Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-174

Az országgyűlés képviselőházának 171*. ülése 1937 január 27-én, szerdán. 37 vegőjének megtisztításánál kitelepíttessenek a bűzös övezetből azok az üzemek, amelyek károsak, akkor ezt nem úgy kell megoldani, hogy olyan problémák elintézésére, amelyek legalább már húsz év óta a nyilvánosság előtt különböző fórumokon tárgyaltattak, a kormány újabb ötévi haladékot ad, amelyet újabb öt évvel meg lehet hosszabbítani. Vonatkozik ez speciálisan a kőbányai sertésszállásokra, amelyek kitelepítése már a háború előtti időben aktuális volt s csak a háború tartama alatti és a háború utáni viszonyok tartották itt ezeket a szállásokat. Most még öt évig, esetleg megfelelő protekció és utánjárás esetén még tíz évig kell ezt a sertésszáillástelepet eltűrni Kőbányán, pedig ezek egy egész városrész fejlődését akasztják meg, egy egész vidék levegőjét fertőzik meg és benn vannak a város egyik kerületinek központjában, teljesen indokolatlanul akkor, amikor bőséges alkalom volna ezeknek a telepeknek máshol, kint való elhelyezésére. Sőt állítom, nem is költséges építkezések kitelepítéséről van itt szó, mert hiszen az ilyen sertésszállások áttelepítése nagyobb tőkebefektetést nem is igényel Ugyanez a helyzet a téglagyáraknál. A téglagyárak is benn vannak már Budapest központjában. A budai oldalon cementgyárak és téglagyárak vannak egymás mellett és Óbuda fejlődését ezek a téglagyárak akadályozzák. A főváros fejődése az elmúlt években nagyon helyesen és nagyon egészséges irányban aíafeult. A főváros nem a lapos területen, a pesti oldalon fejlődött, hanem a főváros nagy tömegei kimentek a budai oldal egészségesebb vidékére. De azok a telkek és területek épültek be, ahol megfellelő összeköttetéssel utakat, csatornákat, általában közműveket létesítettek s nem épült be Budának az a része, amely a legegészségesebb. Nem épülhetett be az óbudai rész azért, mert a téglagyárak füstje lehetetlenné teszi a város fejlődését. Igen érdekes, hogy a közelmúltban elhunyt egy gazdag bútorgyáros, aki a fővárosra hagyományozott egy többezer négyszögöles telket azzal a kikötéssel, hogy ezekből a területekből a főváros nyilvános parkot köteles csinálni. A főváros ezt el is fogadta és szándékában van ezt a közeljövőben megvalósítani. Ennek a parknak a szélén, a völgyben áll egy téglagyár, amelynek kéménye körülbelül egy szintben van a létesítendő parkkal, úgyhogy a parkban üdülést keresők minden nagyobb fáradság nélkül élvezhetik majd . a téglagyár füstjét, de nem a szabad levegőt. Kijjebb is van egy téglagyár, mely akadályozza a főváros fejlődését. Ezek a téglagyárak — eltekintve attól, hogy megállapítást nyert, hogy teljesen szabálytalanul bányásszák le a hegyoldalakat, — valamikor olyan időben épültek, amikor a fővárosnak ez a része teljesen lakatlan volt, de ma is ott vannak ugyanolyan üzemben, mint a régi időben s akadályozzák a város fejlődését. Ezek kitelepítése tehát közérdek, s a kormánynak ez a törvényjavaslata lehetőséget ad ugyan ennek végrehajtására, de újabb öt- vagy tízéves időszakokat állapít meg. Állítom, hos-y ezek az üzemek minden törvényes rendelkezés nélkül előbb fognak kimenni, mint ahogy azt a törvény előírja, előbb fognak kimenni pedig azért, mert időközben az egész környék beépül és a telkek árában olyan emelkedés keletkezik, hogy a lebontandó téglagyárak