Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

Az országgyűlés képviselőházának 1< számítandó nyolc nap alatt felveendés céljából bejelentessék.« A ragadozó vagy kártékony állatokra nézve, amelyek közül a mi megyénkiben, Baranyában a vaddisznó jöhet számba, a 13. § megengedi, hogy azokat saját területén mindenki szabadon pusztíthassa. Kétségtelen, hogy a törvénynek ezek a rendelkezései elméletileg mintegy kártérítést adnak, egészen másképpen van azonban a dolog a gyakorlatban. Elsősorban a szarvasok károkozásait nehezen lehet megállapítani, másodsorban azonkívül a törvény azt mondja, hogy 8 nap alatt be kell jelenteni a kárt, márpedig amikor az illető egyszer bejelentette a kárt, ugyanaz alatt a 8 nap alatt megint újabb kára van, tehát egyébből sem állana annak a sze» gény kis földmívesnek az élete, mint hogy minden 8 napban szaladjon a kárt bejelenteni. Azonkívül, amikor a kárt bejelentette, a kárösszeget csak polgári peres úton lehet behajtani, (Meizler Károly: A végén nem is kap semmit!) ebben az esetben pedig számításba kell vennünk az ügyvédi költségeket, továbbá az utánjárást is. Általában véve teljes lehetetlenség, hogy azok a károk megtérüljenek. (Drozdy Győző: Uri Magyarország! — Meizler Károly: Nem is kap semmit H Ez a törvény azt mondja, hogy saját területén a vaddisznót mindenki szabadon pusztíthatja. A vaddisznót nem ifumkósíbottal, hanem csak puskával lehet irtani, márpedig nagyon kevés embernek van puskája és akinek van is, gyakran nem elég gyakorlott vadász ahhoz, hogy kitegye magát annak, hogy a vaddisznó, ha rálő és megsebesíti, tönkretegye őt, vagy pedig kitegye magát még egy nagy dolognak, annak, hogy engedély nélküli vadászásért nagy büntetést rójanak rá. (Meizler Károly: Baranyában így van?) Legalább is azon a vidéken, az én kerületemben így van. Majd meg fogja látni a t. képviselő úr. Kerületem egyik faluja egy kérést intézett hozzám. Ebben a levélben a következőket írják (olvassa): »Képviselő Urunk! Bajunkban, kellemetlenségünkben teljes bizalommal fordulunk képviselő urunkhoz, mert tudjuk, hogy ismeri a falu baját, mert vérének tekint bennünket, mert idáig még mindig segített rajtunk.« Tehát elismerik, hogy nem mondvacsinált, hanem vérbeli kisgazda vagyok. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Br, Berg Miksa: De most a vadkárokról van szó! — Egy hang a középen: Most jön!) Véleményem szerint tehát feltétlenül szükség volna egy olyan törvényre, amely megváltoztatná a jelenleg érvényben levő vadászati törvényt, amely kevesebb utánjárással, kevesebb költséggel lehetővé tenné azt, hogy ezek a vadkárok megtéríttessenek. (Helyeslés.) Szeretném, ha a gazdasági felügyelőségek hatáskörébe osztanák ezt, mert azok értenek is hozzá, tudják és mindig nézik is ezeket a dolgokat. A'gyakorlatban! ugyanis azt látom, hogy mindenütt csak azok a tulajdonosok fizetnek vadkárt, akik jószándékúlag megteszik. Márpedig lehetetlen dolog, hogy emberek munkája teljesen kárbavesszen. Teljesen kipusztított vetések vannak ott a falvakban és nem lehet orvoslást találni erre. (Meizler Károly: Beszéljen a miniszter úrral, mi megszavazzuk!) Éppen azért hoztam ide ezt a kérdést, mert azt hiszem, t. képviselőtársam, nemcsak jogom, hanem kötelességem is, hogy ha azt látom, hogy valami nem jó a törvényben, akkor azt szóvátehessem. (Meizler Károly: Nagyon helyes, megszavazzuk, készek vagyunk!