Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

494 Az országgyűlés képviselőházának nokság által igazolt halálesete vagy betegsége esetére is rendelkezésre bocsáttassák. Budapest, 1937. évi februári hó 20-án. Bornemisza. Géza ». k. a m. jkir. 'kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi minszter.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszteri választ tudomásul venini? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következnek az interpellációk. Az első Esztergályos János képviselő úr interpellációja a kormányhoz. A jegyző urat felkérem az interpelláció felolvasására. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció' az öss'zkormányihoz az alkalmazottak és nyugdíjasok járandóságaiból történt szanálási levonások megszüntetése tárgyában. Hajlandó-e a kormány az 1931. évi 5000. M. E., az 1931. évi 7000. M. E., az 1932. évi 3000. M. E. és az 1933. évi 1400. M. E. rendeleteknek az állami és önkormányzati tisztviselők, alkalmazottak, nyugdíjasok, özvegyek és árvák illetményeinek és nyugdíjainak' csökkentésére vonatkozó irésizét hatályon kívül (helyezni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőház! Tisztelettel r< kérem, méltóztassanak beszédidőmet negyedórával. meghoszabbítani. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az engedélyt megadta. Esztergályos János: Mélyen t. Képviselőház! Mi, szociáldemokraták, tíz esztendőn keresztül nem szűntünk meg ezekről a padokról kongatni a vészharangot, amivel az volt a oélun<k,

f hogy felhívjuk a könnyelmű pénzügyi gazdálkodásra az ország közvéleményének figyelmét. Nem egy, de számtalan esetben megjósoltuk, hogy annak a könnyelműségnek, amellyel az ország

1 pénzével sáfárkodnak, meg fog jönni, mert meg kell jönnie a szörnyű következményének. Még élénk emlékezetünkben van, amikor az akkori pénzügyminiszter urak: Wekerle, utána Bud János a szónoki képességnek minden r összeszedett furkósbot jávai jöttek annakidején nekünk, megvádoltak bennünket még hazaárulással is, mondván, hogy a mi kritikánk a külföld felé szól. Mindennel megvádoltak, lazítással, izgatással, mindaz benne volt az ő támadásukban, ami alkalmas volt eltakarni és elfedni pénzügyi politikájukat. T. Ház! Ismétlem,, egy lelkiismeretlen pénzügyi gazdálkodás után jött -azután a fekete esztendő, 1931, amikor a legnagyobb megdöbbenésére az országnak az akkori új pénzügyminiszter úr itt a Ház nyílt színe előtt bejelentette, hogy lezárja a sorompókat az eddigi pénzügyi politika előtt, és mindazt, amit az előbbi kormányok könnyelműen elköltöttek, majd helyire kell hozni. Nemsokára a pénzügyminiszter úrnak e bejelentése után megjelent az akkori miniszterelnöknek elsőszámú szanálási rendelete az 5000. M. E. számú rendielet, amely megnyitása volt azután a későbbi intézkedéseknek, és amely intézkedéssel az ország élő testének legelevenebbikébe hasított bele, Azt, amit eltékozoltak tíz esztendőn keresztül, nem ott iparkodtak visszavenni, ahol tíz esztendőn keresztül felhalmozódott a vagyon, nem ott iparkodtak visszaszerezni, ahol felhasználták az akkori kormány segítségével a vagyont és a tőkét, hanem mindjárt az első metszésnél odanyúltak, odahasítottak, ahol 189. ülése 1937 február 24-én, szerdán. minden fillér életet és kenyeret jelent, odanyúltak a nyugdíjasok pénzéhez, az árvák és özvegyek pénzéhez, odanyúltak a tisztviselők pénzéhez (Propper Sándor: Járandóságaihoz!), járandóságaihoz. T. Képviselőház! Ez az 5000. számú rendelet a következőképpen szól (olvassa): »Az állami, vármegyei, állam vasúti, az állami vas-, acél- és gépgyári és állami kőszénbányászati tisztviselőknek és egyéb^ alkaLmazoittaknak.... fizetését (havidíj, havibér) 1931 szeptember 1-től csökkenteni kell«. Tehát imind azokat a im/unkásokat és tisztviselőket, akik az állam szolgálatában állottak: villámcsapásként érintette és érte ez az 5000-es rendelet. Óriási felhördülés történt erre az országban. A kétségbeesett lelkek keresték a menekülést sí felháborodva iparkodtak tiltakozni a rendelet ellen, de a rendelet számítva a felháborodásra, gondoskodott arról is, hogy azt némiképpen csökkentse. Ugyanennek a rendeletnek a végén ugyanis ki van mondva, hogy a rendelet csak 1932 június végéig marad érvényben. Fájdalmasan érintette az egész országot ezenkívül az, hogy ugyanakkor a városi, törvényhatósági és megyei alkalmazottak részére megállapított mellékilletményeknek 25 százalékát elvették. Sokan ^azt mondották: hiszen csupán a jövő év júniusáig marad érvényben a rendelet, majd csak kibírjuk valahogy ezt a keserves esztendőt. Még maigmkhoiz sem tértek azonban az érdekeltek, már megjelent a miniszterelnök 7000. számú rendelete, amely már kibővíti az 5000-es számú rendeletet, amennyiben annak 5. §-a következőképpen szól (olvassa): »A jelen rendelet 1—4. >§-aiban foglaltakat az 1932. évi január hó 1-étől kezdve alkalmazni ikeill« — az első rendieletet tehát 1931 szeptember 1-étől, a másodikat 1932 január 1-étől kellett alkalmazni — a Budapest székesfővárosi közmunkák tanácsának, a közalapoknak és közalapítványoknak, a vármegyei közúti alapoknak, a nem állami közkórházaknafc, az Országos Gazdasági Munkáspénztár-iyk, az' Országos Társadalombiztosító Intézetnek és a Maigámallkalma'zottak Biztosító Intézetének alkalmazottaira, valamint az ösisizes törvényhatóságok, megyei városok és községiek közigazgatási alkalmazottaira«. (Propper Sándor: Ez precíz munka volt, nem maradt hézag!) Tehát kiterjesztettéik aiz első rendeletet, újabb területen hasítottak bele a munkájukból élő törne-' gek húsába. Ujabb nagy tömegek szájától vették el a falat kenyeret, Ez a rendelet is azt mondotta, hogy csak június 30-áig lesz érvényben. (Farkas Ts-tv'án: Még most is érvényben van!) A június 3;-iki dátumot azonban nem tartotta be a kormány. Ehelyett akkor, amikor mégis remélni merték az érdekeltek, hogy megszűnik ennek a rendelkezésnek a hatálya, megjelent a miniszterelnöknek harmadik rendelete, az 1932. évi 3000. számú rendelet, amely újabb levonásokat eszközölt. Amíg az első levonásoknál 10%-tói 15%-ig történt a levonás, ennél a második levonásnál 2—5%-ot vontak le a járandóságból, a fizetésből és az ellátási díjakat szintén 2—4 százalékkal csökkentették. Hozzányúltak a lakbérekhez is, a lakbéreket 3—5%-kai csökkentették. Benne voltak teljes gőzzel a csökkentésben, a. levonásban. A fővárosban például a kistisztviselőktől, az apró kisemeberektől, akiknek nyomorúságos fizetése addig is alig volt elég arra, hogy a mindennapi kenyerüket bevásárolhassák, elvontak a közlekedési segélyükből