Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-185
388 Àz országgyűlés képviselőházának 18 Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Némethy Vilmos: T. Ház! Bár interpellációimra az impulzust egy kerületembeli községből, Szilvágy község-bői veszem, de minthogy a kérdés országos Jelentőségű, — hiszen érinti mindazon községek kisgazdáit, ahol nagyobb erdőibirtokok vannak — mégis ennek az említett kerületem-béli községnek helyzetét -akarom feltárni, hogy ezzel is jobban illusztráljam azokat a visszásságokat, amelyek az erdőbirtokokkal határos kisgazda-birtokok jogi helyzetében vannak. Szilvágy község Dél-Zalában fekszik egy völgykatlanban, taimelyet köröskörül onradalmi birtokok vesznek körül. A dombok -be vannak erdősítve egészen a kisgazda-birtokok határáig. Az erdők annyira megnőttek, hogy a fenyőfák 20—30 méteres 'magasságukkal 'beárnyékolnák majdnem az egész község határát. Ennek következtében a közvetlenül az erdőbirtokok mellett fekvő kisgazdabirtokok úgyszólván teljesen terméketlenek, de a még távolabb fekvő területek terméshozama is nagyon lecsökkent. Én ezt a speciális esetet akartam orvosolni és kerestem a jogi formulát: hogyan és miképpen tudnánk orvoslást találni. Megállapítottam azonban, hogy az orvoslásra magánjogi úton nincs mód, mert a magánjog nem nyújt semmi más védelmet, csak éppen azt, hogy az illető kisbirtokosnak jogában áll a szomszéd területéről átnyúló gallyakat levágni, az átnyúló gyümölcsöt leszedni, továbbmenőleg azonban semmiféle kártérítési lehetőség nincs. Ezért elmentem a zalaegerszegi erdőfelügyelőséghez, valamint a földmívelésügyi minisztérium erdészeti osztályára és ott kérdeztem: van-e mód az orvoslásra. Hivatkoztam arra, hogy tudtommal van valami olyan szabály, hogy a közutak mentén 14 méteres sávon nem szabad erdőt meghagyni olyan mérvben, hogy beárnyékolja az utat és így azt rontsa, járhatatlanná tegye. A minisztériumban éppúgy, mint az erdőfelügyelőségnél azt a felvilágosítást adták, hogy erre nézve nemcsak hogy nincs szabály, hanem ellenkezőleg, az erdőbirtokosnak jogában áll az erdőt egészen a mesgyéig beültetni. Sőt most már az utak tekintetében fennálló szabályt sem tartják be, mert amenynyiben valahol ilyen kívánság merül fel, akkor a földmívelésügyi minisztérium egyenesen átír a kereskedelemügyi minisztérumhoz, hogy: ezeket az erdőket pedig ne bántsák. Orvoslás tehát jogi úton ez ellen egyáltalában nem lehetséges. Vizsgáltam ezek után magát a kérdést. Semmi esetre sem kívántam figyelmen kívül hagyni azt a nagy nemzetgazdasági érdeket, amely az erdő fenntartása és egyáltalán az erdősítés terén nálunk tényleg fennáll; azonban valami utat-módot kell találni arra, hogy e kérdést más szempontból is vizsgálat alá véve, az ilyen jogilag visszás helyzetre orvoslást lehessen nyerni. Maga a nemzetgazdasági érdek nem lehet egyedül irányadó, mert ezt a kérdést meg kell vizsgálni morális és szociális szempontból is. Végeredményben az erdőbirtokok a latifundiális Magyarországon tényleg teljes mértékben a nagybirtokosok kezén vannak. Lehetetlen mégis azt mondani, hogy az erdőbirtokosnak a fája jövedelmet -hozzon még a szomszédos kisgazdabirtokok rovására is s hogy ezek a kisgazdák kénytelenek legyenek az ő pár holdjukon tűrni, hogy földjük egyáltalán semmit se teremjen, ugyaniakkor