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. , , . ülése 193? február 24-én, szerdánk 511 Hogy megvilágítsam, igen t. Képviselőház, hogy nem humbug az, amit mondok, hanem hogy micsoda óriási érdek fűződik ennek az ügynek elintézséhez az elpusztított értékek tekintetében, bátor vagyok felolvasni a vármegyém alispánjától bekért kárjelentéseket, amelyeket az alispán a közigazgatási bizottság ülésén elő is adott. így az abaligeti körjegyzőség területén az elmúlt évben 65 tulajdonos szenvedett vadkárt búza-, zab-, árpa-, tengeri-, répa- és burgonyatermésében. A károkozások legnagyobb része 40—50%-os, de igen sok a százszázalékos is. Az ibafai körjegyzőséghez tartozó Csebény községben 53 birtokosnak 350 katasztrális hold területen szenvedett kára 53%, ami a körjegyző jelentése szerint a •közeljövőben előnelátihatólaig a száz százalékot is el fogja érni. A hetvehelyi (körjegyzőségtől heérkezett jelentések, szerint olyan veteményiefeet, amelyeket a szarvasiok különösen kedvelnek, nem is szaJbad az erdők közeiéiben elvetni, mert egészen tönkretennélk és az egyéb veteanényeket is kénytelenek ia termelők a kártétel megelőzése végett idő élőit (betakarítani. Az ehhez a körjegyzőséghez tartozó községek közül Hetvehely községben 12 földtulajdonos hozzávetőlegesen 60 métermázsa burgonya, 29—25 métermázsa répa, 30—35 métermázsa csalamádé, 10 métermázsa tengeri, 15-^20 métermázsa zab és bükköny, Kán községben 10 tulajdonos 100 métermázsa tengeri, 10 métermázsa zab, 30 métermázsa répa, 5—6 métermázsa rozs, Szentkatalin iközségben 10 birtokos 10—15 métermázsa zab, 15—20 métermázsa tengeri, 10—15 métermázsa búzakárosodást szenvedtek. Ugyanennek a körjegyzőnek jelentése szerint a szarvasok csapatostul járják a szántóföldeket, az őszi vetéseket begázolják a nedves földbe s egyes helyeken valóságos utakat taposnak a vetéseken keresztül. (Meizler Károly: Meg kell szavazni az új vadászati törvényt!) T. Ház! Szabad-e ezt szótlanul nézni és mondhatjuk-e azt, hogy ne keseredjék el a nép, amikor nem talál bajaira orvosságot? Adóját nem engedik el, bevasalják rajta, akár telik rá, akár nem. Igenis, az a helyes, — és azt hiszem, hogy a törvényhozás minden tagja, minden tisztelt képviselőtársam azon van — hogy a kormány ezen a helyzeten segítsen és hogy mielőbb a Ház elé hozza a vadászati törvény megváltoztatását. (Meizler Károly: Mi hiába vagyunk rajta! Tessék hozni a javaslatot! Nem is nyúlunk hozzá, megszavazzuk! — Felkiáltások a baloldalon: Megszavazzuk!) Hogy erre is kitérjek, t. képviselőtársam, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez komplikált dolog és olyan nagy horderejű kérdés, hogy nem lehet így máról holnapra megváltoztatni. (Meizler Károly: Majd tizenöt éven belül!) Azért hoztam ide a Ház elé ezt a kérdést, hogy a kormány figyelmét felhívjam arra, tartsa a kormány elsőrendű kötelességének, legyen a kormánynak elsőrendű munkája, hogy ezt a helyzetet megváltoztassa. (Rakovszky Tibor: Hol a kormány!) Azt hiszem, ezzel csak közügyet és közérdeket szolgálok; ha én valamit idehozok, nem szabad azt úgy feltüntetni, mintha bün

> volna, hogy én a saját fajtámat védem. (Zajos ellenmondások a baloldalon.) Mégis csak fontosnak tartom, hogy folyton rámutassak a bajokra. A túlsó oldalról is jó néven veszünk mindenféle javaslatot, én is szívesen veszem ezt önöktől; engedjék meg tehát, hogy én is, aki nem műkisgazda, hanem vaílósáigoís kisgazda vagyok, szóvátelhessem azt, ha valahol bajt látok. (Helyeslés. — 73