telkeik árából bőséges kárpótlást kapnak azért, ha esetleg kimennek. Tehát tulajdonképpen akkor volna értelme ennek a rendelkezésnek, ha egy éven belül végre kellene hajtani, de nem akkor, ha megvárjuk, míg ezek a téglagyárak úgyis kimennek. Itt van például az Óbuda-újpesti híd, amely fel fog épülni... (Bródy Ernő: De mikor?) előbb fog felépülni, annál az időnél, amikor ezeket a téglagyárakat ki akarják lakoltatni — ennek a hídnak a tengelyében lefelé és felfelé is esik egy-egy téglagyár. A hídépítés maga után vonja a kerületben az építkezést, az építkezés fellendülését, tehát körüskörül minden be fog épülni és mivel ott vannak a téglagyárak óriási telkei, ezeknek a telkeknek az ára emelkedni fog, tehát a téglagyárak négy-Öt év múlva minden különösebb felszólítás nélkül is ki fognak menni, mert akkor már jól felfogott gazdasági érdekeik diktálják majd azt, hogy a telkeket értékesítsék és az elavult régi gyári üzem helyett valahol a város külső részén a telkekért kapott pénz feléből építsenek fel maguknak egy új és modern üzemet. Szó esett ennek a törveoy.javaslatnak tárgyalásánál arról is, hogy a városnak joga van kisajátítani olyan telkeket és olyan házakat, amelyek a szabályozási vonalba esnek. Ez is egy régi probléma és a városházán ismételten szóbakerült a kérdés. Ezt a rendelkezést én csak helyeselhetem. Aki végigmegy a főváros egyes forgalmasabb útvonalain, — csak a Wes' selényi-utcára és a Dohány-utcára hivatkozom — ahol autóbusz-közlekedés van, az _ láthatja, hogy az útvonal mentén egy pár kiálló ház akadályozza az útvonal teljes kiépülését és a csodával ha'áros az, hogy ezeken az utakon nem történtek még súlyosabb balesetek a nagymérvű közlekedésből kifolyólag. Ugyanezt látjuk a város különböző helyein is és majdnem minden kerületben láthatunk egyes utcákban házakat, amelyek évtizedek óta kiállnak a szabályozási vonalból és senki nem gondolt még arra, hogy ezeket a házakat el kellen«

1 tüntetni, hogy így lehetővé tegyék az útvonal egészséges kialakulását. Szóbakerült az is. hogy adómentességgel kell elősegíteni az építkezési tevékenység fellendülését. Az adómentesség nemzeti ajándék az építtetők részére, akik az adómentességből ingyen építik meg házukat és nem kell mással bírni ok, csak megfelelő tőkével amellyel az építkezést elkezdik és azután az állam az adómentesség révén visszafizeti nekik azt a pénzt, mert húsz év alatt visszakapják az építési költséget. Ezt kifogásolni lehet, de nehéz volna ezzel szemben hadakozni akkor, amikor az állam más területen is ilyen kedvezményeket ad, amikor a vámvédelem révén egyes iparágak monopóliumra tesznek szert és indokolatlan magas árakat kapnak terményeikért. — hasonló példákat lehetne még felsorolni. Igenis, le kell azonban szögezni azt, hogy ha az állam adómentességet ad az építtetőknek, akkor ezzel csak egyetlen célt szolgálhat, ez a cél pedis csak az lehet, hogy az építkezést előmozdítsa és munkaalkalmakat teremtsen, de minden olyan lehetőséget esirájában el kell fojtani, mely az adómentesség révén többletjövedelmet akar magának szerezni. Méltóztassék megnézni a budapesti telkek kialakulását. A kormány a maga rendeletében adómentességet engedélyezett nem az egész város területére, hanem csak bizonyos városrészekre. Eít az elvet nem kifogásolom, sőt helyeslem. Helyeslem azt, ha időközönkint rendelettel segítik elő, hogy a visszamaradt vá6*