Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-187

454 Az országgyűlés képviselőházának 187. ülése 1937 február 19-én, pénteken. tói, az a párt és az az egyén nem komoly. (Mesikó Rudolf: Elfogulatlan kritika!) őszintén megvallom, hogy ha már az ajánlás rendszere egyáltalában fennáll, ha már a törvényhozás elfogadta azt a rendszert, hogy az egyes választópolgároknak ajánlásokat kell benyújtaniuk, akkor ez ellen a rendelkezés ellen nem lelhet kifogásom. Antal István igen t. képviselőtársam rámutatott — szerintem is 'helyesen — arra, hogy a mai parlament valahogyan elszakadt már a választóközönségtől, valami ür tátong közöttünk és a nép között. (Mozgás jebbfelől.) Ez, valljuk meg, igaz. (Rajniss Ferenc: Közös bűn.) Ennek oka azonban, azt hiszem, éppen az, hogy a törvényhozás ok (hosszú évtizedeken^ keresztül nem akarták belátni azt az igazságot, melyet a mostani kormányzat, hála Istennek, végre-valahára belát, hogy a népet a választójoggal komolyan kell felruházni, hogy a választójog ne egy színjátszás, hanem komoly jog legyen, melyet a nép ténylegesen, valósággal gyakorolhat. Azok a különböző szélsőséges irányzatok, amelyek itt-ott felütik a fejüket s egész közéletünk szellemének megromlása, szerény véleményem szerint, mind erre vezethetők vissza. Amikor a visszaélésekről beszélünk, igen sokszor halljuk azt a kifogást, illetőleg azt a magyarázatot, hogy rossz a törvény. Elismerem, hogy tényleg rossz a törvény és valósággal felkínálja az alkalmat visszaélések elkövetésére. Ez az egész közszellemet megrontotta, mert a nép azt látta, hogy végeredményben kétféle törvény van: Van egy olyan törvény, melyet mindenkinek feltétlenül be kell tartania és van egy olyan törvény, melyet nem kell mindenkinek betartania. Meg is kezdődtek a törvénytelenségek, először a választók összeírásánál, amikor tendenciózusan, tudatosan 'hagyták ki százával a választókat. Igaz, (hogy minden választó utánanézhet ennek és reklamálhatja a választójogát, tisztelettel kérdem azonban t. képviselőtársaimat, vájjon hányan vagyunk itt olyanok, akik valaha is utánanéztünk annak, hogy benne vagyunk-e a választói névjegyzékben. (Mozgás.) Azt hiszem, nagyon kevesen. Ha tehát mi, akik jogtudók vagyunk, nem veszünk magunknak ennyi fáradságot; hogyan képzeljük akkor, hogy az a szegény tudatlan, műveletlen ember elmenjen a választójogát keresni. Mindezek a jelenségek, tehát a választói névjegyzékből való kihagyások, valamint a választásoknál elkövetett sorozatos visszaélések megrontották a nép szellemét és megrontották különösen azok a jelenségek, amelyeket a választások után is lehetett észlelni, mert a választások után is ott volt mindig az emberek között a gyűlölködésnek, az ellenségeskedésnek a gonosz szelleme. A hatóságok nem titkolták azt, hogy az ellenzéki gondolkodású embereket bizonyos vonatkozásban tényleg másodrendű embereknek tekintik. A legszomorúbb, a legelkeserítőbb esetet felhoztam annakidején. Akadt Tolna vármegyében egy községi jegyző, aki úgy magyarázta a kormánypártiságot és az el; lenzékiséget, hogy egy kis gyermek születési bizonyítványába beírta, hogy az édesapja ellenzéki érzelmű. Kétségtelen, hogy ez a községi jegyző nagyon súlyosan, végtelenül súlyosan fertőzve volt és ha így volt fertőzve a jegyző, méltóztassanak elképzelni, hogyan voltak fertőzve a többiek, akiknek