pedig l 5. ülése 1937 február 17-en, szerdán. a nagybirtokosok erdője nőj jön- -és gyarapodjék -értékben. Kell tehát valami utat-módot találni s a kérdést, ,ha máskép nem, .akként rendezni^ hogy ha ezt a szabálytalanságot fenn akarják tartani, akkor legalább kártalanítsák a nagybirtokosok a szo-ms-zédos területek tulajdonosait. Ha már a vadkár szempontjából ímeg tudtuk ezt csinálni, -ugyanúgy meg kai ezt csinálni -a faárnyék okozta kárnál is-. Addig is, amíg errevonatkozó-lag akár rendeleti, akár törvényhozási úton szabályozás történik, arra kérem a miniszter urat, hasson oda kö-zvetlenül az erdőbirtokosoknál, hogy -ezt a sérelmet minden adott esetben orvosolják s ahol ilyen jogos panasz felmerül, azt a hatóságok vizsgálják ki és közvetlenül, egyenesen <az erdőbirtokosokkal igyekezzenek a kérdést megtárgyalni. Elnök : A földmívelésügyi miniszter úr nevében az államtitkár úr kíván az interpellációra válaszolni. Marschall Ferenc földmívelésügyi államtitkár: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr helyesen utalt -arra, hogy olyan általános 1 érvényű törvényes rendelkezés nincs, amely az erdők fáinak a -mesgye von alig való ültetését megtiltaná s így természetesen roppan:; nehéz közigazgatási úton ebbe a Kérdésbe beleavatkozni. Utalt a képviselő úr arra is, hogy magánjogi úton -megvan erre a lehetőség. (Ellentmondások a baloldalon.) Ilyen beavatkozási perek folytak is, de ebben a tekintetben meglehetősen hosszú erdészeti gyakorlat fejlődött ki, hogy az ilyen beavatkozási perek helyett sokkal alkalmasabb a felek között olyan békés megegyezést létrehozni, amely mind a két érdeket kielégíti. El tudom képzelni azt, hogy esetleg egy általános jogszabály megalkotását is fontolóra vegyük, de fel kell 'hívnom a képviselő úr figyelmét arra, hogy ogy általános érvényű jogszabály alkotása rendkívül nehéz, (Ügy van! a jobboldalon.) mert az egyéni esetek rendkívül változók s figyelembe kell venni a helyi körülményeket, az egyes erdők faállomány viszonyait, vaLaimlnt az ingatlanok határainak égtáj szerinti fekvését is, satöbbi, satöbbi. A magam részéről és a földmívelésügyi kormányzat részéről teljesen méltányolva azokat a szociális és termelési szempontokat, amelyekre a képviselő űr szíves volt utalni, már a legközelebbi időben, ebben a konkrét esetben az illetékes erdőigazgatóság bevonásával hajlandó vagyok közbenjárni, hogy az érdekeltek között mindkét felet egyaránt kielégítő békés megegyezés és egyesség jöjjön létre. Már a tegnapi nap folyamán ebben a vonatkozásban az illetékes körökkel érintkezésbe is léptünk és bizonyos biztatást kaptunk arra nézve, hogy a képviselő úr által említett konkrét esetben sikerülni fog barátságos megegyezést létrehozni. Egyáltalában azt hiszem, mint ahogy a bevezetőben is mondtam, hogy ezeket a kérdéseket merev jogszabályokkal elintézni akarni igen nehéz (vitéz Balogh Gábor: Nem lehet! — Éber .Antal: Aki másnak kárt okoz, azt térítse meg!) s az élet sokszor túlnyargal ezeken a merev jogszabályokon. Erre a kérdésre klasszikusan áll az, hogy egyéni kezelés útján, természetesen a földmívelésügyi kormányzat megfelelő megértésével, az illetékes erdészeti hatóságok megfelelő utasításával, mind a termelési-, mind pedig az erdészeti szempontok arányos és paritásos védelme szempontjából lehet elintézni.
