Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-186

418 Az országgyűlés képviselőházának 183 tási biztos csak elbírálja az ajánlási íveket, de azok hitelesítése a közigazgatási faktorok kezébe lesz letéve, és a differencia nagyon könyen előállhat a hitelesítő személyek és a hitelesítést ebíráló 'bíró között. Nagyon könynyen megtörténhetik, hogy merő formalizmusból visszadobatnák majd a jelöltek ajánlásai. Az 1925-ös törvénynél szóláson ód járta, — — és ezt az akkori kormánypárt részéről indították el — hogy azt választották meg egyhangúlag, akit másképpen nem sikerült volna megyálasztatni. Nagyon kérem a kormányzatot, jól vigyázzon, hogy ez a javaslat ne legyen ilyen szólásmódokra, ilyen szójátékokra, ilyen lehetőségekre alkalmas., Kz a törvényjavaslat két igen fontos módosítást tartalmaz. Az egyik az, hogy az ajánlást hitelesítésihez köti, a másik az, hogy kauciót követel. Készséggel koncedálom, — és itt előttem szólott t. képviselőtársam is beleesett ebbe a hibába — hogy az, aki a mostani ajánlási rendszerből indul ki és annak szemüvegén keresztül vizsgálja ezt az ajánlási rendszert, azt mondja, hogy ez az ajánlási rendszer nagyszerű, jó, mert a tömegajánlásokkal szakít. Ez kétségtelenül helyes, de ezt a kérdést ne ebből a szempontból méltóztassék beállítani, hanem egyrészt a régi magyar törvények szempontjából, másrészt pedig a külföldi törvényhozások szempontjából, mert hiszen a külföldi törvényhozásokra történt itt utalás, bár ez az utalás kissé hamis volt. Ebből a két szempontból méltóztassék a törvényjavaslatban foglalt ajánlási rendszert elbírálni, és akkor méltóztatik látni azt, hogy ez a rendszer nem helyes, nem jó, hanem ezen igen sok változtatnivaló van- , . Hogyan volt az ajánlás szabályozva a regi magyar törvényekben? Az 1848:V. te. megengedte, hogy bármelyik szavazó egyúttal ajánló is lehet, tehát egy embertől, egy szavazótol függött az ajánlás. Az 1874. évi törvény meghagyta ugyanezt a lehetőséget, emellett azonban felvette azt, hogy a szavazás csak akkor van, ha legalább 10 szavazó kéri a szavazás elrendelését. Ez kétségtelenül ellenmondás volt, mert egy ember ajánlhatott, viszont tíznek kellett kérni, hogy a szavazás megtörténjék. Ezt az ellenmondást, az 1899. évi törvény kiküszöbölte és azt mondotta, hogy ettől kezdve pedig 10 ajánló szükséges ahhoz, hogy valaki jelölhető legyen, és 10 szavazó ajánlásától függ az, hogy valaki indulhat-e vagy sem. Az 1908. évi Andrássy-féle javaslat megváltoztatta ezt a szisztémát és három új metódust hozott be. Az első volt az, hogy a jelölest 100 választó ajánlásától tette függővé ez az Andrássy-féle javaslat, amelyből nem lett törvény és amelyet csak mint érdekes momentumot hozok fel és azért, mert később' ennek nyomán az egyik törvényünk hasonlóképpen intézkedik. A következő metódus az ; volt, hogy az ajánlásnak írásban kellett törtennie, még előbb az szóbeli volt. Végül a harmadik az volt, hogy nem kellett ugyan hitelesíttetni ezeket 'az ajánlásokat, azonban igenis szükséges volt az, hogy a benyújtó ajánlók felelősséget vállaljanak az aláírások valódiságáért. Az 1913:XIV. te. ezt a harmadik gondolatot valóra váltotta, és ennek alapján történt meg az ajánlások szabályozása a törvényben. Tudniillik abban a törvényjavaslatban eredetileg az volt benne, hogy 100 ajánló szükséges, azonban a törvényhozás annakidején ezt soknak