve 24 kilométer távolságra van é*s a Dunán kellene átvinni a halottakat. Áz ilyen határrészek útjában állanak a lakosság fejlő­désének, tehát szükséges lenne, hogy a belügyi kormányzat nagyobb mértékben és ebben a vo­natkozásban is, foglalkozzék a közigazgatás ra­cionalizálásával, hogy az egyes határrészek, illetőleg területeket is a lakosság érdekeinek és a természetes fejlődés követeimenyeinek meg­felelően rendezzék. T. Képviselőház! Amint említettem, már 1930-ban kérte ezeknek a határrészeknek a bir­tokossága, mégpedig nem is az egyenesadó szerinti többsége, ami a törvény szerint előfel­92. ülése 1937 március 2-án, kedden. tétele lenne a határrész átcsatolásának, hanem valamennyi birtokos kivétel neiküi kerté, hogy csatoljak o&et át Mohács varosától a tíacs-Jöou­rog varmegyéhez tartozó Hercegszántó köz­següez, ennek elienere azonban, sajnos, nem történt még semmi intézkedés. &n megengedem azt, üogy ellentétes érdekekről lehet szó ebben az esetben, amennyiben Monács városának ter­mészetesen nem kedvező az, ha elcsatolnak a határától 980 kat. hold területet, amelynek a birtokossága ezidőszerint Mohács városához adózik, ellenben kell, hogy a közigazgatás le­gyen a nép, a lakosság keavéérD, ne pedig a la­kosság legyen egy varos képviselőtestületének vagy egy város vezetőségének a kedvéért és ne a lakosság legyen a közigazgatás érdekében. Amennyiben tehát nem lenne meg a kölcsönös megegyezés Bács-Bodrog vármegye és Bara­nya varmegye törvényhatóságai között, ami a törvény szerint, nevezetesen az 1886. évi XXII. te. 148. §-a szerint előfeltétele lenne annak, hogy valamely határrész az egyik törvényha­tóság területéről a másik törvényhatósághoz csiatoltasisék át, ebben .az esetben tisztelettel kérem a belügyi kormányzatot, méltóztassék megfelelő törvényjavaslatot terjeszteni a Ház elé, hogy az az anakronizmus, amelyet itt szóvá tenni bátor voltam, kiküszöböltessék. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom s kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügy­miniszteri jelentést tudomásul venni? (Igen!) A Ház a belügyminiszteri jelentést tudomásul vette és azt hasonló eljárás céljából a felsőház­hoz teszi át. Napirend szerint következik az 1935. évben Genfben tartott nemzetközi munkaügyi egyete­mes értekezlet által az öregség, rokkantság, ha­lál esetére szóló biztosításban szerzett jogok fenntartására irányuló nemzetközi viszonosság létesítésére tervezet alakjában elfogadott nem­zetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyalása. (írom. 48, 354. sz ; ) Törs Tibor képviselő urat, mint előadói illeti a szó. Törs Tibor előadó: T. Képviselőház! Tíz esztendővel ezelőtt itt a képviselőházban egy emelkedett színvonalú és szociális tartalomban gazdag vitának voltunk tanúi, amikor az öreg­ség, rokkantság és halál esetére szóló biztosí­tásra vonatkozó törvényjavaslatot tárgyaltuk. Ez a törvényjavaslat, az 1928 : XL. te., törvény­erőre is emelkedett, alkalmazást is nyert és ezzel a magyar szociális biztosítás szervesen illeszkedett bele abba a nagy szociális biztosí­tási rendszerbe, amely a művelt és szociális haladásról tanúságot tevő országokban érvény­ben Y olt. Ezzel a törvénnyel az akkori magyar kormány nyomdokába lépett a nagy nyugati országoknak és megelőzött számos más európai országot és ezzel a magyar munkásság számára biztosította legalábbis azokat a minimális szo­ciális élet- és létfeltételeket, amelyeket a mun­kásság a törvényhozástól méltán elvárhatott. (Farkas István: A legfontosabbat, a munkanél­küliség esetére szóló biztosítást elhagyta!) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Ennek a nagy szociális biztosítási rendszer­nek, amelybe ez a magyar biztosítási rendszer is beleilleszkedett, nagy hiányossága volt azon­ban az, hogy nemzetközi viszonylatban nem rendezett bizonyos kérdéseket, nevezetesen nem rendezte azt a kérdést, hogy ha valamely mun­kás külföldön dolgozik és a kötelező biztosítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom