Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

500 Az országgyűlés képviselőházának én szögeztem le és nem is propagandisztikus célokra akarom ezt kihasználni. Tessék nekem előlegezni azt a jóhiszeműséget, hogy nem propagandisztikus célokból hozom ide ezt a kérdést és ha ez mégis propagandisztikus eszköz, vagy annak méltóztatik minősíteni, tessék kivenni a kezünkből ezt a propagandisztikus eszközt. (Farkas István: Ügy van! Jobb helyzetet teremteni!^ Méltóztassék az ínségeseket jól ellátni, méltóztassék messze kiható szociálpolitikai intézményeket létesíteni, akkor ezt a propagandisztikus eszközt nem is kell kivenni a kezünkből, mert az egyszerűen kihull a kezünkből. (Farkas István: Tessék beterjeszteni a munkanélküli biztosításról szóló törvényjavaslatot! Megszavazzuk!) Ha a kép nem volna olyan sötét, mint amilyennek festettem, — nem is festettem olyan sötétnek, mint amilyen — akkor én hiába állnék ide, nem is volna semmi célja és kinevetnének, joggal kinevetnének érte. De, mert sajnos, valóban ilyen sötét a helyzet és a kén, azért tartottam kötelességemnek idehozni és a harcot nem is fogom abbahagyni, amíg a belügyminisztérium, amelynek hatáskörébe van utalva a szociálpolitika Magyarországon, fel nem hagy antiszociális hajlandóságával. Azt mondja az államtitkár úr, hogy 8 millió pengő jut erre a célra egész nagy Magyarországon különböző adópótlékokból. (Farkas István: Elég szomorú! Egyes hírlapok többet kapnak!) Látjuk, . hogy ez nagyon kevés. Azt méltóztatott mondani, hogy nem kötik meg az önkormányzatok kezét, tehát én tévedek. A következő mondatban viszont azt mondta az államtitkár úr, hogy általános érvényű utasítást adtak ki. Szeretném én ezt az önkormányzati vezetőt látni, aki egy t ilyen általános érvényű belügyminiszteri utasítással szembe merne szállni. Benne van abban az általános érvényű utasításban minden jó, amit a belügyminisztérium antiszociális szelleme magából kitermelt és elgondolt. Jaj volna annak a polgármesternek, aki nem ehhez tartaná magát akkor, amikor az ínségesek ügyét intézi. Csak a veszélyben lévők juthatnak hozza ehhez az ínségmunkához. De hát szabad-e megvárni azt az utolsó pillanatot, ami után már csak az Összeomlás következik be? -Nem kellene-e elébe menni a dolgoknak, nem kellene-e profilaktikus szociálpolitikai gondoskodást kifejteni? Nem kellene-e óvni, gondozni a családot, hogy a veszély pillanatáig ne érjenek el, s ne kerüljenek olyan helyzetbe, amikor mar az ajkukat érinti az ár, amikor már vagy sikerül, vagy nem sikerül a mentes, — igen SOK esetben nem sikerül. Ezt én modern szociálpolitikai gondoskodásnak nem fogadhatom el. Van remedium. Ne tessék restelni végre egy kicsit Nyugat felé nézni és egy kicsit a modern szociálpolitikai elméletet is figyelembe venni. Itt van a munkanélküliség esetére való biztosítás. Megvan a világnak majdnem minden államában, megvan a fasiszta Olaszországban, megvan az austrofasiszta Ausztriában, megvan a hitlerista Németországban, mint ahogy megvan minden európai államban, megvan Romániában is. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Talán egészen egyedül állunk Magyarországon azzal a mi külön elgondolásunkkal, hogy: a munkanélküliekkel pedig törődni ne tessék. Ezt boldogult Vass népjóléti miniszter annakidején úgy fejezte ki, hogy nem kell na.189. ülése 1937 február 24--én, szerdán. . gyón izgulnunk ezen a kérdésen, az életnek van bizonyos autonómiája, amely az embereket az élet nehézségein átsegíti. Az előző kormányok s ez a kormány is átvette ezt a szisztémát; a kormány ezen a téren autonomista, ezen a téren tiszteli az autonómiát. Más téren annál kevésbbé és rugalmas, sajnos, nagyon sok cserben — nem szeretem a szójátékokat, de ez nagyon találó erre — kirugalmas az a rendszer, amellyel ezt a kérdést kezelik. T. Ház! Arra törekednek, hogy közhasznúak legyenek az ínségmunkák. Nagyon helyes, mert például árkokat ásni és ugyanazokat az árkokat betemetni, erre semmi szükség nincs, ezzel a fáradsággal odaadhatnák más formában is az improduktív célokra elköltött pénzt az illető munkáscsoportnak. Mi sem gondolunk erre, sőt ellenkezőleg, látjuk és azt állapítjuk meg, hogy igenis olyan közhasznú munkákat végeztetnek az ínségmunkák keretében, amelyeket közmunkákká kellene átváltoztatni és közmunkák alakjában kellene kiadni. Építenek, planiroznak, évezredes hiányokat pótolnak, épületeket építenek, kórházakat, vágóhidakat, stadionokat, uszodákat és egyebeket építenek ínségmunkák keretében. Az ínségmunka feltétlenül olcsóbbá teszi az építkezést, de a másik részen viszont pusztul az élet és elenyészik az az előny, amelyet az alacsony ínségbér jelent. Felhívom a kormány figyelmét arra, hogy foglalkozzék gondosabban a szociálpolitika mai követelményeivel és lássa meg azt a helyzetet, amelyben ennek az országnak vonagló, szenvedő népe sínylődik. Legyenek szívesek konkrét szociálpolitikai javaslatokat előterjeszteni, mert csak ez elégíti ki az ország igényeit. Merem állítani, az ország gazdasági helyzetének és egyéb gazdasági tényezőinek sérelme nélkül csinálják ezt mindenhol, próbáljuk meg mi is ezen az alapon. Amit az államtitkár úr elmondani szíves volt, az egyáltalában nem megnyugtató, nem kielégítő, ettől nem lesz nagyobb kenyér, nem lesz kisebb a munkanélküliek száma és nyomora éppen ezért a választ nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a Házat, méltóztatik-e a toelügyi államtitkár úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház az interpellációra adott választ tudomásul veszi. Következik Andaházi-Kasnya Béla képviselő úrnak a pénzügyminiszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (Olvassa): »Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy az egy szoba-konyhás lakások adómentessége az adóhátralékosoknál gyakorlati előnyt nem jelenti Hajlandó-e a miniszter úr odahatni, hogy a kormánynak ez a szociális intézkedése^ amely éppen a legszegényebb réteg megsegítését célozza, a valóságban is éreztesse hatását? Ezt elérendő, hajlandó-e a miniszter úr intézkedni, hogy a nyilvánvalóan behajthatatlan adóhátralékok töröltessenek.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Andaházi-Kasnya Béla: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Interpellációmnak az adott aktualitást, hogy — amint a lapokban olvastuk — a pénzügyminisztérium az adóki! vetésekre vonatkozólag már megadta az utasí-