Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1937 február 2U-én, szerdán. 495 3.60 pengőt, de elvontak az özvegyektől, árváktól is egy pengőket, két pengőket. (Propper Sándor: A koldustarisznyában vájkáltak!) A 3000. számú rendelet újabb ígéretet tett. Ebben az utóbbi rendeletben nem volt szó arról, hogy megszüntették az 5000. és a 7000. számú miniszterelnöki rendelet hatályát, hanem ez is folytatja az ígéretet, az érdekeltek becsapását, amikor ennek a rendeletnek 21. §-aazt mondja, hogy ez a rendelet 1933. június végéig marad érvényben. Ismét tehát egy esztendő. Mindig egy esztendő a distancia, amellyel nyugalmat akart a miniszterelnök úr teremteni az érdekeltek lelkében, akiknek a lelkében a jogos elkeseredettség óriási hullámokat vert. De ez nem volt elég. Már benne voltak és látták, hogy a tömeg, amely érdekelve van ebben a lelketlen ténykedésben, akiket sújt a szanálás pénzbeli levonása és megkárosítása,- tehetetlenül áll itt a kormánnyal szemben. Ezt a helyzetet felhasználta a kormányzat arra, hogy kiadta az 1933. évi 140»}. számú miniszterelnöki rendeletet, amely újabb 5—6—1% -kai csökkentette a városi és községi alkalmazottak fizetését és mellékilletményeit és ugyanakkkor az özvegyek és árvák járandóságait is 2—3 százalékkal csökkentette. Itt már egy egészen új formát találtak az illetékesek: többe már nem hitegetnek, hogy egy évig tart csupán ennek a rendeletnek a hatálya, hanem nyíltan, őszintén megmondják, hogy ez a rendelet további intézkedésig^ marad hatályban. Hogy ez a négyszeri levonás 'mit jelent pénzben, összegben, mit jelent a gazdasági élet szempontjából, méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag a költségvetési adatokat vegyem elő. A szanálási levonások 1931 szeptemberétől kezdődtek- Az az összeg, amelyet 1931 szeptemberétől a következő év, vagyis 1932 június 30-ig elvont a konmány ilyen címen, nem ismeretes e pillanatban előtteni, mert ez az 1931/32. évi költségvetésből nem tűnik ki. Kitűnik ellenben az 1932/33. évi költségvetésiből, amely szerint az állami igazgatásnál a csökkentés 25,200.000 pengő, az állalmi üzemekben a munkásoknál, segédmunkásoknál ugyanakkor 18,600.000 pengő. (Farkas István: -Az ipari munkásokat, nyomorították meg!) Az 1932/33. évben tehát szanálás címén a megszolgált bérből, elvont a miniszterelnöki rendelet 43,800-000 pengőt. (Farkas István: A produktív munkának nincs értéke!) Az 1933/34- évi költségvetésben megint csak azt látjuk, hogy az állami igazgatásnál 11,800.000 pengőt,' az állami üzemeknél, tehát ismét a munkásoktól és alkalmazottaktól 2,400.000 pengőt, oïsze,sen 14,200.000 pengőt vontak el. Az 1934/35. évi költségvetésben az állami igazgatásnál 3,100.000, az állami üzemeknél 5,100-000 pengő a levonás. Amennyivel kevesebbet vettek el az előző esztendőkben, azt most, az 1934/35- évben megkétszerezték. Ebben az esztendőben elvettek ugyanis 8,200.000 P-t. A négy szanálási rendelettel pedig az állami és közületi alkalmazottaktól elvettek összesen 66,200.000 pengőt. (Buchinger Manó: Szörnyűség!) Ez azt jelenti tehát, hogy 66,000.000 pengővel van kevesebb a gazdasági életben. Ezt a 66,000-000 pengőt elvették a nyugdíjasoktól, az özvegyektől, a műhelyi és irodai alkalmazottaktól. (Farkas István: Hogy minél kevesebb agrárterméket fogyasszanak!) Mi lett ennek a szörnyű következménye? Az, hogy a legutóbbi négy esztendőben egész gazdasági életünk recseg