tartotta és leszállította 50-re, és 50 ajánlótól tette függővé az ajánlásokat, ezenkívül ülése 1937 február 18-án, csütörtökön. pedig elrendelte azt, — még nem azt, hogy az 50 ajánló neve és aláírása hitelesíttessék — hogy felősséget vállaljanak az ajánlást benyújtok az ajánlási íven levő aláírások hitelességéért. Ez nagyon fontos, és én ezt azért vagyok bátor kiemelni, mert azt szeretném, ha ez a törvényjavaslat is szakítana a hitelesítési rendszerrel és ehelyett bevezetné a törvényhozásunkban ilyen módon már megvalósított azt az intézkedést, hogy a választók aláírása ne hitelesíttessék, hanem az ajánlók vállaljanak garanciát, ha kell, büntetőjogi garanciát arra nézve, hogy az általuk benyújtott aláírások valódiak. Annakidején az 1913-as törvéuynél még ezt is soknak tartották. Pártom jogelődje, a néppárt annakidején szigorú kritika alá vette ezt a javaslatot és többek között azt is kifogásolta, hogy az ajánlók közül kettőnek olyannak kell lennie, aki ismeri a jelöltet és ezt nekik legitimálni ok kell a választási elnök előtt. Ez azt jelentette, hogyha a választási elnök nem ismerte a jelöltet, nagyon könnyen bekövetkezett, hogy egyszerűen elutasította a jelölt jelentkezését és a jelölt nem indulhatott. Annakidején a néppárt részéről mindjárt példát is hoztak fel erre. Az akkori néppárt egy igen előkelő jelöltjét a választási elnök nem engedte indulni, pedig közjegyzői okirattal igazolta személyazonosságát és ez a jelölt Csernoch János, Magyarország későbbi bíboros hercegprímása volt. Ha tehát itt formalizmushoz kötjük magunkat, mint ahogyan ez a javaslat formalizmushoz köti magát, könnyen megtörténhetik, hogy nagyon értékes, nagyon alkalmas jelölteket vissza fognak utasítani amiatt, mert jelen esetben a hitelesítés esetleg nem jó. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Az 1918 :X VII. te. azt az ajánlási rendszert, amelyet az Andrássy-féle javaslat tartalmazott és amelyet az 1913:XIV. te törvénybe iktatott, magáévá tette és ezt az eszmét továbbra is fenntartotta. Ezen csupán az 1920. évi választási rendelet tört rést és ez szabályozza először az ajánlásokat úgy, hogy 500 ajánlótól tette függővé a képviselő jelölését. Azt a fikciót, amelyet ez a javaslat indokolásában felhoz, hogy hitelesített ajánlással kell megakadályozni azt, hogy nagyon sok jelölt legyen, nem írhatom alá, mert abban az időben sem volt sok jelölt, amikor 10 ajánló ajánlhatott. Tudjuik jól, hogy Budapesten már akkor is volt 18.000 szavazóval rendelkező választókerület, az Erzsébetváros s a legtöbbször mégis csak 2—3 jelölt indult. (Vázsonyi János: Maximum három egyszerre!) Nincs tehát szükség arra a fikcióra, hogy az ajánlások hitelesítéj sével, kaucióval kell visszaszorítani a tolongó jelölteket. Tolongó jelöltek csak a hírlapok hasábjain vannak, ott írják a választások előtt, hogy 2000 jelölt van, de amikor komolyan kell indulni, 2—3 jelöltnél több nem marad, hiszen a választás költségei nagyon magasak. Téves az az indokolás, hogy azért van szükség az ajánlások hitelesítésére és hasonlókra, hogy megválogassuk azt, hogy kik indulhassanak, mert eddig túlsók jelölt volt Magyarországon. De azért is téves ez a fikció, mert az igazi önjelöltet, a minden hájjal megkent és szemináriumokban kitanított önjelöltet nem fogja ez az akadály visszatartani, ellenben visszatartja majd azt, akinek gyökere van a választókerü-