Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-174

36 Az országgyűlés képviselőházának 17 U. ülése 1937 január 27-én, szerdán. dők és beleilleszthetők. Az igen t. iparügyi miniszter úr nem egyszer említette már, hogy törekvése: az ipar vidék felé való decentralizációja, Nagyon helyes, nagyon okos gondolat is ez, és ebből a szempontból már a terv készítésénél elő kell írni a vidéki városok részére, hogy micsoda iparágakra gondolnak. Sokkal helyesebb ugyanis, ha ez a terv központilag készül és az iparnak a vidéki városokba« való elhelyezését ilyen módon oldják meg. De ugyanilyen fontos az is, hogy arra törekedjünk, hogy a vidéki városok ne szakadjanak el a vidéküktől, ne ássanak egy mesterséges árkot a falu és a város között, hanem érezzék azt, hogy szerves együttműködésre van szükségük és egységbe kell összeforniok. Ezt a gondolatot szolgálja a tárháaak, hűtőházak létesítésének programmja, amelyek szintén szervesen kapcsolódnak bele a városrendezés problémájába. T. Ház! Meg vagyok róla győződve, hogy sokan 'keresnék ellentétet a város és a vidék, vagy a város és a falu között. Nem lehet ellentét, mégpedig azért nem, mert nálunk a városi fejldésnek olyan stádiumában vagyunk, ahol 70—80 évvel ezelőtt voltak az európai nagy ipari és kereskedelmi államok. Ha mi előrelátóan fogunk intézkedni, ha mi látva a hibákat, amelyeket a városi fejlődés magával hozott, arra törekszünk, hogy a városnak és a vidéknek erŐsebb kohézióját, erősebb szolidaritását, erősebb összefogását teremtsük meg, ükkor ez ki fogja váltani a maga jótékony hálását. Én ezt a törvényjavaslatot olyannak fötfom fel, mint amely ebben a gondolatkörben mozog: a városnak egészséges szellemet, szép fcülsőt adni, a szociális tartalmat jobban kjl.>angsúlyozni

v a szakadékokat a társadalmi re* toffek iközt kiegyenlíteni, a különböző rétegeket együttmunkálkodásra, együttes tevékenyrtéű-re késztetni, a város és a falu közt a kellő összhangot és összefüggést megteremteni. Ez n törvényjavaslat meg fogja hozni azt a fejlődést, amelyet mi a nemzet szebb jövője érdekében elvárunk és ezért örömmel fogadom •*l a javaslatot. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Peyer Károly képviselő urat illeti a szó Peyer Károly: T. Képviselőház! Az előttem szólott 'képviselő úrral szemben én a törvényjavaslatot nem fogadom el, mégpedig azért nem, mert ebben a törvényjavaslatban ugyanaz a szellem nyilatkozik meg, amelyet am líjabb időben más törvényjavaslatoknál is sajnálattal kellett megállapítanom. Ez a törvényjavaslat tulajdonképpen nem fejezi ki azt, amit a kormány akar és ami a kormány pzándéka, hanem ez a törvényjavaslat tényleg, ahogyan az előttem szólott t. képviselőtársam mondotta, egy kulcstörvényjavaslat, helyesebben ^ mondva, kerettörvényjavaslat, felhatalmazási törvényjavaslat, amely lehetőséget ad a kormánynak arra, hogy ennek a leendő törvénynek rendelkezéseit különböző rendeletekben hajtsa végre, amely rendeletekre azonban magának a képviselőháznak semmiféle befolyása nincs. Nem vagyok barátja a törvényalkotás eme módjáénak és ezért elvi okokból sem fogadom el a javaslatot. Annáik vágyóik híve, hogy mindazok a kérdések, amelyek rendezésire szorulna/k. magában a törvényben rendeztessenek, de ne rendeztessenek külön, különíhöző rendeleteikben, amelyekben mindig lehetőséig nyílik ama', hogy az érdekeltségeknek a közérdekkel