kevesebb tudásuk és kevesebb ismeretük van. Én abban sem értek egyet Antal István igen t. képviselőtársammal, hogy a választójogot^ úgy kell megcsinálnunk, hogy az mindenféle új irányzatoknak, meginduló korszellemeknek kivirágoztatására alkalmas legyen. Nem tudom, mit ért ez alatt. Igaza van Rupert igen t. képviselőtársamnak: nem kell itt nekünk új korszellemeket megindítanunk. Nincs szebb, nincs gyönyörűségesebb, öröké maradandóbb, mint Kossuth Lajos demokráciája. Ha valaki Kossuth Lajoshoz visszatér, azt hiszem, évszázadokon keresztül mindig talál benne szépet, üdítőt. Nem kell nekünk kölcsönt kérni mennünk új szellemért és új gondolatokért. A mi nemzeti nagyjaink éppen elég sok és nagy szellemet termeltek ki, amiből mi törpe epigonok is táplálkozhatunk. Nincs nekünk szükségünk Koppányokra és Böszörményekre, aki mint nagy honmentő jelentkezik s a végén kiderül, hogy szegény, elmebeteg. Nincs nekünk szükségünk olyan hazafias irányzatokra, amelyeknek képviselői fekete listákat állítanak össze s vezérük a bíróság előtt szemrebbenés nélkül mondja, hogy a papokat, meg az urakat ki akarták irtani, a parlamentet összefogni, azután elintézni. Ez beteg dolog és ez az egész állítólag a hazafiasság gondolatának a jegyében történik. Nem nézhetjük szó nélkül azt a lehetetlen, legutolsó, aljas demagógiát, amit az országban űznek azon a címen, hogy a vörös kilengéseket meg kell akadályozni, (Mojzes János: Nemzetiszínű csomagolásban bolsevizmus!) mert végeredményben szerény nézetem szerint pontosan ugyanaz a vörös bolsevizmus mutatkozik itt is, mint az a másik volt, csakhogy itt vörös talár helyett nemzetiszínű kaftánnal látják el magukat, de végeredményben és lényegébén véve pontosan ugyanaz. En tehát ezért is helyesnek tartom, hogy a képviselői megindulás ne történhessék minden nyakló nélkül. Bocsánatot kérek, én eléggé vérbeli ellenzéki képviselőnek érzem magam, azonban jó hazafinak is és én magam is azt mondom, hogy végtelenül veszélyes és súlyos dolog volna, ha ilyen körülmények között, amikojr ilyen veszedelmes és szomorú tüneteket látunk az országiban itt-ott felbukkanni, minden garancia nélkül bárki a világban odaállhatna és mint nemzetmentő jelentkezhetne képviselőjelölt gyanánt. Méltóztassanak elhinni, tele lennénk virrasztó Koppányokkal, mert ezeknek az ambícióját egészen bizonyos, hogy legalább is csak egy képviselőség elégítené ki. (Mojzes János: Vagy a fehér ló!) Azok a pártok azonban, amelyek jelenleg az országban vannak, elég férfiút termelnek ki és ha jönnek más, komoly pártok, komoly emberekkel, komoly célkitűzésekkel, egészen bizonyos, hogy fog akadni egy kerületben száz olyan ^ ember, aki annak a pártnak a zászlója mögé fog áHani. Én tehát nem tudom kifogásolni azt az intézkedést, hogy legalább száz ajánlót kívánunk meg. (Meskó Rudolf: Minden községiből legalább tizet!) Azt mondotta Marton Béla igen t. képviselőtársunk: Legyünk teljesen nyugodtak, no féljünk semmit, a magyar intelligencia szupremáciája úgy is biztosítva van, biztosítva van pedig azért, mert a falusi nép szeretettel csüng az intelligencián. Kérem, ne áltassuk magunkat, ne dugjuk a homokba a fejünket, gondolva, hogy akkor nem látunk semmit, mert számtalanszor halljuk, éppen falukban, hogy ott úrgyűlölet van. Ezzel a kérdéssel is le kell számolnunk és én azt hiszem, az igaz-