és ropog. Szörnyű és kétségbeejtő a statisztikának idevonatkozó KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI, , képe, amely kimutatja, hogy mennyi becsületes kisiparos ember ment tönkre, mennyi azoknak a szerencsétlen kisiparosoknak a száma, akik egy egész életen keresztül szorgalmasan dolgoztak, arra számítva, hogy majd öreg napjaikra meglesz a betevő falat kenyerük. Miután a 66 millió pengőt elvonták a forgalomtól és azoktól, akik az iparosoknál, a suszternél, az asztalosnál, szabónál stb. rendelnek, szóval a fogyasztóktól, ennek legfeltűnőbb következménye a kisiparosság pusztulása. De ugyanez; a helyzet a kiskereskedőknél is. Méltóztassék csak megnézni azokat a statisztika kimutatásokat, amelyek a csőd- és kényszeregyessségről beszélnek és amelyek azt mutatják, hogy mennyi becsületes kiskereskedő ment tönkre és jutott csődbe, mert megszűnt ét lakosság' fogyasztóképessége. Hogy mennyi embert sújt a szanálás, azt a következő számok mutatják, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,') Az állami alkalmazottak létszama 116.544 állandó alkalmazott. Ehhez hozzájön 30.620 munkás. Ez összesen 147.164 ember. Nyugdíjas van 128.063. Ha ezt a számot hozzáadom az előbbi 147.164-hez, akkor megkapom a 275.227 embert. Ha átlagban véve, ezt 3-mal szorzóm — családtagot, feleséget ég, két gyermeket számítva, mert nagyon jól tudjuk, hogy a szegény embernél van a legtöbb gyermek, tehát van 6—7—8—10 gyermek is — mondom, ha ezt 3-mal szorzóm, akkor megkapom a 825.681 embert. Ebhez a 825.681 emberhez hozzászámítva a 10 törvényhatóság és 45 megyei vároe alkalmazottait és ezeknek a családtagjait, özvegyeit éls árváit, ezek száma kitesz 30.248-at. Ha ezt hozzáadom a 825.681-hez,. akkor kapok egy 855.929-es számot, amelyhez hozzár adva a kis- és nagyközségek alkalmazottait, a végeredmény kereken egymilliót tesz ki. Mélyen t. Képviselőház! Ne méltóztassék egy pillanatig sem ázt gondolni, hogy az a kereken egymillió' ember az összes, amelyik érzi a négyszeri szanálásnak terhét. Nem. Ebben nincsenek benne a fegyveres erő alkalmazottai, nincs benne a folyamőrség, vámőrség stb. Meg vagyok arról győződve, hogv ez is olyan tekintélyes szám, amelyet figyelmen kívül hagyni nem lehet. Már most igen t. Képviselőház, én a négyszeri szanálás okozta szörnyű nyomorúságra mutattam rá. Annak a bizonyítására, hogy ez a nyomorúság itt van, hogy ez nem feltételezés, méltóztassanak megengedni, hogy szintén a statisztikai adatokat vegyem elő, annak a szervnek statisztikáját, amely legjobb bizonyítéka és fokmérője a nyomorúságnak. A zálogházi betétekről van szó. Mikor visz az ember valamit zálogházba, ha van valamije? Amikor már nincs betevő falatja, amikor nem tud lakbért fizetni, amikor már nem tud kenyeret adni a családnak. Ha most a zálogházi statisztikát veszem elő, hajszálnyi pontossággal megállapíthatom, hogy a zálogházi forgalom emelkedése attól a pillanattól kezdődik, amely pillanatban megkezdődött a szanálás, 1935-ben a zálogba tett tárgyakra összesen 62,132.225 pengő kölcsönt folyósítottak s 3,062.766 darab tárgyat tettek zálogba. (Propper Sándor: Azon is keres az állam! — Zaj!) Ezt úgy méltóztassék venni, hogy ebben a briliáns gyűrű, fülbevaló -— a régi idők emléke — és benne volt az utolsó ingje annak a tisztviselőnek, munkásnak, tehát végig a briliáns ervűrűtől az utolsó ingig minden benne van. 1931-ben 2,386.000, 1932-ben 71