Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-187

440 Az országgyűlés képviselőházának 1 zászlót, melyet 1848 március 15-én Petőfi és Jókai lobogtattak meg az ország előtt a függetlenség és a demokrácia szent nevében. Az egyetemi ifjúság méltó akar lenni régi nevéhez. Egy új (korszak hajnalán, akkor, amikor a reakció az országot csődbe vezette, az ifjúság jogot kér, sőt követel magának arra, hogy hazája sorsának intézésébe beleszóljon. Egyetemi polgártársaink kiömlött vére védte meg az országot, a politikai intrika tönkrejuttatta. Mentsük meg, ami még menthető, Tárjuk fel programmunkat nyiltan: Jöjjön el a dolgozó emberek Magyarországa, szűnjék meg minden különbség ember és ember, nép és nemzet, jog és haza között. 1. Követeljük tehát mindenekelőtt és elsősorban, hogy minden ember boldogabb és szebb jövendőnek lehessen harcosa: a mielőbbi békét.« Elnök: T. képviselő úr, szabad kérdeznem, vájjon ez a felolvasás sokáig fog-e tartani, mert kissé messze esik a tárgytól. Vázsonyi János: öt percig. Elnök: Talán csak a választójogra vonatkozó passzust méltóztassék felolvasni. Vázsonyi János: Három perc alatt végzek, t- elnök úr. (Esztergályos János: Oly érdekes, oly szép! — Derüttség a jobboldalon- — Tovább olvassa): »Békét, mely nem két háború közötti szünet, hanem a népek megegyezésén alapuló, az embermészárlást minden időre kizáró nemzetközi jogrenden épül fel. 2. Követeljük az ország területi integritásának megvédését. Az összes magyar ezredeknek az ország határán való elhelyezését. Védjük meg Szent István ezeréves koronáját, hogy kivívhassuk a népszövetséget, az öntudat, a gerinc és becsület békéjét, az erőszak, a kard és a népámítás békéjével szemben. 3. Követeljük az ország teljes függetlenségét, mostoha testvérünktől, Ausztriától való azonnali elszakadásunkat.« — Ez az a pont, amelyet ma nem írok alá. — (Tovább olvassa): »A közös ^hadügyminiszterek és külügyminiszterek hibáit hozza helyre a magyar hadügyminiszter és magyar külügyminiszter. Független, szabad ország akarunk lenni : minden nép testvére, de nem Ausztria rabszolgája. 4. Független, szabad, békés és megelégedett Magyarországhoz az út a demokrácián keresztül vezet. A demokrácia kapuja pedig az általános, egyenlő és titkos választói jog. A haza mindenkié és elsősorban a nép legszélesebb rétegeié. Követeljük tehát a legszélesebb jogkiterjesztést felekezeti és nemzetiségi különbségek nélkül. Nem akarunk egy tüzetesen kidolgozott politikai programmot adni. Nem is ea a feladatunk. Csak a célt akarjuk [megjelölni: küzdelem minden reakció és minden kishitűség ellen az úi. demokratikus Magyarországért. Küzdelem a béke és a kultúra minden fegyverével. Gondolják meg azok, akik most az emberiség isöirsát intézik, hogy csak az az igaz béke, amely az igaziságon és (méltányosságon alapul. Ne tépjék meg az ezeréves Magyarország területét és me akarják, hogy a hazáját szerető magyar iifjúiságból keletkezzék a magyar itaredenta, mely iszent esküvel fogadja, (hogy egy életen át fog küzdeni azért,, hogy megbűnhődjenek, akik hazájukat meggy alázták«. T. Képviselőház! Azt hiszem, nyugodtan és büszkén állíthatom, ha ennek ia' meimarandumtn&k alapján állok, hogy 19 esztendővel ezelőtt áa ia nemzeti, polgári és jogrendi szellemiét kívántatni és követeltem. Kíváncsi vagyok, hogy