Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-174

Az országgyűlés képviselőházának 174. ülése Í937 január 27-én, szerdán. 45 kérte már a kormánytól a lisztforgalmi adó eltörlését. Interpellációmban én is erre kérem a kormányt, mert ha a közterhek -tényleg ilyen súlyosan drágítják: a legszegényebb ember táplálékát, a kenyeret, — amint ez meg is állapítható — akkor lehetetlenség, és a kormány nem tűrheti azt, hogy az fizesse a, legsúlyosabb adót, aki a legtöbbet fogyasztja ebből a népélelmezési cikkből. T. Ház! A társadalmi rend legfőbb őre a mindennapi és olcsó kenyér megszerzésének biztosítása. Nem lehet addig családvédelemről és egyke elleni küzdelemről beszélni, amíg annak elemi feltételeiről nem tudunk gondoskodni. Termésünk, amint az előbb említettem, hála Istennek kitűnő volt, olyannyira, hogy hétmillió métermázsa búza kerülhetett kivitelre. Igaz, hogy a világpiaci árak az egyéb búzatermelő államok rossz termései miatt emelkedtek, de 'kérdezem, miért kell a búza külföldi magasabb árának irányítania a magyar árakat isi Itt megint hangsúlyozom, hogy a gazda a búza nagy áremelkedéséből, információm szerint, nem részesedik. Arra kérem a miniszter urat és a kormányt, hogy mivel a malmok búzaszükségtetüket idejében olcsó áron biztosították és mégis a drága világpiaci árakhoz igazodva árusítják a lisztet, ellenőriztesse a malmok gabonakészletét és azt, hogy a malmok mikor és milyen áron szerezték be a búzát T. Ház! Még szomorúbb dolog az. hogy a kivitelre került több mint hétmillió métermázsa búzát métermázsánként 15—16 pengővel adták el és most 5—6 pengős árat fizet a kormány, amennyiben ezt nem fedeznék le. t (Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével \megbizott iparügyi miniszter közbeszól.) Részben leszállították, de a Futárának még vannak kötelezettségei, amelyékre rá kell fizetni. Meggyőződésem az, hogy az ilyen hatósági beavatkozás nélkül sokkal magasabb nemzetgazdasági előnyöket tudtunk volna elérni, ha a magánkereskedelem mozgékonyságát kapcsoltuk volna be. Mélyen t. Ház! A második ilyen fontos kérdés a hús árának drágasága. Mindenki megállapíthatja, hogy a húsdrágaság 40—100%-ig emelkedett. A borjúhús kilója ma már eléri a 4 pengőt. Igaz, erre a miniszter úr azt mondhatja, hogy a szegény ember, akinek nem telik, ne egyék borjúhúst, de nemcsak a borjúhús ára emelkedett, hanem ilyen arányban emelkedett a sertés- és marhahús ára is, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A lóhús is!) sőt tovább megyek, a lóhús ára is. A legszegényebb emberek tápláléka a húsneiműekben most a lóhús. A lóhúsfogyasztás tényleg emelkedett, s az is a szegénységet mutatja, hogy azok, akik eddig nem •szorultak rá, most rászorulnak a lóhús fogyasztására. À lóhús ára is 50%-kai emelkedett, s még így is a székesfőváros eddig több, mint 100.000 pengőt fizetett rá a lóhúsmérésre. Ugyancsak .fontos kérdés a zsír drágulása, amit éppen az Uj Nemzedék mai száma is igazol. Ez azt mondja, hogy most már közel 2 pengő felé jár a zsír kilója, amikor 1 pengő 92 fillérbe kerül, a háj kilójáért pedig 1 pengő 96 fillért kell fizetni. írja a lap, hogy tíz sertésből kettőt az adók és illetékek esznek meg. A húsnál megint azt ilátjuk, hogy az illetékek és az adók azok, amelyek nagyban hozzájárulnak a dráguláshoz. A zsírt külföldre 1 pengő 15 fillérért exportáljuk. Természetes, hogy