Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-187
Miért mean importálnak Koslsailthtól és Széchenyitől Száz évvel előibbne vannak, mint ez az egésiz reifoimipodiiltiika). Eszméket áraimllani mi is tudunk, az eddigi tapasztalatok azonban engem arról győztek omeg, hogy ezeket atz eszméket anm<ak ellenére, hogy a pontozatok tömegébe voltak 'összefoglalva, megvalósítani, vagy egyáltaíllálban nem, vagy csak nagyon kevéssé tudtunk. Ilyen körülmények között akár a demokratikus, akár pedig parancsuralmi rendszerek szerint felosztva nézzük a nyugateurópai államokat, azt, 'ami Ibevált, ami gazdasági és szociális szempontból miekünk jfeflitétlenül szükséges, tanulságképpen bárlbaninét átvehetjük, anélkül, hogy ezzel idegen esizjtnékiet 'engednénk az országba beáramliaini. (Zaj. Elnök csenget) Meggyőződésem az, hogyha a niiai korszellem,nek megfelelőien a titkos választójogot gazdaságilag és szociális alapon előkészítjük, akkor nem fogunk sötétbe ugrani, (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.), hanem felelősségünk tudatában munkáljuk a magyar jövőtMinthogy ebben a törviényjavaslatlbian a belügyminiszter úr részéről koneiliiáns megértést fiátok abban az irányban], hogy a kitűzött cél érdiekéiben nyugolt politikai atmosziférát teremtsen és a parlament minden erejét koncentrálja, ezt a törvényjavaslatot elfogadom (abban az esetben, (ha a pártunk részéről eliőterjesiztett kifogások a részletes vita során honorálásra találnak. (Helyeslés a baloldalon es a középen.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Dnjlin Jenő. Dulin Jenő: T. Képviselőház! Ámbár teljesen tudatában vagyok annak, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat az ajánlási rendszer kérdésének nem legideálisabb megoldása, tekintettel azonban arra, hogy a jelenlegi helyzettel szemben óriási haladást jelent és ha ezt a javaslatot nem fogadnók el, ez lényegében annyit jelentene, hogy továbbra is a jelenlegi helyzet maradna fenn, amitől pedig őszintén és komolyan félünk, ennélfogva már elöljáróban kijelentem, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középén.) Ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául helyesnek tartom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Miután azonban a törvényjavaslat a választójog technikájának csak egy részét ragadja ki, méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt magával ezzel a résszel foglalkoznék általánosságban, az egész kérdéssel is néhány szóval foglalkozhassam. ; Antal István igen t. képviselőtársunk a napokban tartott igen értékes és érdekes felszólalásában azt méltóztatott állítani, hogy a választójog, kérdése a közvéleményt ma máinem érdekli, inkább csak a politikusok azok, akik valósággal hajánál fogva ráncigálják elő ezt a kérdést. Én azt hiszem, hogy Antal István igen t. képviselőtársam súlyos tévedésben volt. Ö hivatkozott arra!, hogy a publikumot most inkább a gazdasági kérdések tárgyalása érdekli. (Felkiáltások a jobboldalon: Az is!) Ez kétségtelen, erre azonban az a helyes kifejezés, hogy az is, mert senki a világon nem gondolhatja és el nem képzelheti, hogy mi akkor, amikor ezeket a közjogi reformokat komolyan kívánjuk, a gazdasági kérdéseken, nehézségeken javítani nem szeretnénk. Természetesen örömmel vesszük, ha a kormányzat bármiféle komoly gazdasági szempontból javaslatot hoz ide, örömmel is szavazzuk meg, mert hiszen a mi célunk is az, hogy ezen a súlyos, nehéz gazdasági helyzeten a lehetőséghez képest segítsünk. A választójog kérdését ma már, szerény véleményem szerint, semmi körülmények között elodázni nem lehet. Ez igenis nagyon benne fekszik a közvéleményben, ezt már nem politikusok csinálják, hanem a közvélemény szorította rá a politikát, hogy végre-valahára ezzel foglalkozzék és azért örülök ennek a törvényjavaslatnak, mert az eddig szokásos szép szólamok helyett végre-valahára a tettek mezejére lép. Ez az első lépés. Hallottam aggályokat. Egyik igen t. képviselőtársaim azt méltóztatott mondani, hogy ez a törvényjavaslat igen súlyos csalódást okozott neki. A választójogi konferenciának megbékélt szellemében olyan szép elvi felfogások domborodtak ki, hogy most, miután ezt a javaslatot megkapta, kiábrándulás vesz rajta erőt. En abban az esetben osztanám igen t. képviselőtársaim véleményét, ha ezt a törvényjavaslatot a kormányzat, mint a választójog végleges megoldását, terjesztette volna elő. (vitéz Balogh Gábor: Erről szó sincs!) Abban az esetben természetesen idétlen dolog volna és olyan toldozásnak-foldozásnak volna nevelhető, mely csak arra való lenne, hogy az ember szemét kiszúrják vele. A miniszterelnök úr azonban eléggé megnyugtató 'kijelentést tett a vita elején éppen a félreértések elkerülése végett, nevezetesen, hogy ő ezt a javaslatot nem a választójog végleges rendezésének szánja, hanem pusztán egy átmeneti törvényes rendelkezésnek. Ezt, őszintén megvallva, köszönettel kell fogadnunk, mert elvégre elképzelhető volna és igazán nem is lehetne rajta nagyon megütődni, ha a kormány azt mondaná, hogy pár hónap múlva jövök a választójog generális, rendezésével, addig tehát várjunk ezzel a kérdéssel. A kormány azonban többet tesz, nevezetesen arra a; pár hónapra is hoz törvényhozási intézkedést. (Mojzes János: Vannak időközi választások is!) és az időközi választásokon előforduló legsúlyosabb visszaélések lehetőségét mégis csak elvágja, A régi ajánlási rendszerben nagyon sok hiba volt. A legtöbb és legsúlyosabb hiba, — azt hiszem, e tekintetben nem lehet köztünk véleménykülönbség — az volt, hogy az ajánlással lehetővé vált, hogy egyik-másik jelöltet az indulástól elüssék. Ez volt a tulajdonképpen fősérelem, mert a választás már más lapra tartozik, akkor a választó egyéni bátorsága szerint majd megnyilatkozik, hogy kit alkar képviselőnek, ha azonban oda sem engedjük az urnák elé, ez nyilvánvalóan legsúlyosabb megsértése a választójognak. Nem kellett hozza sok tudomány, leült a kerekasztalhoz hat ember és kezdte másolni a választói névjegyzéket. Odahamisították az összes választók aláírását hol balkézzel, hol jobbkézzel ; és a következő induló már nem kapott ajánlást. A törvényjavaslat száz ajánlót ír elő. Sokan azt mondják, hogy ez túlzott szám; ezt a véleményt én nem osztom, mert végeredményben egy választás nagyon komoly dolog s egy választásnál nagy tömegek nyilatkoznak meg. Ha valakinek — akár egy pártnak, akár egy egyénnek — nem áll a háta mögött olyan száz abszolút megbízható ember, akikre biztosan számíthat, hogy tüzön-vízen keresztül ajánlani fogják és rá fognak szavazni és fél ettől a szám-
