Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-174

Az országgyűlés képviselőházának 11U. ülése 1937 január 27-én, széf dán. 41 tárgyalás után megtartott zárt ülésében a kö­vetkezőleg határozott: Az állandó összeférhetlensiégi bizottságinak, mivel az összeférihetlenségi bejelentés csak egy, a Házon kívül elmondott olyan beszédre van alapítva, mely beszédben iaz összeférhet­lenség fennforgásának állítása foglaltatik, továbbá, mert a házszabályok 60. Vának (3) be­kezdése szerint a bejelentésnek lényeges kel­léke az, hogy imlatga a bejelentő állítása, hoigy reánézve r valamely öszeférhetlenségi eset fennáll és ezt az. összeiérhetlenségi esetet a törvény 'illető szakaszára és pontjára való hi­vatkozással magamak a bejelentőnek kell tüze­tesen megjelölnie, nem pedig arra hivatkoznia, hogy mas valakinek, egy Házon kívül tett nyi­latkozatában milyen tényállás foglaltatik, mert ez szabálytalan és laiz eljárás alapjául nem szol­gálhat. Vissza kellett utasítani az összeférhetlen­sági bejelentésit legfőképpen azért, mert az összeférhetleinségi törvény a 21. § és a 22. § imásodik 'bekezdésében elősorolt eseteken kí­vül, amelyek akkor kötelezik önbejelentésre a képviselőt, ha váliasztáskoir van összeférhetlen­helyzetben, vagy pedig ha örökösödés útján jutott össze neon férő helyzetbe — önhejelen­tést nem ismer.« Elnök: A házszabályok szerint vitánali;, ha­tározathozatalnak helye nincs. A Ház a beje­lentést tudomásul veszi. (Zaj a szélsőbalol­dalon.) ^ T. Ház! A tegnapi ü'ésünkön hozott hatá­rozatunk értelmében 6 órakor az interpellá­ciók tárgyalására térünk át. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön dél­előtt 10 órakor társuk (Helyeslés.) és annak napirendjért tűzzük ki a ma tárgyalt törvény­javaslat vitájának folytatását. Méltóztatnak javaslatomat elfogarni? (Igen!) A Ház javas­latomat magáévá tette. Az interpellációkat megelőzőleg az írásbán adott miniszteri válaszokat fogom felolvas­tatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék előbb a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úrnak Éber Antal képviselő úr által múlt évi november hó 11-én a tűzifaforgalom szabadságának helyreállí­tása tárgyában előterjesztett interpellációjára adott válaszát felolvasni. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Éber Antal országgyű­lési képviselő úr 1936. évi november hó 11-én elmondott interpellációjában azt a kérdést in­tézte hozzám, hogy tekintettel^ arra, hogy az úgynevezett Faforgalmi Részvénytársaság tűzi­fakoncessziója lejár, hajlandó vagyok-e a je­lenleg érvényben levő koncesszió lejártával a tüzifaforgalom szabadságát helyreállítani! A felvetett kérdésre, az erdőgazdaság helyzeté­nek ismeretében és a jövedelmezőséghez fűződő közgazdasági érdekekre figyelemmel azt kell válaszolnom, hogy a tüzifaforgaloni szabaddá tételét jelenleg lehetőnek nem tartom. Az újabb szabályozást illetően ezidőszerint csupán any­nyit jelezhetek, hogy a múlt tapasztalatainak figyelembevételéveL a tűzifa értékesítési rend­szerének megállapításánál igyekezetünk arra irányul, hogy az erdőbirtokosok érdekei mel­lett, a lehetőségek szabta keretben, a fogyasz­tás és kereskedelem érdekei is védelemhez jus­sanak. Kérem a t. Házat, hogy írásbeli vála­szomat tudomásul venni méltóztassék. Buda­pest, 1936 december hó 12. Darányi s. k.« (Kun Béla: Nem igyekezni kell! Le kell szállítani a tűzifa árát, meg kell szüntetni ta monopóliumot! Méregdrága a fa! Nem tudja a szegényember megfizetni!) Elnök: Éber Antal képviselő urat illeti a szó. Éber Antal: T. Képviselőház! Nagy sajná­latomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudo­másul vegyem, sőt rendkívül csodálkozom azon, hogy a mélyen t. miniszter úr a jövedel­mezőségi szempontokra, hivatkozva, mintegy be­jelenti, hogy megint tűzifakoncessziós rend­szer lesz,, hogy ez a rendszer tovább fog foly­ta tódni és legfeljebb abban lesz változás, hogy nem ugyanazok lesznek a haszonélvezői a tűzifakoncessziós rendszernek, akik eddig vol­tak, hanem az erdőbirtokosok, vagy túlnyo­móan a nagy erdőbirtokosok lesznek az új rend­szer haszonélvezői. T. Ház! A földmívelésügyi miniszter úr jövedelmezőségi szempontokra hivatkozott. Ha ezek a szempontok az előző kormány eljá­rásában 1931 elején még szerepet játszottak, ez némileg még megérthető volt, bár akkor is azok a szempontok, a T nelyek ahhoz fűződtek, hogy az erdőbirtokosok tűzifájukért többet kapjanak, kielégíthetők lettek volna egy ilyen mesterkélt konstrukció beiktatása, egy ilyen koncessziós donáció juttatása nélkül is, mint ami történt. Lehetséges lett volna ez az4rt. mert a tűzifában nagy nértékű importra va­gyunk szorulva, olyan cikkben pedig, amely­nél az importra rá vagyunk szorulva, ele­gendő, ha a kormány az importált mennyisé­get úgy szabályozza, hogy abból egy logikus, szerinte szükséges és indokolt tűzifaár ala­kuljon ki, de semmiképpen sincs szükség arra, hogy ebből kifolyólag egy egészen új büro­krácia létesüljön és egészen új donációk léte­süljenek, (Helyeslés.) amelyekből egyesek a rogyasztóközönség rovására nagy jövedelem­hez jussanak. Azóta azonban a kérdés az ár tekintetében teljesen megváltozott. 1913-ban a tűzifa nagy­kereskedelmi indexe 105 volt. Ez az indexszám 1936 átlagában 128-ra emelkedett, 1936 végén már 136 volt, ma pedig 140 körül mozog. Ami­kor valamely termék árindexszáma ma 140 körül mozog, akkor jövedelmezőségi szempon­tokra hivatkozva újabb adományokat juttatni a nagytermelőik egy kiváltságos osztályának szerintem teljesen elhibázott és a mai viszo­nyokkal aranyban nem lévő rendszabály. A mélyen t. földmívelésügyi minisztérium talán elfelejti, hogy néhány hónap óta a hely­zet megváltozott, A külföldnek azok a nagy államai is, amelyek az elmúlt évek során a nagy válság hatása alatt arra törekedtek, hogy az árszínvonalat mesterséges rendszabályok­kal emeljék, hogy így a termelést produktívvá, rentábilissá tegyék, most az árak óriási emel­kedése folytán már ellenkező gazdaságpoliti­kai intézkedéseket tesznek, vámmérséklések­kel igyekeznek az árszínvonal túlságos emelke­dését megakadályozni. Nálunk ebben a kérdés­ben úgy tesz a földmívelésügyi miniszter úr, mintha ma még mindig 1933-ban volnánk, ho­lott az árszínvonal azóta lényegesen megválto­zott. Amikor ezt a koncesszionális rendszert 1933 első felében behozták, akkor egy vágón

Next

/
Oldalképek
Tartalom