erre az árra minden hentes ráfizetne, tehát a zsírnál történt ráfizetést valahol be kell hozni, és ezért emelkedik azután olyan jelentékenyen a hús ára. De nem kell ezt indokolni, minden képviselőtársam maga meggyőződött erről, és a miniszter úr is meggyőződhetik, ha megkérdezi a szakácsné ját, hogy naponként mennyivel kell neki többet kifizetnie a mindennapi élelemre. Ez oly világos tény, hogy ezt még indokolni sem kell. A többi élelmiszerek is drágulnak, talán a itojás, a tej és a burgonya kivételével. Hogy mit jelent a drágulás az elsőrendű élemicikkeknél, azt egy tétel mutatja. A tej árát a fővárosban 4 fillérrel leszállították, és ez a 4 fillér csökkentés azt eredményezte, hogy az elmúlt évben Budapesten 24 millió liter tejjel többet fogyasztottak az emberek. A mezőgazdaságnak is érdeke tehát, hogy a fogyasztóhoz ne kerüljön túldrágán az élelmicikk, mert akkor sokkal többet fogyasztanak, hanem ki kell kapcsolni azokat a drágító tényezőket, amelyek a termelő és a fogyasztó között ott vannak, (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) legyen az akár egyéni tényező, akár, tárgyi dolog, adó vagy illeték, vagy bármi. Azokat a tényezőket, amelyek drágítják és ilyen súlyosan drágítják az elsőrendű élelmicikkeket, ki kell kapcsolni. (Uzonyi György: A fővárosnak tessék ezt mondani!) A drágulás természetesen nem áll meg, hanem napról-napra mindig fokozódik, így drágul a villany, a közlekedés, a víz. Ujabban drágítják az üzletbéreket is. A kisiparosok állandóan azzal a panasszzal jönnek hozzám, hogy évtizedek óta helyhez kötött üzleteik béreit oly mérvben emelik, hogy az már szinte elviselhetetlen. Amint fennáll a drágaság az élelmicikkeknél, éppen ilyen mértékben fennáll az iparcikkeknél is. Az agyontámogatott textilipar az elmúlt esztendőben 20 százalékkal emelte fel a gyapjúszövetek árát. Behozatalt nem engednek meg, vagy csak nagyon kis mennyiségben. A kartelek egyeduralmukat ezzel nagyszerűen ki tudják használni és természetesen a gyapjúárnak világpiaci viszonylatban beállott emelkedését ők fokozottabb mértékben hárították át a fogyasztóra. Ugyanígy áll a helyzet a bőr árával. (Ugy van! Ugy YVOM! a jobboldalon.) Elismerem, hogy a nyersbőr ára is emelkedett, de ezt a drágulást is fokozták. A cipésziparosok nagygyűlése felterjesztéssel fordult az igen t. miniszter úrhoz és kérte, hogy vizsgáltassa meg ezeket az árakat, mert nekik most már lehetetlenség dolgozniok, minthogy a mai árakat a fcgyasztóközönség felvevőképessége nem bírja el, bár lábbeli nélkül senki sem lehet meg, különösen a mai időkben. Néhány adattal igazolom, hogy mit jelent a cipésziparosoknak ez a sérelme. Az ipartestületnél beszerzett adatok szerint a talpbőr az utóbbi hetekiben 70—80 százalékkal dirágult, a felsőbőr 80—100 százalékkal, a csiriz, amielyet használnak, 75 százalékkal, az egyéb bőrtermékek 60—80 százalékkal 'drágultak. A finom varrófonál, almielyik külföldi gyártmány, teljesen eltűnt a piacról, 100 százalékos felárral sem kapható, vagyis egy cipő összes nyersanyagának ára 3.50—5.50 pengőiig terjedő összeggel emelkedett. A lábbeli mégis csak elsőrendű közszükségleti cikk, tehát lehetetlenség, hogy ilyen drágulást megenged jünlk a nélkül, hogy ezt imieg ne, vizsgáljuk. Ha / pedig jogos, ez; a drágulás, nek drágítását. 5

T -, Az asztalosok miinden cikkének ara:, emet7*