Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-189
506 Az országgyűlés képviselőházának hogy túlsokáig, hosszú időn keresztül táplálják csecsemőiket anyatejjel, mert nincs megfelelő más tápszer, míg az anyatej mindig rendelkezésre áll. 10—12 hónapos korig, szóval az egyéves csecsemők közül tisztán anyatejjel 3%, vegyesen 54%, mesterségesen csak 43% van táplálva. Szóval a csecsemők több mint fele helytelenül van táplálva ebben a korban azért, mert a nyomorúság miatt az anya nem jut tehéntejhez vagy pedig azért is, mert nincs kellően kioktatva arról, hogy mikor kell tulajdonképpen elválasztani a kisgyermeket. Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel kapcsolatban még egy dologra, a csecsemőhalálozásra mutassak rá. Erre vonatkozóan csak az 1935. évi adatok állnak még rendelkezésre, a tavalyi statisztika feldolgozás alatt van. Ezek az 1935. évi adatok azt a képet mutatják, hogy például Budapesten, ahol a legtökéletesebben van kiépítve az egészségügyi szolgálat, a csecsemőhalálozás 12%;, Fejér megyében 12 5%, Sopronban .14%, a Tiszántúlon, Békés megyében már 18%, Hajdú megyében 20%, Szabolcs megyében 17%, szóval lényegesen több a Tiszántúlon — ahol az emberek nagy része falun, kultúrálatlan helyen él — a csecsemőhalálozások száma, mint itt bent a városban. A t. pénzügyminiszter úr tudomásom szerint tavaly a zöldkeresztes akció révén az egészségügyi szolgálat, a községi és a tisztiorvosok útján körülbelül 11 vágón cukrot juttatott teljesen díjtalanul a csecsemőknek és a kisgyermekeknek táplálkozás céljaira. Nekem most az volna a kérésem a pénzügyminiszter úrhoz, hogy ezt az akciót bővítse ki, mert nem egy-két hónapig van szüksége a csecsemőnek és a kisgyermeknek a cukorra, hanem ha egyszer kap, akkor legalább egy-két évig kapja, (Ügy van! Ügy van!) szóval életévének kezdetén minden hónapban. Itt a segítség nem sokat jelent akkor, ha csak egy-két hónapig javítom meg a táplálkozást, hanem csak úgy jelent valamit, ha hosszabb ideig, állandóan teszem ezt. A preventív egészségügyi szolgálatnak egyik legszebb része kell, hogy legyen az, hogy az első fe a második életévben lévő csecsemő a tisztiorvosok és a községi orvosok felügyelete, ellenőrzése alatt tartassék. Tartozom azt is megállapítani, hogy az egészségügyi kormányzat az utóbbi esztendőben egyre fokozottabb tevékenységet fejtett ki ezen a téren. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Johann államtitkár úr és orvosmunkatársai, valamint a Közegészségügyi Intézet évről-évre fokozódó energiával néz utána annak, hogy ezeket az elhanyagolt kérdéseket európai színvonalra emelje. Hiszen itt elég szép példa áll rendelkezésre. Budapest székesfővárosnak elismeréssel tartozom azért, hogy a maga hatáskörében mintaszerűen oldja meg ezt a kérdést. Mi falusiak nem kívánunk mást, csak azt, hogy ugyanaz a megoldás létesüljön kint a vidéken is, amely Budapest székesfőváros területén van. Bizalommal vagyok a pénzügyminiszter úr iránt, mert hiszen éppen az előbb egy interpelláció kapcsán játszódott le egy jelenet, amelyből a pénzügyminiszter úr azt láthatja, hogy nemcsak az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, hanem az egész ország közvéleménye k milyen erősen értékeli azt az első r lépését, amellyel rést ütött az elavult adópolitikán, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amely adópolitika nem engedte meg, hogy csak egy adótárgy is kicsússzék a megadóztatás alól. A pénzügyminiszter úr tanújelét adta annak, hogy igazán szívvel-lélekkel küzd azon, hogy a magyar életet, 189. ülése 1937 február 2A-én, szerdán. amelyben ezek a kis csecsemők, ezek a kis egy! kétéves gyermekek, a jövő generáció reménysé| gei, fokozott lendülettel és szívvel-lélekkel ennek az ügynek szolgálatába állítsa. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Az interpelláló képviselő úr helyesen utalt — illetőleg inkább csak célzott — arra, hogy ezek a kérdések, amelyek most itt egymásután felmerültek, tulajdonképpen szerves összefüggésben állanak egymással. Ezek a szociális és higiénikus népi emberbarát politikának láncszemei. Engem ugyanaz a mentalitás vezet, mint amely vezetett az előbbi kérdésben és örömmel jelenthetem, mint befejezett tényt, hogy olyan csecsemő és kétévesnél fiatalabb csecsemő, aki a szülők sanyarú anyagi helyzete folytán rászorul arra, hogy cukorral segítsük, — ilyen 35—40.000 van — egyetlenegy sem fog maradni az országban, (Élénk éljenzés és taps.) aki nemcsak két hónapon át, hanem már most márciustól kezdve egész éven át meg ne kapná ingyen a táplálásához szükséges cukormennyiséget (Élénk éljenzés é» tapsj Ez azt jelenti, hogy a tavalyi akciót körülbelül a háromszorosára terjesztjük ki. (Éljenzés a jobboldalon.) Bekapcsoltuk ebbe az akcióba nemcsak az államnak, hanem a cukorgyáraknak az áldozatkészségét is, amelyek az egész mennyiség egyharmadát, a tavalyi 11 vagonnyi cukrot teljesen ingyen, a többit pedig egészen olcsó áron bocsátották rendelkezésre. (Élénk helyeslés.) Meg kell itt említenem Fellner Pál képviselőtársunkat, aki anyagi áldozattal személyesen is előmozdította a szükséges nyomtatványok ingyen való elkészítését. A Hangya is önzetlenül vállalta az egész akció lebonyolítását. (Éljenzés a középen.) Ezt az akciót kiterjesztettük nemcsak azokra a területekre, ahol a Zöldkereszt eddig is működött, ahol a Stefánia-védőnők már eddig is dolgoztak, hanem ez a szép akció még tovább épül az ország egész területén, a helyi orvosok s a tisztiorvosok útján. A rendszer az, hogy most nem magát a cukrot osztják ki, hanem utalványt ad az orvos az anyának és az kéthetenként be is hozza csecsemőjét, mert meg akarunk győződni arról, valóban az kapja-e a cukrot és hogy hogyan fejlődött a gyermek. E mellett az ellenőrzés mellett biztosítható lesz, hogy a cukor csakugyan arra a helyre jusson, ahol nemcsak táplálékként, hanem gyógyszerként is hat. Örülök, hogy kedvező választ tudtam adni. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Tóth Pál: T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr válaszát örömmel és hálás köszönettel veszem tudomásul. Utolsó mondatára azonban nem állhatom meg, hogy megjegyzést ne tegyek. Azt mondta ugyanis a miniszter úr, hogy kéthetenként beviszik a csecsemőt ellenőrzésre. Ez abból a szempontból jó, hogy megvizsgálják, de ne tessék egy pillanatra sem arra gondolni, hogy akad magyar anya, aki gyermekétől elvonná a cukrot, annyival is inkább, mert mint előbb kifejtettem, a cukor az éhező anyának nem tápszer és nem gyógyszer, majdnem méreg, mert elősegíti kifejlődésében a lappangó betegségeket, ellenben gyermekének tápszer és a magyar anya ezt biztosan megfelelő helyre fogja juttatni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak : e a miniszter úr válaszát tudomásulvenni ? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette.
