Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

Az országgyűlés képviselőházának 1 azokra a közegészségügyi, társadalmi és gazdasági veszélyekre, amelyek mögöttük rejlenek. Nagyon kérem a mélyen t. kormányt, többszázezer jóakaratú, ínségbe jutott magyar munkás nevében, — mert ezekről van szó — hogy segítsen az állam. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Mikecz Ödön belügyi államtitkár úr kíván válaszolni. Mikecz Ödön belügyi államtitkár: T. Képviselőház! A belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úr nevében a következőkben van szerencsém Propper Sándor t. képviselőtársam interpellációjára válaszomat megadni. Kétségtelen, hogy az inségenyhítő tevékenység és az ínségesek problémája — amint Farkas igen t. r képviselőtársam is érintette egyik közbeszólásában — nemzeti probléma, de éppen azért, mert nemzeti probléma, (Haám Artúr: Magyar nemzeti probléma! — Propper Sándor: Magyarországon csak magyar nemzeti lehet!) azt hiszem, ennek a tágyalási módja csak akkor helyes, ha teljesen az objektivitás mezején mozog. Ezt a kérdést nem lehet a politikai pártállás szempontjából megítélni (Farkas István: Nem is abból ítéljük meg!) és nem lehet propagandisztikus szempontból sem megítélni: ez a kérdés elsősorban gyakorlati kérdés. Azt hiszem, ennek a Háznak egyetlen pártja sincs, amely ne érezné, hogy a nemzetnek kötelessége ebben az ^inségenyhítő tevékenységben teherbíróképességének végső határáig elmenni, kétségtelen azonban, hogy ez a határ egyúttal limitálja is a tevékenységet. Nekünk az inségenyhítés problémájánál az állam és az állami pénztár teherbíróképességét feltétlenül figyelembe kell vennünk és ez — méltóztassék elhinni — nem olyan túlságosan kicsiny. (Kertész Miklós: De a konjunkturális hasznok nagyok! Ott még elfér egy kis pótteher?) Az az összeg, amelyet ebben az esztendőben az állam a költségvetésen túl rendkívüli hitelként adott, 3,600.000 pengő, az az összeg, amelyet inségjárulék formájában az egyes önkormányzati közületek, községek és városok adófizető polgársága ad» 2,600.000 pengő s ezen felül jönnek azok az összegek, amelyeket az egyes önkortmányzatok a saját költségvetésükbe felvesznek. 8,000.000 pengő tehát az az öszszeg, amelyet ebben az esztendőben közpénzből inségenyhítő tevékenységre fordítanak. Ennek megszervezésére egységes gyakorlatot megállapítani nem lehet, mert a lakosság összetétele, a gazdasági viszonyok alakulása szerint az egyes városokban eltérőek a megoldásra váró feladatok s ennek megfelelően mások a segítés eszközei is. A belügyminisztérium etekintetben nem kötötte meg az inségenyhítést végző önkormányzati testületek és az inségenyhítési mozgalomban résztvevő hatóságok kezét, tehát tévedni méltóztatik az interpelláló képviselő úrnak, ha azt véli, hogy a belügyminisztérium minimális munkabéreket állított fel az inségenyhítő tevékenység terén. A belügyminisztérium csupán általános érvényű utasítást adott ki Budapest polgármesterének, valamint az egyes önkormányzati testületek első tisztviselőinek, amelyben nagy vonalakban állapította meg az ínségenyhítő tevékenység • alapelvét. Figyelmeztette rendelete szerint ezeket az önkormányzati testületeket, — amelyeken tulajdonképpen az ínségenyhítő tevékenység nyugszik — hogy az ínségakció gondoskodása csak a létfeltételeikben súlyosan veszélyeztetett családokra terjedhet 9. ülése 1937 február 2U-én, szerdán. i% ki. Ha ezen túlmenően a kevésbbé rászorulók bevonatnának, ez csökkentené a tényleg szükségben lévők részére jutó segítség mértékét, r T. Ház! Az alapelv általában az, hogy az msegmunkákat munkateljesítmény szerint, tehát akkordbérek alapján kell elvégezni. Napszamb éréket az ínségmunkások csak ott kapnak, ahol csökkent munkaképességű, törődött es idősebb ínségeseket kell foglalkoztatni. Azt hiszem, méltóztatnak felismerni ennek az intézkedésnek szociális jelentőségét. Ott, ahol munkateljesítményt éppen a csökkent munkaképesség, vagy pedig a törődőttség miatt nem lehet követelni, a napszámrendszerre tért át a belügyminisztérium, illetőleg ezt az utasítást adta az egyes önkormányzati testületeknek. A kérdés megoldása tehát meglehetősen rugalmas, mert a viszonyok változását is figyelembe veszi és különösen most, amikor a létfenntartáshoz szükséges költségek emelkedtek, egészen természetes, hogy a hatóságoknak, amelyeknek feladata az ínségenyhítő tevékenység organizálása, ezeknek az emelkedett létfenntartási költségeknek figyelembevételével kell akár a munkateljesítmény szerint, akár pedig a napszám szerint az esedékes munkabérek nagyságát megállapítaniuk. Ami a fedezet kérdését illeti, ezt a belügyminisztérium a pénzügyminiszterrel egyetértőleg nagyon alaposan kivizsgálta, megtárgyalta az egyes közületek vezetőivel és mi úgy látjuk, hogy az ekként nyújtott fedezet, ez a 8 millió pengő, a leginkább arra szoruló lakosság ínségét enyhíteni is fogja. Teljesen ínséges, olyan, aki az egész évben foglalkoztatás nélkül lenne, alig van. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Azok, akik a mi nyilvántartásunkban szerepelnek, általában az évnek csak bizonyos szakában állanak munka nélkül. Ha ezt figyelembe méltóztatik venni, akkor az államháztartás által biztosított, valamint az önkormányzati közületi háztartásokban t

felvett összeg kétségtelenül nem olyan csekély, mint amilyennek interpelláló t. képviselőtársam beállította. Az kétségtelen, — és ez a mi törekvésünk — hogy kívánatos, hogy minden munka, amely az állam és az adófizetők pénzéből nyer fedezetet, közhasznú munka legyen, mert hiszen, ha közhasznú a munka, amelyet végeznek, ezzel a lakosság gazdasági emelkedését is előmozdítják. Szükségesnek tartom azonban, hogy rámutassak arra, hogy ezeknél a kérdéseknél sohasem lehet a fedezet szempontját figyelmen kívül hagyni, mert a kormánynak figyelemmel kell lennie az adófizetők helyzetére is és ezért nem lehet elérnünk azt, amit talán mindnyájan kívánatosnak tartanánk, hogy hosszabb időn keresztül magasabb munkabérekkel foglalkoztassuk azokat, akik az év bizonyos szakában munka nélkül állanak, mert akkor mind többet és többet juttatnánk az adófizető polgárság közül is az ínségesek sorába, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezeket voltam bátor az interpellációra előterjeszteni és kérem, méltóztassanak a választ tudomásul venni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Propper Sándor: T. Képviselőház! Szívesen és örömmel venném tudomásul az államtitkár úr válaszát, ha az kielégítő válasz volna. Az ínségesek azonban nem ezt várják, szegények nem magyarázatot, hanem kenyeret kérnek, dolgozni és élni szeretnének. Azt, hogy ez nem politikai kérdés, éppen