Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

514 Az országgyűlés képviselőházának egyértelmű álláspontja és a kormány talán mégis csak azon az állásponton van, hogy a mai megváltozott kereskedelempolitikai áramlatok mellett ő is kötelességének tartja minden alkalmat megragadni arra, ihoígy egyes korlátozásokat ledöntsünk é miinél előbb és miinél teljesebb mértékiben visszatérjünk a szabad gazdasági forgalom korszakához. Erre nyújtana nagyon kívánatos alkalmat ez az oslói megállapodás. Nem kívánom — ez távol áll tőlem, — hogy mii azokat az értékes kapcsolatokat, amelyek külkereskedelempolitikailag Oiaszqirsaággal ós Ausztriával feninállainak, becseréljük valami másra. Ellenkezőleg. De ennek az olasz és német viszonylatnak mostani intenzív volta — nagyon jól tudjuk — sok részben csak a monetárius helyzeten, a devizahelyzeten alapszik, és ennek az összeköttetésnek ilyen intenzív módon való továbbműködése — mihelyt a devizapolitika tisztázódik — nem remélhető. Nekünk a szabadság felé kell haladnunk, meggyőződésem szerint ez az ország legfőbb érdeke. Abban, hogy milyen lépéseket tegyünk a szabadság felé, hogy vájjon gyorsítsuk-e ezeket a lépéseket és hogy melyik területen és milyen eszközökkel csináljuk ezt. abban természetesen a kormány gyakorlati szempontjai érvényesülhetnek és kell is, hogy érvényesüljenek. Végtére most egy új kormánnyal állunk szemben és ennek az új kormánynak kell irányt mutatnia, kell, hogy célkitűzése legyen ennek a kormánynak és kellene tudnunk azt, hogy a kormány irányzata a szabadság felé és nem a lekötöttség felé vezet, hogy a kormány célja ezeknek; az elviselhetetlen, rendkívül egyoldalú kedvezéseket nyújtó és egész osztályokra végtelenül súlyos korlátozásoknak (Ügy van! Ügy van! bal felől.), egész bürokráciák felesleges felépítésének, állandó alátámasztásának és a;z újonnan létesült bürokráciák hatalmi túltengéseinek lebontása, mert ez az ország érdeke. Kereskedelempolitikai^ tekintetben tehát minél előbb a szabadság felé kellene orientálódnunk. Ebben az irányban óhajtottam a mélyen t. kormánytól olyan nyilatkozatot kapni, amely legalább az elvi alapot, legalább a célkitűzést világossá teszi. Remélem, hogy ez az interpellációm talán alapot fog nyújtani a mélyen t. kormányelnök úrnak arra. hogy ebben a tekintetben a képviselőházat és az országot megnyugtató módon tájékoztassa. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi 'miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az ínterpjelláeió szövegét felolvasni. ^Szeder János jegyző J olvassa): »Interpella

1 * ció a m. kir, földmívelésügyi miniszter úrhoz a tavaszi mezőgazdasági munkálatok tárgyában. Minthogy az őszi vetésiek alól kimaradt területek tekintetében rendkívül eltérő adatok vannak forgalomban és minthogy az elmaradt őszi vetések tavaszi pótlása tekintetéiben a mezőgazdaság, különösen, a kisgazdák igen (bizonytalan helyzetben vannak, kérdezem: 1. A földmívelésügyi minisztériumnak rendelkezésére álló adatok szerint megközelítő pontossággal mennyi az az őszivel vetni szokott terület, ami az 1936. év őszén a kedvezőtlen időjárási miatt a vetés alól kimaradt? 2. Nyújtson tájékoztatást a földmívelésügyi 189. ülése 1937 február 2U-én, szerdán. miniszter úr a tekintetben, hogy a tavaszi kalászosok, különösen az árpa és zab, valamint tengeri vetésterületének körülbelül milyen mértékű kiterjesztése vehető számba a nélkül, hogy a termés felhasználása és értékesítésié akadályokba ütköznek. 3. Nyújtson tájékoztatást aziránt, hogy a bel- és külföldi piacok átlagos szükségletének figyelembevételével a kimaradt területekre mily tavaszi vetésű termények kiterjesztése és körülbelül milyen mértékben vehető számiba? 4. Gondoskodott-e a földmívelésügyi miniszter úr áriról, hogy a tavasai vetésihez különösen árpa- és zabvetőmag kedvezményes áron álljon a kisgazdák rendelkezésére, valamint arról, hogy a rosszul fejlett őszi vetések felsegítéséhez igen olcsó anűtrágya, nevezetesen péti só legyen beszerezhető?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Nem vagyok ugyan az irányított gazdálkodás híve, a jeleri esetben azonban szükségesnek tartom azt, hogy a földmívelésügyi kormány az országot bizonyos .mértékiben tájékoztassa a jelenlegi gazdasági helyzetben követendő magatartásiáról. Tudjuk, hogy az országiban a mulit év őszén a rossz időjárás miatt hizonyos területek bevetetlenek és felszántatlanok maradtak. E tekintetben igen súlyos számok vannak forgalomban. Ezeket nem akarom itt felemlíteni,^ mert nem akarok esetleges téves következtetésiekre I alkalmat adni. Szükséges volna azonban, hogy a földmívelésügyi kormány legalább hozzávetőleg közölje azt, hogy adatai szerint mekkora az a terület, amely az őszi vetés alól kimaradt, hogy így ne keltsenek rossz hatást azok a rémhírek, amelyek itt-ott felmerülnek és amelyek iá sajtóiban is jelentkeznek különféle közlemények alakjában, s hogy kellőkép legyen tájékozva mind a gazdaközönség, mind a kereskedelmi élet arról, hogy miként is áll tulajdonképpen az őszi vetés dolga. Tény az, hogy bizonyos terület kimaradt az őszi vetés alól. Igen fontos kérdés már most, hogy az elmaradt vetések hogyan lesznek a tavasszal pótolva. Különösen a kisgazdák körében van nagy aggodalom, akik nem tudják, mit vessenek tavasszal az ősziek alól kimaradt területen, mivel árpa- és zabvetőmag, amelyet a kisgazdák leginkább vetnek, nem áll rendelkezésükre. A kukoricavetés tekintetében az a helyzet, hogy ha a vetésterületet nagyon kiterjesztik, attól kell félni, hogy ősszel majd a csöves kukorica ára megint 1—3 "50 pengőre fog leesni és hiába lesz jó termés, a gazda nem fog rentabilitást találni a termésben. Ugyanígy van a burgonyánál is. A földmívelésügyi minisztériumnak tehát szerintem nagy vonásokban tájékoztatnia kell a gazdaközönséget arról, hogy a belföldi és külföldi értékesítési lehetőségekhez mérten milyen termelési ágakat vegyen fel tavaszi munkálás alá. nehogy bizonyos cikkekben túltermelés következzék be, más cikkekben pedig ne legyen elegendő termés, amely az ország belső szükségletét fedezi. Ezzel kapcsolatban szükséges volna természetesen az is, hogy azokon a vidékeken, ahol ehhez a megfelelő vetőmag hiányzik, a kormányzat részben zöldhitel útján, részben pedig esetleg más akció útján megfelelő vetőmagot tudjon biztosítani, vagy biztosítson a gazdáknak. Különösen árpa- és zabvetőmagban mutatI kőzik nagy hiány azokon a vidékeken, ahol