Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-189
Az országgyűlés képviselőházának li tást, ugyanakkor azonban az adóalanyok kint a falvakban még nem tudják, hogy az új adókivetés során milyen elbírálásban fognak részesülni. Az elmúlt esztendőben a pénzügyi kormányzat — igen helyesen, szociális érzéstől áthatva — mentesítette az egyszoba-konyhás lakásokat az adófizetés alól, természetesen csak abban az esetben, ha a lakás tulajdonosa napszámos. Meg kell azonban jegyeznem, hogy — bár a jószándékot egy pillanatig sem vonom kétségbe — az a hatás, melyet a rendelet a valóságban mutatott, nem felelt meg a hozzáfűzött reményeknek. Sajnos, a gyakorlat azt mutatja, hogy ez a kedvezmény csak papíron volt kedvezmény, mert szociális cselekedet, amellyel a pénzügyi kormányzat a legszegényeob néprétegnek ezt az adóját elengedte, azt eredményezte, hogy szörnyűséges adóhátralékokba kerültek és adófizetési kötelezettségeiknek nem képesek eleget tenni. Mert mi történt 1 ? Megtörtént az^ hogy megkapta ugyan az egyszoba-konyhás lakás után a tulajdonos az adómentességet, az adókönyvből az engedményt visszleszámítolták, az adóalap azonban megmaradt a régiben, úgyhogy tulajdonképpen ez 20 pengős adókivetésnél körülbelül 7 pengő adókedvezményt jelent, tehát effektive 12 pengő még mindig megmarad anna] T az embernek, akinek pedig köztudomás szerint semmi vagyontárgya nincsen. A legszomorúbb azonban talán még nem is ez, A legszomorúbb az, hogy az a réteg, amely ezt a kedvezményt élvezhetné, az elmúlt tíz esztendő szörnyű ideje alatt olyan adonatralékokba került, hogy nem egy van, — például az én választókerületemben Endrődön, Gyomán — akinek 200—300, sőt 400 pengős adóhátraléka is van. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Házadó után?) Nem házadó után, valamennyi adója után, mert nem szabad elfelejteni, hogy a házadó csak egy mellékes adó s a házadónak megfelelő összeg 4 pengő 50 fillér, ez azonban végeredményben felmegy 20—26, sőt 30 pengőre is, még akkor is, ha annak az embernek semmi egyebe nincsen. A késedelmi kamat azelőtt 12%, majd 9% volt, most a pénzügyminiszter úr igen helyes intézkedése folytán 6%, de ha az elmondottakat számításba vesszük, akkor látjuk, hogy az elmúlt tíz esztendő alatt az a kisember soha nem tudott adófizetési kötelezettségének eleget tenni, mert ha adójának kétszeresét fizette is meg, még mindig fennmaradtak egyéb költségek és akkor még mindig nem fizette meg a késedelmi kamatot. Ma tehát helyzet, — ismétlem, meg vagyok győződve arról, hogy ez a legjobb szándékból eredő szociális intézkedés volt •— hogy az adóhátralék akkora, hogy ha párhuzamba állítok egy 50 holdas gazdát egy nincstelen egyszoba-konyhás lakású emberrel és megnézem a multévi hátralékukat, akkor annál a kisembernél is majdnem azt kell hinnem, hogy egy 50 holdas gazdával állok szemben, mert ugyananynyi adóhátraléka van az 50 holdas gazdának, mint a nincstelennek; csak az egyiknek a földje után, a másiknak a tartozása után van megállapítva az adóhátraléka. Ez teljesen tarthatatlan és szociális szempontból nem fenntartható helyzet. Lehetetlenség, hogy míg az egyik a vagyona után adózik, addig a másik a tartozása után adózzék, mert hiszen tulajdonképpen ez történik. Ezt be is bizonyítom. Egy csomó ilyen adóív van a kezemben. Bizonyítani tudom, hogy például egy adózónak 12 pengő az előírt adója, de még mindig 168 pengő adóhátraléka van. '. ütése 1937 február 24-én, szerdán. 