Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-189
512 Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1937 február 24-én, szerdán. Rakovszky Tibor: A kormány meg sem hallgatja! — Zaj a baloldalon.) Elnök: Rakovszky képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Az interpellációt kiadjuk a földmívelésügyi miniszter úrnak. (Zaj.) Patacsi Dénes képviselő úr második interpellációját törölte, tehát következik Eher Antal (í képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar (királyi miniszterelnök úrhoz. Figyelemmel a külföld különféle államaiban a f nemzetközi kereskedelem felszabadítása iránt megindult tárgyalásokra, a következő interpellációt van szerencsém a miniszterelnök úrhoz intézni: 1. Tekintettel azokra a nemzetközi tárgyalásokra, amelyek a kereskedelmi forgalom felszabadítása irányában megindultak, nem tartja-e a kormány elérkezettnek az időpontot arra, hogy ezekbe a tárgyalásokba Magyarország is bekapcsolódjék? 2. Nem tartaná-e a miniszterelnök úr indokoltnak, hogy a szabadabb nemzetközi kereskedelmi forgalom érdekében létesült oslói csoportosuláshoz Magyarország is csatlakozzék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Zaj a középen.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Éber Antal: T. Képviselőház! Ennek az interpellációnak ,a bejegyzésére azok a törekvések indítottak engem, amely törekvések nemzetközileg mutatkoznak annak irányában, hogy lebontassanak azok a kereskedelempolitikai korlátozások, amelyeket különösen az 1930. év óta észlelünk. Az Egyesült Államok 1922-ben, majd pedig 1930-ban behozott rettenetesen prohibicionális tarifáikkal indították meg főképpen azt a szörnyűséges folyamatot, amely a vámhatárok elzárására vezetett az egyes országok közt, amely a vámfalakat az egyes államok közt hihetetlen magasságba emelte. (Zaj a középen. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az Êszakamerikai Egyesült Államok jelenlegi kormányzata ellenkező irányban halad kereskedelempolitikájában. ; A jelenlegi kormánynak ezt az álláspontját Roosevelt elnök abban fejezte ki, hogy négy esetben követeli a vamaners ék lések: keresztülvitelét. Az egyik, ha a behozatal a vámemelések folytán lényegesen csökkent; a másik, ha a behozatal kevesebb, mint az ország belső szükségletéinek 50%-a ... (Zaj a középen.) Elnök; Kérem Patacsi Dénes és Gaál Olivér képviselő urakat, méltóztassanak abbahagyni a »műkisgazdára« vonatkozó vitát. (Derültség és taps.) Éber Antal: ...a harmadik eset az, ha a vámtételek nagyobbak az árucikkek árának 50%-ánál; a negyedik eset pedig az, ha a belföldi termék sokkal rosszabb, mint amit külföldről importálni lehet. Ezek a szempontok vezették az Egyesült Államok kormányzatát arra, hogy az utóbbi időben már nagy számát kötötte meg az olyan irányú kereskedelmi szerződéseknek, amelyek bilaterális alapon a vámtételek lényeges mérséklését eredményezték. Számokban kifejezve ez annyit jelent, hogy a vámmérséklések az Egyesült Államokban már az importált áruk egyötöd részét, az exportált áruknak pedig egyhatod részét érintik, tehát egészen lényeges keretben mozognak, T. Képviselőház! Hasonló törekvéseket tapasztalhattunk abban is, hogy az angol kereskedelemügyi miniszter hetekig tartózkodott az Egyesült Államokban kereskedelempolitikai tárgyalások lefolytatása céljából, úgyszintén abban is, hogy a jelenlegi francia kormány az előző kormány kereskedelemügyi miniszterét, Bonnet-t küldte nagykövetnek Washingtonba, nyilvánvalóan kereskedelempolitikai könnyítések eszközlése céljából. De ami minket, Magyarországot leginkább kell, hogy érintsen, az az, hogy a kisállamoknak az a szövetsége, amely 1930-ban Oslóban létesült, az úgynevezett oslói országok újból megmozdultak és a holland miniszterelnöknek, Colijn-nak a kezdeményezésére újból megindultak azon az úton, amelyen 1930-b 3.21 í.1 kereskedelempolitikai korlátozások, a túlzott vámtételek lebontása irányában megindultak. Ehhez az oslói megállapodáshoz — mint méltóztatnak tudni — csatlakozott a három skandináv állam: Svédország, Norvégia és Dánia s csatlakozott Belgium és Hollandia is, majd utólag 1933-ban Finnország is. Az akkori oslói megállapodás még igen szerény programmal Indult, mindössze annyival, hogy ezek az államok akkor kölcsönösen arra kötelezték magukat, hogy amennyiben a jövőben a vámtarifát fel akarják emelni, azt 15 nappal előbb kötelesek egymásnak kölcsönösen bejelenteni. Ekkor tárgyalások indulnak meg, s ha azok eredményre f nem vezetnek, vagyis a tarifaemelés megtörténik, bármelyik tagnak joga van a megállapodás keretéből kilépni. Ez a megállapodás még ratifikáltatott, viszont az, amelyet 1932-ben, azután csak Hollandia, Belgium és Luxemburg Ouchyban kötöttek, — s amely az egyetlen világos pont az utóbbi évek kereskedelempolitikai korlátozásai között, mert már pozitív vámleszállításokat kezdeményezett éis kontemplált akként, hogy a résztvevő országok mindegyike öt éven keresztül 10—10 százalékkal csökkentse a vámokat és amely megállapodásnak a teljes fairsége bebizonyosodott abban, hogy az ouchy-i országok felajánlották, hogy bármely ország csatlakozhatik ugyanilyen alapon az ouchy-i megállapodáshoz — (sajnálatos módon nem lépett életbe azért, mert Anglia a legtöbb kedvezmény elve alapján kifogást emelt ez ellen, T. Képviselőház! Minthogy 1930—1932 óta miáir egyáltalában nem a vámtételek azok, amelyek a kereskedelempolitiilkai korlátozásokban a legveszélyesebbek, hanem' a kvótarendszer, a kontingens-rendszer, a behozatali korlátozásoknak és tilalmaknaJk a rendszere, nyilvánvaló, hogy ez a kezdeményezés, amelyet most Colijn tett az oslói megállapodás felújítása érdekében, nem a vámtarifatételekre, hanem elsősorban ezekre az 1930 óta sajnálatosan modernné vált korlátozásokra és azoknak lebontására céloz. Az oslói megállapodás részeseit, a skandináv államokat, Hollandiát, Belgiumot és Finnországot nem az a törekvés, illetőleg nem elsősorban az -a törekvés vezeti, hogy az egymásközti kereskedelempolitikai mozgalmat, a kereskedelmi forgalmat akarják növelni, hanem inkább egy nagy elvnek, a nemzetközi kereskedelem szabaddatétele elvének képviselete irányítja tevékenységüket. Az oslói országok egymásközötti kereskedelmi forgalma az Összes oslói országok összes 1 kereskedelmi forgalmának 16'9 %-át teszi ki ugyanakkor, amikor ' ezeknek az országoknak Németországgal való