Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

504 Az, országgyűlés képviselőházának nak esetek, — köztudat az és érezzük azt, — hogy csak egy töredékét vallják be a jövedelemnek. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) Ne méltóztassanak engem a társadalmi öszszetartás és béke határozott szószólóját azzal vádolni, hogy eltérek ettől a magyar sorsban egyedüli helyes úttól, de azt mondom, hogy ezekben a nehéz időkben nem vagyok hajlandó ennek a tárcának a vitelére, ha lelkiismeretem nem lehet nyugodt, már pedig nem lehet nyugodt, ha azt látom, hogy a fundált jövedelműek, a magánalkalmazottak, akik nem tagadhatják le jövedelmüket, a szegény kisemberek, akiknek &is házuk van, száz percentig adóznak és látok egyeseket, akik jövedelmükön jóval alul adóznak. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) Én erőteljesebben és igazságosabban akarom kimunkálni az adót, erre bizonyos adatokat is szerzek be, nem zaklatásokkal,, mert az idevonatkozó hírek vagy alaptalanok, vagy túlzásokat tartalmaznak, s ha ilyenek lennének, méltóztassék orvoslás céljából tudomásomra hozni és erről nem is vagyok hajlandó lemondani, az arányos és helyes megadóztatás érdekében, de lelkinyugalmam és az igazságba vetett hit érdekében is követnem kell ezt az utat. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon. — Rakovszky Tibor: Ez az új éra! Helyes! — Rupert Rezső: Tiszta választások elő szele!) Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés és hosszantartó taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Andaházi-Kasnya Béla: T. Képviselőház! Nem lehet nagyobb öröme ellenzéki képviselőnek, mint amikor nemcsak helyeselhet, nemcsak elfogadhat és hozzá köszönettel fogadhat el olyan választ, amelyet most hallottunk az igen t.. pénzügyminiszter úrtól. Előrebocsátom, hogy talán szebb volna, ha rögtön leülnék e mondat után, mégis kell valamit mondanom, mégpedig a következőket. Az igen t. miniszter úr beszélt arról, hogy az adómorált minden körülmények közt fenn kell tartani. Előrebocsátom, hogy a mi pártunk hatéves vidéki propagandája alatt ezt hirdette ... (Felkiáltások jobbfelöl: Mi is! — Egry Zoltán közbeszól. — Br. Berg Miksa: Ne tessék kételkedni benne! Kikérem magamnak! — Rakovszky Tibor: Maga aludt! — Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. (Rakovszky Tibor közbeszól.) Rakovszky képviselő ura't kérem, maradjon csendben! (Rakovszky Tibor: Politikai analfabéta! — Zaj. — Elnök csenget. — Rakovszky Tibor: Persze Maczky tanítványa! — Egy hang a középen: Nem is rossz mester! — Elnök csenget.) Andaházi-Kasnya Béla: Az elhangzott közbeszólás ellenére meggyőződésem az, hogy valamennyi párt képviselőinek, annak, aki felelősség mellett csinál politikát, ez az álláspontja. (Ügy van! Ügy van!) Mindezek^ ellenére igen t. miniszter úr, igazán és szívből, meggyőződéssel csak akkor lehet adómorált hirdetni, ha látják, hogy adókivetési morál van idefenn. (Patacsi Dénes: Ezt mondta a miniszter is! — Derültség. — Vázsonyi János: Nem olyan mulatságos dolog ez!) Méltóztassék azt, amit most volt alkalmuk hallani, megvalósítani és én meg vagyok győződve róla, hogy 189. ülése 1937 február 24-én, szerdán. mind az ellenzék részéről, mind a jobboldalról, csak hála és köszönet fogja övezni a miniszter ur minden cselekedetét (Friedrich István: Nem mindent, hanem ezt!) Mindezek után annak ellenére, hogy minden tekintetben kielégítőnek látszik a miniszter úr felvilágosítása, méltóztassék mégis megengedni, hogy egyetlenegy dolgot kérdezzek meg. Amikor a pótlékolásokat el méltóztatott engedni, milyen elbírálás alá estek az egyházi adók! (Egy hang a középen: Az nem pótlék!) Minthogy az egyházi adó az alapadó nagysága szerint lesz kivetve, egészen furcsa helyzet áll elő, mert megtörténhetik az, hogy valakinek az adóját elengedik az összes pótlékokká] együtt, de fennmarad az a kérdés, — ami például éppen Endrőd községre vonatkozik, ahol az egyházi adók abnormisan magasak — hogy mi fog történni az egyházi adókkal? (Mezey Lajos: Teljesen külön dolog!) Egyébként a miniszter úr válaszát köszönettel és hálásan tudomásul veszem. (Általános helyeslés.) ' Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. (Egy hang bal felől: Egyhangúan!) Következik Tóth Pál képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz az alföldi szegénysorsú nép apró gyermekeinek cukorellátása tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét szíveskedjék felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy — különösen az Alföldön — a szegénysorsú nép a csecsemők és kis gyermekek táplálásához szükséges cukrot nem tudja megszerezni és a helyenként észlelt magas csecsemő- és gyermekhalálozásnak részben ez az okai 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr intézkedni, hogy erre a célra szükséges cukor az ínséget szenvedők gyermekei számára rendelkezésre álljon?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tóth Pál: T. Képviselőház! Előttem szólott három képviselőtársam, akik ma interpellációt mondottak el itt a Házban, adataikat és érzéseiket ugyanabból az érdekszférából merítették, amelyből én fogom, mert általában a magyar nép nyomorúságos bajairól szólottak. Én talán csak ennek a kérdésnek egy kis részletéről fogok beszélni, de azt hiszem, hogy a nemzet egyeteméhez ez is szorosan hozzátartozik. (Halljuk! Halljuk!) Nem kívánok annak a nagy kérdés-komplexusnak, amelyet a cukorügy ebben a csonkaországban reprezentál, sok mindenféle oldala; val foglalkozni, nem kívánok vele foglalkozni sem nemzetgazdasági, sem mezőgazdasági szempontból. Nem óhajtok beszélni sem a cukorrépatermelésről, sem a cukorgyárakról, sem a cukor feldolgozásáról, mert, bár ezekben a kérdésekben vannak bizonyos vonatkozások, amelyeknek - elismerem — megbeszélés tárgyainak kell lenniök, de engem csak egészségügyi, szorosan véve pedig népegészségügyi szempontból érdeKel a cukor. Engem a cukor, mint táplálék érdekel. Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a népélelmezés súlyos promlémáival ma már a Népszövetség illetékes bizott-