nem mindig összeegyeztethető kívánságai honorájltassanak. Ezen elvi szempontoktól eltekintve, szükségesnek tartom, hogy egy ilyen törvényjavaslat készíttessék, szükségesnek tartom azért is, Imiért elképzelhetetlen, hogy a maá állapot maradjon fenn, amely lehetővé teszi, hogy egyesiek érdekeik megvédésében szembehelyezfcedjenek ia közérdekkel. Evek óta tagja voltam a főváros kisajátítási bizottságának és így alkalmaim volt ia kérdést közelről gyakorlatilag megfigyelni; láttam azt, hogy némelykor egyesek teljesen indokolatlanul útjában állóttalk nemcsak az egyes utcák szabályozásának, hainem némelykor egy egész városrész fejlődésének is. A városmaik eddig is meg volt a lehetősége, hogy ezekkel szemben a kisajátítása eljárásit vegye igénybe. Ez az eljárás azonban olyan hosszadalmas, olyan körül'ményes és annyira bizonytalan, hogy ilyen körülmények között nagyon ritkán vállalkozott a főváros,. vagy valamely más város arra, hogy a kisajátítást igénybe vegye. A Ibiróság mindig, vagy legalább ás túlnyomórészt nem a köz, hanem a magános javára döntött, lamit érthetővé tesz az Is, hogy a magános a maga érdekeinek védelmére olyan ügyvédet vesz, akii az ügybe teljes lélekkel belefekszik, a város pedig olyan ügyvédet küld ki, aki a várostól ezért havi fizetést kap s aki, ha a pert elveszti, abból ránézve nem törtémitk nagy ob baj, imiimt az, hogy legfeljebb valamivel későibben avanzsál előre, ha ugyan más tekintetben (megfelelőképpen nem protezsáljáik. (Propper Sándor: Legfeljebb rosszabodilk a statisztikája!) A törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését rendbenlévőnek tartom; ha itt valaki arra hivatkozik, hogy ennek a törvén y javaslatnak rendelkezései a magántulajdon szentségének elvével ellentétben vammaik, akkor azt teljes egészében aláíróim, de ezen ne méltóztassék csodálkozni, mert a maigántulajdon szentsége olyan elvi álláspont, .amely elméletiben megvain ugyan, a gyaíkorlatban azonban régen túlhágtak:. A gyakorlatban ezt az elvet túllépték, amikor a háború előtt törvényt alkottak arra, hogy bárkinek a házát le lehet bontani, bárkinek a tulajdonát igénybe lehet venni, ha ezt a közérdek úgy kívánja. Folytatódott ez a háború utáni időben a különböző tervgazdálkodás és nem tervgazdálkodások alapján kiadott rendeletekkel, amikor a kölcsönök kamatait törvényhozásilag állapították meg, amikor a házbéreket rendeletileg állapították meg, am'kor a kereskedelmi^ és ipari, de általában a gazdasági életben tevénykedők ténykedései elé állítottak akadályt, vagy gátakat. Ezek mind ellenkezők és össze nem egyeztethetők a magántulajdon szentségével, meg kelíl tehát állapítanom, hogy ha ez az elv elméletben meg is van, de a gyakorlatban a mindenkori kormány úgy teszi magát túl rajta, a hogyan a szükség megkívánja. Ezt nem is tudom kifogásolni, ez rendben is van és a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése is rendben van, mert ha itt a magántulajdon szembe kerül a közérdekkel, akkor a magántulajdonnak deferálnia kelll és át kell engednie ezt a területet a köz részére. Nem szeretném azonban, ha ez a törvényjavaslat olyan szellemet termelne ki, amely a jövőben az építkezéseket nem mozdítja elő, hanem ellenkezőleg, akadályozza, gátolja. Helyesnek tartom a törvényjavaslat egyes szakaszait, csak ezektől nem sokat várok, mert ha itt az a cél, hogy a városszabályozásnál és a város le-