Anltal István igen t. képviselő87. ülése 1937 február 19-én, pénteken. társaim allairja-e ma is e memorandumnak minden egyes pontját. (Meskó Rudolf: Tessék elvinni hozzá! — Derültség a jobboldalon.) T. Képviselőház! Tizenkilenc esztendeje ennek. Tizenkilenc esztendő eigy nemzet életéiben igen rövid idő. Tizenkilenc évig tartott az abszolutizmus is, 1848-től 1867-ig, tizenkilenc évvel ezelőtt a választód jóig volt a magyar politikai^ leletnek, la közéletnek, legégetőbb kérdése és forrpantjia az öisiszesí politikai kérdéseknek. Ma, tizenkilenc esztendő után, ismét a választói jog kérdése a magyar közélet legelső éis legfőbb ptrofolémiáj-a. Tizenkilenc esztendővel r -ezelőtt kezdette ímeg politikai pályafutását, mint az elszakított területen lévő Verséének főispánja Lányi

1 Márton igen t. képviselőtársam, aki jelenleg ennek az ajánlási törvén y javaslatnak az előadói székében ül, tizenkilenc esztendővel ezelőtt kezdte meg politikai pályafutását, mint Nagy-Magyarország egyik megyéjének, Zólyom megyének főiispánja, a miniszterelnök úir, aki ma Csonka-Magyarországinak a aniniiiszterelnöke. En azt kiérem a miniszterelnök úrtól, okuljon a múltból és ne ia jielieníből.* Nézzen a jövőbe előre és ne a mögötte ülő 'rendszerre tekintsen, ne hátra nézzen, mert ha hátra néz, akkor a régi római köizmonidás igazsága fog érvényre jutni vele szemben, mely szerint »post equitem sédet atra cura«. A miniszterelnök úr mögött is ott ül a sötét gond és a javaslatnak általam kifogásolt szakaszaiban a rendszernek a sötétsége isi.' T. Ház! Nyissuk ki végre az 'aiblakokat, eresszünk be napfényt, eresszünk be ifriisis levegőt a magyar közéllleitlbe, eresszünk be napfényt, eresszünk be (friss levegőt a magyar nép számlára, a demokratikus népjogokon keresztül a demokrácia uralmának biztosítására Minthogy ' mindezeket nem látom ebben a javaslatban érvényesülni, a törvényjavaslatnak általam [kifogásolt szakaszai folytán, éppen lázért nem vagyok ábbain a (helyzetben, hogy a ^javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Csiifc József képviselő urat illeti a szó. Csik József: T. Ház! Ennek a törvényjavaslatnak célja — mint ahogy az előadó úr kifejtette — elejét venni azoknak a visszaéléseknek, amelyek az 1925:XXVI. te. ajánlási rendelkezéseivel kapcsolatosan az idők folyamán felmerültek. Azért mondom, hogy az idők folyamán, mert a törvénynek kezdeti stádiumában nem mutatkoztak ezek a visszaélések. (Mózes Sándor: Azért csinálták a törvényjavaslatot, hogy a visszaéléseket elkövethessék!) A törvény alapján elrendelt első választások alkalmával még akadtak jelöltek, akik azért estek el a jelöléstől, mert az ajánláshoz hiányzó 50—60 aláírást nem tudták megszerezni. Talán a magyar nép alkotmányos érzületének tulajdonítható, hogy a visszaélések nem tudtak oly hamar felburjánzani, mint ahogy azok később történtek. Később ugyanis az alkotmányos érzület felett úrrá lett bizonyos politikai érdek, amely szinte bűvészetté varázsolta az ajánlási törvény hibái alapján a visszaélések különböző módszereit. A jelölés után lótó-futó képviselőjelölt ismeretlen fogalommá kezdett lenni s elfoglalta helyét az a jelölt, aki mindössze kéthárom emberrel végezte a többezres aláírásokat. Ennek lett azután szomorú következménye, hogy voltak kerületek, ahol egy-egy párt