Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-174

42 Az országgyűlés képviselőházának 17 U. ülése 1937 január 27-én, szerdán. bükktüzifa ára 230—240 pengő volt. Ezt tartották improduktív, nem rentábilis árnak és ezért a koneesszionális szerződés értelmében a földmívelésügyi miniszter úr 292 pengőben minimalizálta a bükktüzifának, a hasábtüzifának átvételi árát s ezen az áron volt köteles a koncessziós szerv átvenni. De hol vagyunk ma már ettől az ártól? 350—360—370 pengőn áll már a bükktüzifa vagonjának ára. (Gr. Festetics Domonkos: 380! Drágább, mint a szén!) Ma már úgyszólván nem lehet kapni a piacon ilyen tűzifát és ma az erdőbirtokosoknak — azonfelül, hogy ilyen óriási áremelkedéshez jutottak, hogy az indexszám 140-re emelkedett — még külön cadeau-képpen, a jövedelmezőségi szempontra való hivatkozással, kiszolgáltatni a fogyasztóközönséget és az egész kereskedelmet teljesen »lehetetlen. A fogyasztókról is beszél egy odavetett szóval az igen t. földmívelésügyi miniszter úr válasza. De 1933 első felében 4-50—4-60 pengő volt a kicsinybeni tűzifa eladási ára Budapesten, ma pedig 6 pengő körül mozog. Ha a fugyasztás állandóan visszamegy, — ami ennél a cikknél annyit jelent, hogy az emberek ezrei és ezrei fáznak és fagyoskodnak, mert ezt az árat már megfizetni nem tudják (Ügy van! Ügy van! a baloldalon ) — akkor ne méltóztassék itt fogyasztói szempontokra hivatkozni. Itt nemcsak a városi lakosságról van szó, mert hiszen a mezőgazdák túlnyomó nagy része tűzifa vásárlására van utalva, tehát ezek között a fogyasztók között itt van az egész városi lakosság, itt van a mezőgazdasági munkásság, a napszámosság és a kisgazdák. Ezek majdnem mindenikének tűzifát kell vásárolnia s ezt a tüzifavásárlást ilyen magas árak mellett, mint amilyenek most vannak, mesterségesen megdrágítjuk azért, hogy a földmívelésügyi minisztérium erdőbürokráciájának legyen továbbra is terrénuma, ahol kegyeket, büntetéseket osztogathat és azért, hogy a nagy erdőbirtokosoknak egy külön csoportja azonkívül, hogy számára egy nemcsak konveniábilis, hanem rendkívül kedvező árat biztosít a konjunktúra, külön dotációszerű ajándékhoz jusson nozzá. (Kupert Kezső: Modern jobbágyrendszer!) Mit mondjon az az ember, aki, mint szerény gazdaságpolitikus, néhány év tapasztalataival megterhelve, megfigyeli a kormány gazdasági és árpolitikájának kétféle megnyilatkozását? Először jön az árvizsgáló bizottság újjászervezése, azzal a jelszóval, hogy a drágaság olyan nagy, hogy nem lehet elviselni, tehát a drágaság letörésére szükség van az árvizsgáló bizottság újjászervezésére. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az indokolatlan áremelés megelőzésére!) Helyes,, az indokolatlan áremelés megelőzésére. (Zaj a r baloldalon.) Arra, hogy indokolatlan-e az az áremelés, amely itt történt, ugyanez az árvizsgáló bizottság már megadta a választ az igen t. kormánynak, mégpedig két irányban. Egyrészt olyan irányban, amelyet én itt már ismételten kifejtettem. Az árvizsgáló bizottság kifejtette az igen t. kormánynak, hogy most már semmi további olyan szabályozásra, nincs szükség, amely az erdőbirtokos érdekében ^emelje továbbra is az árakat, hanem ellenkezőleg az ő tanulmányai alapján most már inkább olyan intézkedéseket lát szükségeseknek, amely intézkedések a fogyasztó számára a drágaságot elviselhetővé teszi. A másik megállapítás, amelyet az árvizsgáló bizottság tett a t. kormány felé, az volt, hogy amennyiben azonban a kormány szükségesnek tartja bizonyos árszínvonal biztosítását az erdőbirtokosok részére, ehhez nincs szükség semmiféle koncessziós szervre, hanem úgy, amint én ezt a t. Ház előtt az évek során ismételten bátor voltam kifejteni ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Éber Antal: Tisztelettel 10 perc meghoszsza'bbítást kérek. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Éber Antal: Amint mondtam,, ismételten bátor voltam kifejteni, hogy olyan cikknél, amelyben múlhatatlanul importra szorulunk, ahhoz, hogy a kormány által helyesnek tartott minimális árszínvonal biztosíttassék, nincs semmi egyébre szükség, mint arra, hogy az importált fa mennyiségét a kormány egy egyszerű, rezsivel nem járó vagy alig járó irodának útján úgy szabályozza, hogy az importmennyiség szabályozása egyúttal megadja, az árszínvonalat. De hogy minek kellenek ehhez részvénytársaságok, óriási szervezetek, ' tanácsok, egészen külön kitermelt bürokráciák, donációk, protekciók, büntetések és jutalmak, azt józan emberi ésszel felfogni nem lehet és azzal a szociálpolitikával, amelyet az igen t. kormány hirdet, ezt összhangba hozni semmi esetre sem lehet. T. Ház! A múlt és még ma is folyó koneesszionális rendszer hátrányait és visszaéléseit az igen t. kormány ma már ismerheti, mert én hivatkoztam már arra, hogy földmívelésügyi miniszteri leiratokkal van megállapítva például az, hogy az eddigi koneesszionális rendszer mellett előfordult, hogy r a koncessziós szerv nem fát, hanem szállítási igazolványokat árusított, s földmívelésügyi miniszteri leirattal van megállapítva az, hogy nem egyenlő mértékkel mért, hanem az egyiknek ennyiért, a másiknak pedig annyiért adta a tűzifát, a szerint, hogy az egyiknek vagy a másiknak politikai súlya, összeköttetése vagy befolyása kisebb vagy nagyobb volt. Ebből nem annak kellene folynia, t. Ház, hogy most a koneesszionális engedélyt és donációt kiveszik azoknak a kezeiből, akik azt eddig élvezték, hanem annak kellett volna és kellene következnie, hogy az igen t. kormány meggyőződik arról, hogy egy ilyen jogosítványt üzleti alapon való kihasználására . egy csoportnak átengedni nem lehet, a tűzifafogyasztást jogtalanul megterhelni nem lehet és ebből sem kiváltságokat, sem kedvezményeket, sem jövedelmeket senkinek juttatni nem szabad. (Ügy van! balfelől!) Ennek a mai koncessziós szervnek mérlegéből kiderül, hogy körülbelül egymillió pengőbe kerül ennek a szervnek fenntartása egy évben. Ehhez járul még a földmívelésügyi miniszteri eeész bürokráciának, amely ehhez tapadva kiépült, a különféle tanácsoknak és ilyen meg amolyan bizottságoknak fenntarttása. (Rupert Rezső: Kik ezeknek a tagjai?) Miért mindez? Miért van minderre szükség, amikor egy egyszerű iroda útján az import szabályozható volna és ha helyes, hogy ma-, gas áron szabályoztassék a tűzifa ára, — amit én abszolúte kétséerbe vonok, amit én a mai árszínvonal mellett antiszociálisnak tartok, amit egy 140-es árindexszám mellett megengedhetetlennek tartok — mondom, ha szükség van erre, akkor sem kell ehhez semmiféle ilyen üzleti alappkon megszervezett külön or-