501 ^5*??? T ihainér Pénzügyminiszter: Milyen ado? Hazado?) Nem házadó. (Br. Berg Miksa: Összesen az egyházi adó, a forgalmi adó, a 8%-os kamat stb.l) Az illetőnek 18 pengő az evi összadója, a befizetésre ebből le van vonva 7 62 pengő, tehát körülbelül csak 11—12 pengő a hátralékos folyó adója s így összesen kezelt adomák a kamatját sem fedezi, ha az'évi adójának megfelelő összeget megfizeti. Szóval az az egyszerű ember látszólag fizet, sőt jelentékenyen többet fizet, mint az ő évi kivetése s az adóhátraléka mégis folyton nő. Van egész csomó ilyen eset, sajnos, szórakoztathatom vele a miniszter urat. (Átadja a vonatkozó iratot a pénzügyminiszternek-) t Igen t. miniszter úr, a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ez így van. Hogy csak egy gazdát említsek, egy szegény ember, akinek 400 pengő adóhátraléka volt, a 400 pengő adóhátralék után fizetett az elmúlt esztendőben 46 pengőt, azután fizetett kamat címén 36 pengőt. Ugyanakkor a vagyona után egész, kivetése 12 pengő volt, de kamat címén 36 pengőt fizetett. Ez tarthatatlan helyzet, így lehetetlen helyzetbe kerülnek ezek a kisemberek. (Gr. Festetics Domonkos: Hány esztendeig nem fizetett? — Br. Berg Miksa: Szegény napszámos emberek 120 pengő évi kereset után adóznak!) Végtelenül hálás vagyok a közbeszóló képviselőtársamnak, mert hiszen éppen én is arról akarok beszélni,, amit Festetics képviselőtársam említett. Amikor a pénzügyminiszter úr az adóbehajtó : hatóságokat vagyonilag teszi felelőssé az adóhátralékokért, méltóztassék elképzelni, hogy azok az adóbehajtó hatóságok milyen vexatúrákat végeznek a falvakban. Ha az adóhatóság ezt a hátralékot behajtani nem volt képes, akkor nyilvánvaló, hogy az adózónak tényleg nem állott módjában az, hogy valamit is fizethessen. Ez csak azt igazolja, hogy az egész tíz év alatt ez az adófizetési rendszer már elhibázott volt. (Gr. Festetics Domonkos: Ezek a Wekerle-féle törvények voltak rosszak! — Müller Antal: Bizony rosszak!) Amikor tízéves adóhátralékot cipel ez a szegény szeren; esetlen ember és amikor 10—12%-os késedelmi kamatot fizetett, nem tud azsúrba jönni s nem is lehetséges, hogy azsúrba jöhessen: (Gr. Festetics Domonkos: Lehetetlen is!) Egy tiszteletteljes kérésem van az igen t. pénzügyminiszter úrhoz. Előrebocsátom, hogy teljes mértékben honorálom, sőt természetesnek találom, hogy a pénzügyminiszter úr az adómorálra vigyáz. Nagyon jól tudóm, hogy ez igen kényes kérdés, mert hiszen ha egyszer megindul az ilyen törlés, akkor nincs vége és nincs hossza. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a legkisebb mértékben is ilyen irányba akarnám terelni a pénzügyminiszter urat, mindazonáltal párhuzamot kell vonnom az adómorál tekintetében, hogy az mikor romlik jobban? Van olyan község, ahol 70.000 pengő úgynevezett dubióz-adót követelnek és maga az adóhatóság is tudja, hogy abból soha .Pénz nem lesz. Kérdem, az adómorál szempontjából mi a helyesebb, ha engedem, hogy az a kisember, bár csak papiroson, viselje az adóterhet, de ne fizessen, vagy lehetővé teszem megfelelő törlés által, hogy fizetőképes legyen és tényleg fizessen? Az az ember, akinek az adóhátraléka 12 éven keresztül megnőtt 2—300 pengőre, nem fizet, mert mi történik, ha fizet? Kisebb lesz az adója látszólag, de a valóságban megmarad az adója a maga nagyságában, aminek eredménye az, hogy a végrehajtó épúgy kijön a házához, mint eddig. (Soltész János: És szaporítja a
